Szigetköz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rét a Szigetközben

A Szigetköz a Győri medencének a Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: 375 km². Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6-8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre a Felső és Alsó Szigetközre osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 m-től 125 m-ig változik.

[szerkesztés] Keletkezése

Átkelés a Mosoni Dunán.

A Szigetköz kialakulása a földtörténeti múltban 2, 5-3 millió évvel ezelőtt a harmadkor (tercier) és a negyedkor (quartier) határán kezdődött. Ekkor ömlött le a Pannon tenger elhagyatott medencéjébe az Ős-Duna roppant vízmennyisége. A síkságon szétterülő víz nem tudta hordalékát tovább görgetni és nagy részét lerakva szigeteket, zátonyokat épített. Közöttük sok ágra szétválva folyt tovább. Évezredekkel ezelőtt ezen a területen beltenger vize hullámzott. A geológiai körülmények folytán a víz (a Duna) megtalálta mai útját, illetve folytatódott a sík terület feltöltődése. A folyó nagy esésű része a hegyvidékről (Alpokból) itt a síkságra (Pannónia) került. A folyás lelassult, s ezzel a hordalékmozgató képessége is lecsökkent. Lerakta hegyvidékről görgetett kavicsot, amely több száz méter vastaggá vált. Ezen a hordalékkúpon szanaszét ágazó mederrendszer vonalai alakultak ki. A XIX. századi folyamszabályozás után ennek a csodálatos világnak egy része megmaradt. Ma is fészkelő helye a költöző madaraknak, rejtekhelye az állatoknak, mint például a szarvas.

A Szigetköz vízjárta vidéke limesként védte Pannóniát a római birodalom északi határaként. A népvándorlás hullámai is a terület peremvidékét érték, nem merészkedtek be az ingoványos mocsarak közé. A Szigetköz első állandó lakói a magyarok voltak. Lakossága ma is magyar bár található itt besenyő, kun, török itt-ott szláv családnév is. A folyam elképzelhetetlen ereje félelmetes pusztítást, de egyben építést is végzett az idők folyamán. Ez a terület-átalakítás a települések beépítési módját is befolyásolta. Így a kialakuló magaslatokon települtek le az emberek. A házak a hordalékdombok tetejére, míg a kertek a dombok alja felé lejtettek.

A szigetközi kerékpárút

A történelem folyamán nagy árvízes évek a következők voltak: 1242, 1426, 1760, 1809, 1845, 1850, 1862, 1883, és az eddigi utolsó 1954-ben.

Az utolsó szigetközi árvizet a még élő idősebb nemzedék nem felejti el. Ekkor az ár Ásványrárónál a Nagy Duna árvízi gátját a víz átszakította és a Szigetköz nagyobb része víz alá került. A Győr-Révfalut védő körtöltés is átszakadt és elöntötte Révfalut. Azóta megerősítették a gátakat. Állami támogatással, társadalmi összefogással eltüntették a pusztító árvíz nyomait. A Szigetköz újjá épült.

A települések keletkezésének is van történelme. A szolgalegények tavasszal kihajtották a szigetekre a gazdák teheneit. S úsztatva egyik szigetről a másikra, kint legeltették a csordát késő őszig. Sokszor télen is kinn voltak a rideg tartású állatokkal. A pásztornép magának való volt. A család többi része (asszonyok, gyerekek) a magasabb szigeteken laktak. Ladikon mentek ki a pásztorhoz, aki a természeti elemek elleni védekezésül paticskunyhót épített magának. Ha gazdalányt vettek el (ez többször megesett), akkor valamelyik szigeten építettek maguknak házat. Ebből később tanyaszerű település fejlődött ki. A Duna szabályozás befejeztével ezekből községek lettek. (pl. Dunasziget= Cikolasziget, Doborgazsziget, Sérfenyősziget (Zátony), Tejfalu) egyesítéséből.

