An–2

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antonov An–2
An–2 német lajstromjellel
Műszaki adatok
Funkció	teher- és személyszállítás
Személyzet	1 fő (pilóta)
Első repülés	1947. augusztus 31.
Gyártás	1947–2004
Gyártó	Antonov, Szovjetunió, Lengyelország, Kína
Méretek
Hossz	12,74 m
Fesztáv	felső 18,18 m alsó 14,24 m
Magasság	4,00
Szárnyfelület	71,60 m² (mindkét szárnyat beleértve)
Tömeg
Tömeg	3450 kg
Terhelés	2050 kg
Maximális felszállótömeg	5500 kg
Teljesítmény
Hajtómű	Svecov AS–62IR 9-hengeres csillagmotor
Fogyasztás	120 - 200 liter repülőbenzin óránként
Teljesítmény	736 kW (1000 LE)
Jellemzők
Legnagyobb sebesség	258 km/h	(1750 m-es magasságban)
Minimum sebesség	120 km/h	(vízszintes repülésben)
Hatótáv	900 km	559 mérföld
Szolgálati csúcsmagasság	4400 m
Teljesítmény/Tömeg	0,28 LE/kg
Fegyverzet
Fegyverzet	nincs fegyverzete

Az An–2 (NATO kódneve: Colt) egymotoros, kétfedelű repülőgép, a II. világháború után a Szovjetunióban, az Antonov Tervezőirodában (OKB–153) kifejlesztett szállító repülőgép. Eleinte a Szovjetunió, később Lengyelország és Kína is gyártotta. 2004-ig körülbelül 18 000 darabot gyártottak. Kezdetekben Annának becézték, Magyarországon az Ancsa név ragadt rá. Már a gyártás kezdetén sem számított korszerűnek (kétfedelű szárny, részben vászonnal bevont törzs, stb.) Ennek ellenére a pilóták szerint az egyik legkezesebb repülőgépe a világon. A gép mai napig a legnagyobb egymotoros, kétfedelű repülőgép.

[szerkesztés] Története

Litván magángép Angliában

Egy új típusú repülőgép építése már az 1930-as évek végén foglalkozatta a mérnököket. 1938-ban megépült egy LIG–10 típusjelzésű gép, azonban a sorozatgyártás nem kezdődött el. Ez a gép lehet az ihletője Oleg Konsztantyinovics Antonov szovjet repülőgép-tervezőnek, aki 1946-ban egy a Szovjetunióban meghirdetett pályázatra, melyet a Mezőgazdasági és Erdővédelmi Minisztérium hirdetett meg elsősorban mezőgazdasági feladatokra szánt, könnyű szállítórepülőgép tervezésére elkészítette terveit. A gép az SZH–1 (Szelszkohozjajsztvennij, vagyis "Mezőgazdasági") típusjelzést kapta és 1947. augusztus 31-én emelkedett előszor a levegőbe. A gépet áttervezték, innentől An–2-es típusjelzést kapta. 1948-tól gyártották sorozatban. A törzs már teljesen fémépítésű, a szárnyak vászon borításúak. A következő évektől számtalan típusváltozat látott napvilágot, melyek alapjait a fenti gép szolgáltatta. A gépet a már említett 3 országban gyártották, temérdek országban ma is használják, felismerve a benne rejlő lehetőségeket úgymint ejtőernyőzés, szállítmányozás, sétarepültetés, stb.

[szerkesztés] Tulajdonságok

An–2 pilótafülke

[szerkesztés] Sárkány, futómű

A szárnyak fesztávolsága különböző, (a felső hosszabb) szerkezetük teljesen fém, két főtartóval, vászon borítással. A csűrők, az oldalkormány és a magassági kormány mozgatása manuális, tolórudak és kábelek segítségével van megoldva. A fékszárnyak és a trimmek elektromos működtetésűek. A futómű hárompontos, farokkerekes, a kerekek nem behúzhatók.

[szerkesztés] Motor

A gép mozgatásáról egy Svecov AS-62 típusú, 9 hengeres, 30 literes űrtartalmű csillagmotor gondoskodik, melynek teljesítménye 736 kW (körülbelül 1000 LE). A motor fogyasztása 120 és 200 liter között mozog óránként, a repülési feladattól, terheléstől és a repülési magasságtól függően. A hajtóanyag 100-as oktánszámú, ólmozott repülőbenzin.

[szerkesztés] Üzemanyagellátás

Az üzemanyagtartályok a felső szárnyakban helyezkednek el, hármas csoportban a bal, illetve a jobb oldalon. A tartályok egyenként 200 liter kapacitásúak, igy szárnyanként 600 liter, azaz összesen 1200 liter üzemanyag az egyszerre felvehető mennyiség. A tartályok közösítővel vannak ellátva, így vízszintes talajon leállított repülőgép esetében kiegyenlítődik az üzemanyagszint a két szárnyban. A pilóta repülés közben fogyaszthat csak a jobb, csak a bal, illetve mindkét tartálycsoportból közösen. Ha leszállás után nem vízszintes talajon áll a repülőgép, a kiegyenlítő golyós-szelep működésének jellegzetes kotyogó hangja hallatszik a gépből egy ideig az üzemanyag átfolyása során. Ilyen esetben figyelni kell a következő repülés előtt, hogy a két oldal közötti eltérés nem lehet több 150 liternél.

