Lipicai
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ló Státusz: háziasított
|
|||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Equus ferus caballus Linné, 1758 |
|||||||||||||||||
|
A lipicai a Magyarországon törvényileg védett lófajták egyike.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A lipicai története 1580-ban kezdődött, amikor a szlovéniai Lipicán Habsburg Károly főherceg ménest alapított. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.
A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány. Ezeket a lovakat 1876-ban Alsószombatfára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra.
A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.
A tenyésztési vonalakat alkotó mének:
- Pluto (spanyol)
- Conversano (spanyol)
- Favory (Csehország)
- Maestoso (spanyol)
- Neapolitano (Nápoly)
- Siglavy Capriola (arab mén)
- Incitato (Mezőhegyesen született)
- Tulipan (Terezovac)
[szerkesztés] Tulajdonságai
Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol iskolában hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152-162 cm.
[szerkesztés] Forrás
- Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tõzsér János, Bedõ Sándor, Mezõgazda Kiadó, Budapest, 2003
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete
- A lipicai bemutatása
- A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
szarvasmarhafélék: |
Magyar szürke szarvasmarha | Magyar tarka szarvasmarha | Magyar bivaly |
|
|
juh: | Hortobágyi racka | Gyimesi racka | Cigája | Cikta |
|
|
kecske: | Magyar parlagi kecske |
|
|
sertés: | Mangalica |
|
|
baromfi: | Magyar tyúk | Erdélyi kopasznyakú tyúk | Rézpulyka | Bronzpulyka | Magyar lúd | Magyar kacsa | Magyar gyöngytyúk |
|
|
nyúl: | Magyar óriás nyúl |
|
|
ló: | Gidrán | Lipicai | Kisbéri félvér | Nóniusz | Shagya-arab | Furioso-north star (Mezőhegyesi félvér) | Hucul | Magyar hidegvérű |
|
|
szamár: | Magyar parlagi szamár |
|
|
kutya: | Komondor | Kuvasz | Mudi | Puli | Pumi | Magyar agár | Magyar vizsla | Erdélyi kopó |