Hucul ló

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hucul ló a huculok mindenes, kistestű lova, melyet a Kárpátok pónijának is tekintenek. Ez az erős lófajta rendkívül szívós és ellenálló. A fajta másik neve a kárpáti póni, huculska, hutsul, huţul, huţan vagy huzul.

A hucul lovak általában nyugodtak és lovaglásra, illetve szánhúzásra egyaránt használhatók az egyébként megközelíthetetlen erdős területeken. Színük barna, szürke vagy sötétszürke.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Tulajdonságai 3 Tenyésztő központok 4 Lásd még 5 Forrás 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A hucul ló vitathatóan a legközelebbi rokona az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak (mára kihalt). Nevét egy kis etnikai csoport, a huculok után kapta. Ám a lófajta sokkal régebbi, mint a hucul népcsoport. A hucul lovakat ábrázolták valószínűleg a Domitianus és Traianus római császár által emeltetett emlékműveken is Dacia katonalovaiként. A fajtát írásos formában először körülbelül 400 évvel ezelőtt említik ("hegyi tarpánként"). A lengyel koniktól eltérően a hucul fajta csak ritkán kereszteződött háziasított lovakkal.

A 19. században a huculokat az osztrák-magyar hadseregben használták, mint a zord körülményeket jól bíró, kitűnő kondíciójú hegyi lovakat. A tervszerű tenyésztése az osztrák birodalomban 1792-ben kezdődött a radautzi és a lucinai ménesben, de mivel a fajtát nem tartották elég korszerűnek, 1870-ben feloszlatták a tenyésztelepeket, a lovakat pedig szétosztották a környék gazdái között. 1922-ben újrakezdődött a tenyésztés,de eredményei, méneskönyvei a II. világháborúban megsemmisültek. 1953-ban Anghi Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója honosította meg újra a fajtát. Az állományt Szlovákiából behozott egyedekkel nemesítették. Ez az állomány került 1986-ban az Aggteleki Nemzeti Park területére. Napjainkban a tenyészállomány 80-nál több kancából és 10-nél több ménből áll.

Romániában 1856-ban Radautiban alakult meg az első méntelep. Az alapítómének, Goral, Hroby, Ouşor, Pietrousu és Prislop számos vérvonalat hoztak létre és a lovakat elővigyázattal tenyésztették, hogy megőrizzék ezen vérvonalak tisztaságát.

1922-ben harminchárom lovat küldtek Csehszlovákiába, hogy létrehozzanak egy ménest, mely a Gurgul vonal lehetne. A II. világháború alatt Csehszlovákiában rendkívül megcsappant a hucul lovak száma. A háború után már csak 300 hucul ló maradt az országban. Az 1970-es évek elején a tenyésztők létrehoztak egy szervezetet, a Hucul Klubbot, melynek célja a lovak számának megcsappanásából eredő kipusztulásuk megakadályozása. 1982-ben létrehoztak egy ménestörzskönyvet, melyben ötven tisztavérű állatot és a régióban található egyedszám növelésének célját írták le.

A tenyésztők hatékonyságának köszönhetően ezen lovak világszintű populációja mára meghaladja az 1.000 egyedszámot. Közülük a legtöbb Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, a Cseh Köztársaságban és Ukrajnában él. Sok európai póniban van hucul vér.

Napjainkban a hucul lovakat főként Románia Bukovina régiójában, illetve Magyarországon tenyésztik. Az utóbbi években a faj népszerűsége már Angliára is kiterjedt. Sok hucul ma is magántenyésztők tulajdonában van. Tenyésztését nemzetközi szinten 1992 óta a Hucul International Federation hangolja össze.

[szerkesztés] Tulajdonságai

A hucul mindössze 130-135 cm marmagasságú. Színe legtöbbször sötét vagy pej, de akad fakó és sárga is. Feje nagy, de nem aránytalan. Egész testalkata zömök benyomást kelt a széles háttal és szüggyel, a dongás mellkassal. Végtagjai rövidek, izmosak. Patái kemények, olykor nem is patkolják.

A hucul rendkívüli tulajdonságait elsősorban a hegyvidékeken értékelték nagyra. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyi körülményekhez, a zord időjáráshoz, a szegényes táplálékhoz, munkakészsége kiemelkedő, és a rögös hegyi utakon is biztos a lépte.

[szerkesztés] Tenyésztő központok

• Románia: Lucina
• Lengyelország : Gładyszów, Odrzechowa,Siary, Pszczółki
• Szlovákia: Topoľčianky
• Magyarország: Aggteleki Nemzeti Park

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Forrás

• Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tõzsér János, Bedõ Sándor, Mezõgazda Kiadó, Budapest, 2003

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hucul lófajta
• A hucul ló újra népszerű
• Sulineten, képpel
• Odrzechowa, Polen
• A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat