Magyar lúd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Magyar lúd Státusz: háziasított
|
|||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Anser anser domestica |
|||||||||||||||||
|
A magyar lúd mindkét változata Magyarország védett háziállatai közé tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Egykorú források szerint a házi libák után már a 11. és 12. században egyházi tizedet kellett fizetni. Ekkor az ország minden területén elterjedt a parlagi változata, amelynek ősei valószínűleg Görögország felől érkeztek. Ebből az állományból alakultak ki a magyar lúd színváltozatai és tájfajtái. A Léva-vidéki lúd a kitűnő minőségű húsáról és májáról volt nevezetes, a makói a májméretéről. A 20. század elején a magyar parlagi lúd nemesítésére az emdeni fajtát hozták be az országba, s ez a két fajta vált uralkodóvá a későbbiekben. Végül a mai változat a parlagi fajta és a külföldi fajták keresztezéséből jött létre.
A 19. század első felében megjelent a magyar lúd fodrostollú változata, amelynek kialakulásáról különböző elméletek születtek. Az egyik szerint mutációként jött létre, a másik elmélet szerint kelet felől érkezett. Ezt támasztja alá az, hogy gyakran említették török illetve asztraháni lúdként. Annyi bizonyos, hogy a fodrostollú ludak megtalálhatóak a Fekete-tenger partvidékén és a Duna völgyében. De csak hazánkban vonták tenyésztésbe, s ez néhány elkötelezett tenyésztő érdeme.
Ma a magyar lúdnak több génbanki állománya is létezik. Az egyik a Debreceni Egyetem gondozásában, a másik, amelyet Erdélyből származó egyedekből hoztak létre, egy tápiógyörgyei tenyésztő tulajdonában van. Ez a tenyészet adta az alapját a gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóintézet állományának.
[szerkesztés] Tulajdonságai
[szerkesztés] Simatollú magyar lúd
Színe leggyakrabban fehér, de létezik tarka és szürke színben is. A tojó 5-6 kg, a gúnár 6-8 kg súlyú. Évente 15 tojást rak. Igénytelen, edzett, gyorsan növő fajta. Mind a húsa, mind a mája kitűnő minőségű. Évente akár háromszor-négyszer is téphették.
[szerkesztés] Fodrostollú magyar lúd
Igazi különlegesség. Szárnyfedő tollai és farktollai hosszúak, szalagszerűen fodrozódnak. Leggyakoribb a fehér szín, de ugyancsak létezik tarka és szürke változatban is. Egyéb tulajdonságaiban, húsa, mája minőségében nem marad el a simatollú változattól.
[szerkesztés] Forrás
- Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A magyar lúd a KVM honlapján
- Háziszárnyasaink eredete, domesztikációja s elterjedése
- A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
szarvasmarhafélék: |
Magyar szürke szarvasmarha | Magyar tarka szarvasmarha | Magyar bivaly |
|
|
juh: | Hortobágyi racka | Gyimesi racka | Cigája | Cikta |
|
|
kecske: | Magyar parlagi kecske |
|
|
sertés: | Mangalica |
|
|
baromfi: | Magyar tyúk | Erdélyi kopasznyakú tyúk | Rézpulyka | Bronzpulyka | Magyar lúd | Magyar kacsa | Magyar gyöngytyúk |
|
|
nyúl: | Magyar óriás nyúl |
|
|
ló: | Gidrán | Lipicai | Kisbéri félvér | Nóniusz | Shagya-arab | Furioso-north star (Mezőhegyesi félvér) | Hucul | Magyar hidegvérű |
|
|
szamár: | Magyar parlagi szamár |
|
|
kutya: | Komondor | Kuvasz | Mudi | Puli | Pumi | Magyar agár | Magyar vizsla | Erdélyi kopó |