[szerkesztés] Légcsavar

A légcsavar fém, négytollú, állítható szögű. A légcsavar kihajtása nem közvetlenül helyezkedik el a főtengelyen, hanem bolygókerekes, reduktoros megoldású. Az áttétel viszonya: 0,687 ami azt jelenti, hogy ennyiszer lassabban forog a légcsavar, mint a főtengely. A motor maximális fordulatszáma 2200/perc, a légcsavar ilyenkor 1510-et forog percenként, amely értéket nem szabad túllépni az igen hosszú légcsavarlapátok végeinek magas kerületi sebessége miatt. A lapátvégek semmiképp nem léphetik át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart illetve a motort. A forgásirány a pilóta felől nézve: bal, ami általánosan jellemző a keleti-blokk repülőgépeire.

[szerkesztés] Hidraulika, olajrendszer

A légcsavar szögállító hidraulikus, az olajrendszer kétkörös. A kisnyomású kör a motor kenéséért felelős, míg a nagynyomású kör a légcsavarszabályzót működteti. A szokásos kenőolajmennyiség 50 liter, de az olajtartályt maximálisan 85 liter olajjal lehet feltölteni. A motor jellegéből adódóan jelentős olajfogyasztással is számolni kell az üzemeltetés során.

A fedélzeti elektromos rendszer 24V-os, negatív testelésű. Az alkalmazott technikai megoldások és a repülőgép általános jellemzőinek ismeretében elmondható, hogy az üzemeltetés nagyon mostoha körülmények között is biztonsággal megvalósítható, de mindenképp felkészült és hozzáértő földi műszaki személyzetet illetve hasonlóan jól kvalifikált repülőszemélyzetet igényel. A gép repülését csak B kategóriás pilótajogosítvánnyal (szakszolgálati engedély, "szakszó") lehet végrehajtani, az érvényben lévő jogszabályok szerint.

[szerkesztés] Típusok

A repülőgépet közel 20 féle típusváltozatban gyártották, fontosabb típusai:

An–2T - az első sorozatgyártott változat, hadi és szállítási célokra
An–2TP - 12 személyes utasszállító változat (1949)
An–2TD - A 12 személyes deszant-változat ejtőernyős ugrásokhoz átalakítva. A legnagyobb példányszámban gyárott változat.
An–2V (An–4) - hidroplán változat vízről történő üzemeltetéshez, nagyobb méretű légcsavarral
An–2PP - az An–2V tűzoltó változata, 1240 liter oltóanyag-kapacitással (1964)
An–2M - a legelső T változat korszerűsített mezőgazdasági alváltozata
An–2SZ - mentő változat egészségügyi felszereléssel
An–2SZH - mezőgazdasági változat vegyszerszóró berendezéssel és tartályokkal felszerelve, módosított futóművel
An–2K–NAK - tüzérségi tűzhelyesbítő repülőgép
An–3 - a legutolsó továbbfejlesztett változat 1979-ből, TVD–10V légcsavaros gázturbinával felszerelve
An–2M - lengyel hidroplán változat
An–2F - fotófelderítő változat, 12,7 mm-es géppuskával és 23 mm-es gépágyúval felfegyverezve
An–6 Meteo - meteorológiai felderítő repülőgép
An–23A - hajtóművek légi teszteléséhez kialakított magassági repülőgép
Jun–5 (J–5) - kínai licenc-változat, elsősorban szállítási célokra. 1957-től gyártottak An–2-eseket Kínában. Az évek folyamán több korszerűsített, egyedi igényekhez szabott változata is megjelent.
Jun–5 (J–5D) - Kínai gyakorló-kiképző változat bombázó gépek pilótáinak kiképzéséhez
Beijing–5 - 1987-ben kifejlesztett kínai változat (1987)
Jun–5 (J–5B) - kínai gyakorló-változat

[szerkesztés] Alkalmazó országok

An–2 Varsóban

A típust elsősorban a volt szocialista országokban alkalmazták teher- és személyszállítási feladatokra. Ma a világ számos országában megtalálható, nyugaton is.

Afganisztán, Albánia, Angola, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Bulgária, Kambodzsa, Kína, Horvátország, Kuba, Csehország, Németország, Egyiptom, Észtország, Etiópia, Magyarország, Irak, Laosz, Lettország, Litvánia, Mali, Mongólia, Nicaragua, Észak-Korea, Lengyelország, Románia, Oroszország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Szomália, Szudán, Szíria, Tanzánia, Tadzsikisztán, Tunézia, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Vietnám és Jemen.