Enying

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.92958° k. h. 18.24297°

**Enying**

Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Fejér
Kistérség	Enyingi
Rang	város
Terület	82,78 km²
Népesség
Összesen: 7166 fő (2001) Népsűrűség: 86,57 fő/km²
Irányítószám	8130
Körzethívószám	22
Térkép é. sz. 46.92958° k. h. 18.24297°	település Mo. térképén

Enying Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 kilométerre fekvő város, az Enyingi kistérség központi jellegű települése.

[szerkesztés] Közlekedés

A város főútja a 64-es másodrendű főút, amely Lepsény és Simontornya között fut, elsősorban a Mezőföld déli része és Tolna megye M7-es autópályával való összekötését, valamint a középső országrész kelet-nyugat irányú közlekedését szolgálja. Erre két út: egy Siófok – Balatonszabadi és egy Lajoskomárom felől érkező mellékút a településen, egy Polgárdi – Kisláng – Mátyásdomb felől érkező pedig a településközponttól öt kilométerre délre csatlakozik. Továbbá a főutakra a kisebb településrészek, külterületi lakott helyek burkolt útjai csatlakoznak.

Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal és a környező településekkel kötik össze sűrű autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó szerepet foglal el: járatok kötik össze: Budapesttel, Győrrel, Keszthellyel, Kecskeméttel, Szegeddel, Szekszárddal és Szombathellyel. A megszűntetett Lepsény – Tamási – Dombóvár helyén vonatpótló autóbuszok járnak. A városban helyi közlekedés is van.

[szerkesztés] Története

Enying első említése 1241-ből való, királyi tulajdonban állt. A 15. században a király a Török családnak adományozta, ám 1541-ben a király a nándorfehérvári bán, Török Bálint birtokait elvette, így a település ismét királyi tulajdonba került. Az 1540-es évek végén azonban a terület török kézre került, nagyban elnéptelenedett.

A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély alakult ki a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járásszékhely lett Enying.

A 20. század elején megépült Lepsény – Enying – Dombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó szerepe nem volt. A II. világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd Tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni bevételt hozva a városnak. 1992-ben városi rangot kapott Enying, majd nagy arányú fejlődést mutatott a szolgáltatás, kereskedelem és turizmus terén. 2000-ben szűnt meg a település vasúti ellátottsága.

[szerkesztés] Kultúra, oktatás

A városban több óvoda, általános iskola, egy zeneiskola és két gimnázium működik, városi könyvtár várja az olvasni vágyókat.

A Batthyány-kastély és a római katolikus templom több kulturális eseménynek is helyet ad. Évente megrendezésre kerülnek az „Enyingi Török Bálint Emlékezetére Napok”. A "Török Bálint Napokat" minden évben hagyományosan a város rézfúvós együttese nyitja meg, mely a Török Bálint szobor előtti koncertben mutatkozik meg.