Csillagmotor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A csillagmotor egy speciális dugattyús belsőégésű robbanómotor fajta, amelynél a hengerek egy síkban, körben helyezkednek el. A hengerek elhelyezkedése a csillag alakzatra emlékeztet, innen az elnevezés: csillagmotor.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzői
A csillagmotorok minden esetben páratlan hengerszámmal készülnek, hogy ne legyenek olyan hengerek egymással szemben, amelyek hajtókarjai egy vonalba esnek. Ebből a helyzetből a munkafolyamat (gyújtás) lejátszódásakor nem lenne meg az egyértelmű irány, amelybe a hajtókarnak a forgattyústengelyt forgatnia kellene. A hajtókarok közül egy minden esetben fixen van rögzítve a forgattyústengelyre, amelyhez csapágyazott illesztéssel kapcsolódnak a további hengerek hajtókarjai. A csillagmotor további mechanikus jellemzői gyakorlatilag megfelelnek az Otto-motor esetében megismert jellemzőkkel.
[szerkesztés] Fajtái
A korai kísérleteknél még a forgómotor elrendezés volt az általános, amely esetben a forgattyús tengely volt rögzített pozícióban és a hengerek illetve az egész motor forogtak el körülötte. Hamar rájöttek a mérnökök, hogy megbízhatóság és a teljesítmény alul marad a vártnál. Ekkor született meg a ma is ismert belső forgattyús elrendezésű csillagmotor. A csillagmotort elsősorban a repülőgépek hajtására használták/használják és így készült forgómotoros repülőgép is, amelynél a légcsavar a forgó hengerekhez volt erősítve. A hűtés egészen jónak volt mondható, de télen és nedves környezetben már bőven jelentkeztek ezen elrendezés negatívumai is. A belső forgattyús megoldás viszont kiállta az idők próbáját, jó példa erre a még napjainkban is üzemelő An-2-es repülőgép.
[szerkesztés] Előnyei
A csillag elrendezésből eredően folyamatosabb nyomatékot és egyenletesebb járást biztosít ez a motorfajta, amely tulajdonság a repülőgépek hajtásánál kiemelkedően fontos. A repülőgépek esetében előnyös még az a tény is, hogy a csillagmotor beépítésével rövidebb lehet a géptörzs, illetve megoldható, hogy két csillagmotort építenek egymás mögé, közös tengelyre, így erejük megsokszorozható anélkül, hogy a repülőgép motortere indokolatlanul hosszú lenne. A kihajtás lehet közvetlen, de gyakoribb, hogy a forgattyúsház eleve tartalmazza a reduktort, amely fogaskerekes áttételen keresztül csökkenti a kihajtás tengelyén a fordulatszámot. Így elérhető, hogy a motor a teljesítmény szempontjából kedvezőbb magasabb fordulatszámon dolgozik, míg az általa megforgatott légcsavar csak a szükséges és biztonságos fordulatszám-tartományban üzemel. A csillagmotor előnyei közé sorolható még az egyenletes hűtés is, mert esetében ismeretlen az a jelenség amely egy soros elrendezésű motornál általános, hogy az első henger hűtése sokkal intenzívebb mint a hátsó hengereké.
[szerkesztés] Hátrányai
Hosszabb állásidő elteltével az alsó hengerekbe folyik a kenőolaj, ami gondot okozhat a következő indítási műveletnél. A lefolyt olaj eltömíti a gyújtógyertyák szikraközeit, megakadályozva ezzel a gyújtást és az adott henger működését. A komolyabb probléma ebben az esetben a folyadékok összenyomhatatlanságából ered, miszerint a felső hengerek beindulásával dolgozni kényszerítik az alsó hengereket is, amelyekben ott a felgyűlt olaj. Ekkor durva hidraulikus ütést kaphat a hajtókar, ami súlyos esetben akár el is törhet vagy károsíthatja a forgattyúsházat. Ezen jelenség elkerülésére szokás a csillagmotorokat indítás előtt kézzel átforgatni és a leeresztő csapokon keresztül a felesleges olajat kiengedni. Hátránya még a viszonylag nagy homlokellenállás, mivel csak igen széles repülőgéptörzsben lehet elrejteni a körben kiálló hengereket, ami persze lecsökkenti az elérhető maximális sebességet. Az áramvonalas orr-burkolat (NACA) megoldotta ezt a problémát, ami a második világháborús vadászgépeknél volt döntő fontosságú.
Based on work by