Ásványráró

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.82640° k. h. 17.49431°

**Ásványráró**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Mosonmagyaróvári
Rang	község
Terület	39,17 km²
Népesség
Összesen: 1989 fő (2001) Népsűrűség: 50,78 fő/km²
Irányítószám
Körzethívószám
Térkép é. sz. 47.82640° k. h. 17.49431°	település Mo. térképén

Ásványráró község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Ásványráró Szigetköz középső részén a Duna mellett fekszik, Győr és Mosonmagyaróvár között szinte félúton. Önálló község a Szigetköz közepén, a Duna jobb partján, a szigetközi 1401. sz. út két oldalán. Győrtől 20 km, Mosonmagyaróvártól 22 km távolságra. Két település, Ásvány és Ráró egyesítéséből jött létre 1936-ban. A nyelvészek szerint az Ásvány helynév mesterséges árok; ásott tó, kút jelentésű; a Ráró sólyomféle ragadozó madár, kerecsen jelentésű és valószínűleg személynévből vagy erdőnévből átvéve változott helynévvé.

[szerkesztés] Története és mai élete

E vidék legalább ötezer éve lakott hely a feltárt régészeti leletek alapján. Egyaránt került elő csiszolt kőeszköz az ún. újabb kőkorból; lándzsa a bronzkorból, kelta urnasír a vaskorból, de találtak Antonius Pius korából származó római aranypénzt is. Ásványról, Ráróról és Zsejkéről nincs hiteles Árpádkori adat, régebbi munkák állítják ugyan, hogy Roro, azaz Ráró várát 1293-ban Frigyes német-római császár elfoglalta, de az újabb kutatások inkább az ugyancsak Duna-menti, ausztriai Rohrau említését valószínűsítik.

A 14. század derekán Ráró már a Héderváry-uradalom része, ezt az 1372. évi első említés után, 1407 és 1521 között 11 okleveles említés tanúsítja. Ásvány első említése „Assowan” alakban 1443-ból ismert; ugyanezen forrás említi Zsejkét is „Selkethew” néven - mindkettő Hédervárhoz tartozik. 1521 után mindhárom település osztozik a Héderváry-birtokok sorsában, először a Bakics-család kezére kerül, majd többször is tulajdonost vált. Rárót 1550-ben Bakics Péter Pálffy Péternek zálogosítja el, akitől 1559-ben Révay Mihály és Czobor Imre szerzi meg. Ásvány ez idő tájt Amadé Lénárd, majd Pálffy Péter kezére kerül. 1600 táján a Czobor és a Révay-család mindkét faluban birtokol; mellettük Rárón Héderváry István, Ásványon Balassa Margit bír birtokrészt. 1616-ban a szapi Balassa-család kap új királyi adományt Ásványon, a család ekkor veszi fel az Ásványi előnevet. Említik a falu Szent András tiszteletére szentelt szép templomát is négyszögű tornyával.

Ráró fokozatosan Széchényi György győri püspök kezébe kerül, aki 1659 és 1686 között féltucatnyi birtokrészt vásárol. Tőle Ráró Kaunicz Domokos és Apponyi Lázár kezére kerül, akiktől a 18. század elején Viczay Jób veszi meg. Ásványt a 17. század végén egy árvíz teljesen elmossa, Viczay Ádám ezért telepítette át 1700-ban jobbágyait a falu mai helyére. Az új település hamar fejlődésnek indul, 1735-ben Viczay Jób a Balassa-örökösök birtokrészeit is megvette, így Ásvány és Ráró egyaránt a Viczayak kezére került. 1773-ban azonban Ráró öröklés révén Viczay Eszternek, férjezett báró Sándor Antalnénak jutott, kiről később fiára, Sándor Móricra, az ördöglovasra szállt.

A [[19. század]g elején mindkét település jelentős fejlődésnek indult. Fényes Elek szerint a Héderváry-uradalomhoz tartozó Ásványon 1300, a gróf Sándor Móric által bírt Rárón 500 fő élt, mindkét település híres vizahalászatáról és káposztá-járól, valamint hasznos legelőket bír a szigetekben. Zsejkén ekkor 20 fő élt, ahol „erdő, vendégfogadó, majorság” volt. Csaknem ugyanezeket írta 1851-ben is, csak Ráró-nál jegyzi meg, hogy „sok dunamalom és sok gyümölcs”. A 19. század második felében Ráró előbb báró Sina János, majd a gróf Wenckheim-család kezére került. A 40 holdas parkban álló, nemrég még ékes kastély ekkor már omladozott, a századfordulón le is bontották, kövei egy részét a rárói templom 1903. évi bővítésénél használták fel. Sina János alapította a róla elnevezett János-majort. A települések összlakossága ez idő tájt meghaladta a 3000 főt.

A lakosság ősi foglalkozásai a vízhez kötődtek: sokan éltek halászatból, aranymosásból, hajóskodásból, vízi szállításból; saját termesztésű káposztájukat Bajáig, sőt Orsováig árulták.