[szerkesztés] A Szigetköz flórája és faunája

[szerkesztés] Fauna

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

Őshonos a gólya

[szerkesztés] Flóra

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

Tájékoztatás a természethez illően

[szerkesztés] Kihalt ősi mesterségek

A víz teremtette területen letelepedett ember életét mindig a Duna határozta meg. Az egykor kenyeret adó foglalkozások, a jellegzetes épületek lassan eltűntek, ma már sok esetben csak a nyomaik maradtak meg. A legrégebbi foglalkozás a halászat volt. Mindenki fogott halat, hiszen a lábaiknál volt a víz. A régi halászszerszámokat ma már alig vagy nem használják. A (tápli, varsa helyett kerítőhálókkal és rekesztőhálókkal, a vadorzók villamos árammal dolgoznak. A régi pásztorkodást sem űzik, megszűnt az úszva legeltetés. A nedves réteken egész évben dús füvet eszik a csorda. A természet által adott nádat, fűzfavesszőt, fát sok mindenre felhasználták. Ezekből készültek a házak, szerszámok, bútorok, ladikok, kompok. Fűzfonással védték a vízmosta partokat. Ma már kevesen tudnak kukoricafosztásból szatyrot, lábtörlőt készíteni. Alig vannak már teknővájók, akik szép formájú teknőket, melencéket faragnak. Az erdőművelés és fakitermelés nagyot változott. A gépesített termelés megszüntette az erdei munka romantikáját. Régen a ladik és a komp fontos közlekedési eszköz volt. Mára az a különbség, hogy nem emberi erővel, hanem motorcsónakból mozgatják. Három ősfoglalkozás: a hajóvontatás, az aranymosás és a molnárság teljesen megszűnt. Az utolsó aranyász 1944-ben halt meg, az utolsó vízimalmot is ekkor gyújtották fel a visszavonuló németcsapatok.

[szerkesztés] Lakói

Alsó szigetközi falu- Nagybajcs

Az ember korán letelepedett a vízben, vadban gazdag területen, amely a megélhetés melletti védelmet is nyújtotta számára. Kialakultak a tájhoz és az élővilághoz kapcsolódó ősi mesterségek is. A környezet nemcsak a mesterségeket, hanem az építkezési módokat is meghatározta. Továbbá tükröződött a mondákban, mesékben, népdalokban, egyszóval a szellemi kultúrában is.

A gyakori áradások, a mederváltoztatások, a partszaggatás állandó veszedelmet jelentettek. A partvédő vesszőfonások, és kőhányások, a településeket védő töltések csökkentették az árvizek pusztításait, de a nagy áradások ellen nem nyújtottak biztonságot.

A nagy folyó a XIX. század végén szenvedte el az igazán súlyos vereséget. Az 1886 és 1896 között elvégzett folyamszabályozás kőhányásokkal biztosított partú főmedret alakítottak ki. A vízfolyásra merőleges lerakott kőgátakkal, a zárásokkal akadályozták a víz folyását, így minél több víz visszatartásával biztosíttották a hajózást. A megépült töltéseken kívüli mellékágakból holtágak lettek, melyek nagy része napjainkra feltöltődtek. Kialakult az áradásoktól védett un. mentett oldal, ahol megtalálhatók a sikkvidékekre jellemző mezőgazdasági kultúrák. Az őstáj csak néhány helyen, a hullámtéren a keményfaligetekben, a mocsarak és a holtágak területén, a nedves réteken maradt fenn.

[szerkesztés] Települései

Felső Szigetköz:	Dunakiliti, Dunasziget, Feketeerdő, Mosonmagyaróvár, Halászi, Kisbodak, Püski, Máriakálnok, Kimle, Dunaremete, Darnózseli, Lipót, Hédervár, Mecsér, Ásványráró
Alsó Szigetköz:	Dunaszentpál, Dunaszeg, Győrladamér, Győrzámoly, Győrújfalu, Győr, Vámosszabadi, Nagybajcs, Kisbajcs, Vének

[szerkesztés] Források

Alexay Zoltán: Szigetköz (Budapest, 1989) ISBN 963 7222 66 7,
dr. Alexay Zoltán: A TERMÉSZET VILÁGA 2002.04.16 (folyóirat)
dr. Fekete Mátyás-CEBA Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd, 1998) ISBN 963 9089 07 9,
Meződy Ö. István - Z. Szabó László Nyugat kapujában (Budapest, 1986) ISBN 963 3161738.

[szerkesztés] Külső források

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../s/z/i/Szigetk%C3%B6z.html"

Kategóriák: Szakaszcsonkok | Csonkok 2006 júliusából | Magyarország szigetei