Cikta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Juh Státusz: háziasított
|
|||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Ovis aries Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||
|
|
A cikta az egyik legritkább juhfajta világon, egyike védett háziállatainknak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Magyarországi története a török hódoltság megszűnése után kezdődött, a 18. században, amikor az elnéptelenedett területekre német ajkú lakosságot telepítettek, s a betelepülők hozták magukkal háziállataikat, köztük a ciktát is. Elterjedésének fő területe Dél-Dunántúl volt, innen ered másik neve, a tolna-baranyai sváb juh. Állományának létszáma a mezőgazdasági állattenyésztés megváltozásával és a merinófajták térhódításával drámaian lecsökkent. Ma néhány bemutató példánytól eltekintve csak egyetlen nyáj van ebből a fajtából egy vértestolnai tenyészetben, ahol több tenyészvonalban tartják fenn. Az Állattenyésztési Felügyelőség nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket az egykori sváb tenyésztőktől, így kezdődött a fajta megmentése. Első feladat a merinós beütések kiküszöbölése volt, s létrejött egy aránylag nagy és homogén állomány. Ma a fajta tenyésztését az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet irányítja, s a Juhtenyésztő Szövetség törzskönyvezi. Eredeti hazájában, Németországban a cikta teljesen kipusztult, s ez külön fontosságot ad a magyarországi állománynak. A ciktának ma már gazdasági haszna nincs, tartásának elsődleges célja a génmegőrzés.
[szerkesztés] Külleme
A cikta a rackához hasonlóan a kisebb juhfajták közé sorolható. Az anyák mindig szarvatlanok, de a kosok egy része is. A szarvalt egyedek a merinó fajtáéhoz hasonló, de könnyebb, csigás szarvat viselnek. Marmagasságuk 58-60 cm átlagosan. Az anyák testtömege 25-45 kg, a kosoké 45-55 kg között változik. Évente egyszer ellik. A testet hosszú fürtű, durva, fehér színű gyapjú fedi. Eredetileg évente kétszer nyírták.
[szerkesztés] Érdekesség
A Magyar Posta Rt. által 2005-ben kibocsátott Élő örökségünk bélyegsorozat és blokk borítékján a cikta képe látható.
[szerkesztés] Forrás
- Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tõzsér János, Bedõ Sándor, Mezõgazda Kiadó, Budapest, 2003
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A cikta fajtaleírása
- Őshonos magyar juhfajták
- A cikta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapján
- A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
szarvasmarhafélék: |
Magyar szürke szarvasmarha | Magyar tarka szarvasmarha | Magyar bivaly |
|
|
|
| juh: | Hortobágyi racka | Gyimesi racka | Cigája | Cikta |
|
|
|
| kecske: | Magyar parlagi kecske |
|
|
|
| sertés: | Mangalica |
|
|
|
| baromfi: | Magyar tyúk | Erdélyi kopasznyakú tyúk | Rézpulyka | Bronzpulyka | Magyar lúd | Magyar kacsa | Magyar gyöngytyúk |
|
|
|
| nyúl: | Magyar óriás nyúl |
|
|
|
| ló: | Gidrán | Lipicai | Kisbéri félvér | Nóniusz | Shagya-arab | Furioso-north star (Mezőhegyesi félvér) | Hucul | Magyar hidegvérű |
|
|
|
| szamár: | Magyar parlagi szamár |
|
|
|
| kutya: | Komondor | Kuvasz | Mudi | Puli | Pumi | Magyar agár | Magyar vizsla | Erdélyi kopó |