Ráró iskolája 1857 óta működik, Ásvány iskolájáról már 1754-ből van adat. 1929-ben Ásványon Pados Ernő főtanító és 3 társa 4 tanteremben 6 osztály 180 tanulóját oktatta; Rárón Makkos Dénes és Tell Béláné 2 tanteremben 6 osztály 121 tanulójával foglalkozott; míg Zsejkepuszta elemi iskolájában Geischwind Lipótné 1 tanteremben 6 osztály 22 tanulóját tanította.

Ásvány és Ráró közigazgatásilag 1936-ban egyesült, s Ásványráróhoz tartozott Jánosmajor és Zsejke is. Az egyesített település lakossága 1938-ban 2505 fő. Az őstermelésből élők mellett jelentősebb számban voltak iparosok, közlekedési és közszolgálati alkalmazottak, ill. nyugdíjasok. A második világháború nemcsak harctéri áldozatokat követelt, miután a falu kemény harcok színhelye volt, a gyújtólövedékek 19 házat semmisítettek meg, 116 lovat és 125 szarvasmarhát pedig elhurcoltak, amely nagyban hátráltatta a tavaszi munkálatokat.

Az első termelőszövetkezet 1950-ben alakult, melyet néhány év múlva még kettő követett. A három téesz 1962-ben egyesült és 1976-ig működött önállóan, akkor hozták létre „felülről” a Szigetközi Magyar-Csehszlovák Barátság MgTSz-t Ásványráró, Hédervár, Darnózseli, Lipót, Püski, Dunaremete és Kisbodak szövetkezetinek egyesítésével.

Az 1954. évi árvíz rettenetes pusztítást okozott, több mint 360 lakó-és melléképület dőlt össze. Az újjáépítésben több győri vállalat is részt vett, ennek emlékét őrzi pl. a Szerszámgépgyár utca neve, melyet a győri gyár brigádjai építettek újjá. 1955-ben az ÉVDI Szigetközi Szakaszmérnöksége, 1957-ben az Erdei Termékeket Feldolgozó Vál-lalat, 1961-ben pedig a Szigetközi Vízgazdálkodási Társulat kezdte meg itteni működését. Az árvíz után a határőrörsnek is helyet adó határőrközség falu újjáépült és fejlődni kezdett: több új középület épült - takarékpénztár, iskola, tornacsarnok -, lakossága mégis fokozatosan csökken: 1960-ban 2500 fő, 1985-ben már csak 2108 fő élt e településen. Ásványráró lakossága 1996 végén 2003 fő volt. A vízvezeték- valamint a szennyvízcsatorna-hálózat kiépült, az előbbihez 719, az utóbbihoz 514 lakás csatlakozott. Telefon fővonallal 255 előfizető rendelkezik. A falu egészségügyi ellátását helyi háziorvos biztosítja; a nappali ellátást nyújtó Idősek Klubjában 33 személyről gondoskodnak. A faluban 18 kiskereskedelmi bolt - köz-tük 8 élelmiszerüzlet - és 13 vendéglátóhely üzemel, utóbbiak közül több a távolabb élők között is ismert. Van még iparcikkbolt és TÜZÉP-telep is. A községi könyvtár cca. 5000 kötetes állományú.

[szerkesztés] Nevezetességei

A lakosság döntő többsége (kb. 96%) római katolikus, a közösség legnagyobb ünnepe a két templom búcsúja. Ásvány Szent András apostol tiszteletére szentelt, 136 m2 alapterületű templomának legrégebbi részei a 14. századból származnak, romjaiból 1658-ban építették újjá, majd 1820-ban ill. 1904-ben bővítették. A műemlék jellegű templom fő nevezetessége a 14. századból fennmaradt keresztelőmedence. Ráró Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma a 17. században épült, mai formáját 1903-ban nyerte el, amikor a gróf Wenckheim-család bővíttette és romantikus stílusban átépíttette.

A település Győr felőli részén áll a híres, műemlék jellegű Kálvária, melyet gróf Apponyi Lázár barokk stílusban építtetett 1738-ban. Ennek közelében, a temető bejárata előtt látható a világháborúban elesettek emlékműve, Somogyi József szobrászművész egyik utolsó alkotása. A művész Ásványrárón töltötte gyermekkorát, édesanyja a falu postamesternője volt.

A Kálvária mellett álló fekete nyár védett természeti érték, az 550 cm kerületű fa kb. száz esztendős. Ásványráró és Hédervár között található a Rárói-Vadaskerti erdő és a Bokrosi-ér alsó szakaszának melléke. Itt szűnik meg a Felső-szigetköz terepének esése, s válik egyenletesebbé a felszín: ennek megfelelően a vadaskerti erdőben még sok olyan, középhegységből és dombvidékről lehúzódó faj megtalálható, amely az Alsó-szigetközben már nem. A Dunát az ármentett oldalon vizes élőhelyek sorozata - Gyűrűs-ér melléke, Varas-tó, Sárcsás-tó - kíséri. Az erekké zsugorodott egykori Duna-ágak gazdag madárvilágnak adnak otthont.