Szeged

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.255° k. h. 20.145°

**Szeged**

Régió	Dél-Alföld
Megye	Csongrád
Kistérség	Szegedi
Rang	megyei jogú város
	megyeszékhely
Terület	280,84 km²
Népesség
Összesen: 162 889 fő (2005) Népsűrűség: 581 fő/km²
Irányítószám	6700-6791
Körzethívószám	62
Térkép é. sz. 46.255° k. h. 20.145°	település Mo. térképén

Szeged (szlovákul Segedín, lengyelül Segedyn, románul Seghedin, németül S(z)egedin, törökül és szerbül Segedin, olaszul Seghedino, helyi nyelvjárás szerint Szöged) megyei jogú város, Délkelet-Magyarország regionális központja, az ország negyedik legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye.

[szerkesztés] Fekvése

Szeged és a Tisza

az árvízi emlékmű

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 171 km az M5 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa, Szeged déli oldalán, a magyar–román–szerb hármashatár közelében, Tiszaszigetnél található az ország legmélyebben fekvő pontja.

[szerkesztés] Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 163 699 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,9% egyéb. A városban 70 845 lakás van.

[szerkesztés] Története

A Fogadalmi Templom (Dóm)

Városháza

Móra Ferenc múzeum

Zsinagóga

Dóm tér és a Pantheon

Szeged a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan betömte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18.-19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged; Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.

Szeged és környéke az újkőkor (Kr.e 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciat, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.

A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését és ezzel virágzó településsé fejlődését tette lehetővé. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta. A hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindul a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs - magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérré, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.

A város 1686 őszén szabadult fel a török uralom alól.1715-ben pedig visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károlytól. Ezt a napot a város polgárai „Szeged Napja”-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. Március 11/12-e éjjelén a Tisza a petresi gátot átszakítva elöntötte a várost. Gyakorlatilag a teljes város elpusztult. Az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették. Mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár éven a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.

A város 1880 június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.

A ma "csillagbörtönként" közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-én adták át rendeltetésének.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt az ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban lett a Csanádi egyházmegye székhelye.

A második világháború sok szenvedést hozott, a város kb. 6000 lakója meghalt, a zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték. A tényleges harc a városért október 8.-9.-én kezdődött,az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői-hídfőnél találkozott előszőr a támadó Vörös Hadsereg erőivel. 1944. október 9-én a visszavonuló német erők a közúti hid és a vasúti hid maradványait felrobbantották. A Szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását.

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek, és, ahogy a szocialista évtizedekben gyakori volt, a városhoz több közeli települést is hozzácsatoltak.

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok [1], melyet 1931 óta rendeznek.

[szerkesztés] Városrészek

Alsóváros
Baktó
Béketelep
Belváros
Felsőváros
Gyálarét
Hattyastelep (régi nevén Klebelsberg telep)
Kecskés István telep (régi nevén Ságvári telep)
Kiskundorozsma (1973-ig önálló település, a 19. században mezőváros; lásd Külső Hivatkozások)
Móraváros
Odessza lakótelep
Palánk
Petőfitelep
Rókus
Szentmihálytelek (1973-ig önálló település)
Szőreg (1973-ig önálló település, jelentős szerb kisebbséggel)
Tarján
Tápé (1973-ig önálló település)
Újszeged

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Felsőoktatási intézmények

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete

az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete

a Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. A sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített (Academic Ranking of World Universities - 2005, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme: holtversenyben a 203–300. helyezést érte el, Európában a megosztott 80–123. helyet szerezte meg.

A Hittudományi Főiskola 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való áthallgatásra.

[szerkesztés] Gimnáziumok

[szerkesztés] Szakközépiskolák, szakképző iskolák

[szerkesztés] Gazdaság

szegedi paprika

Dóm tér a Szabadtéri Játékok színhelye

Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. A Szegeden és környékén fűszerpaprikát termesztenek és dolgoznak fel. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás a Pick Szalámigyárnál. Szegeden van a tejiparral foglalkozó Sole-Mizo Zrt. A környéken (Algyőn) kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a város gazdasági szerepe visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei, így például a kábelgyár és téglagyár.

[szerkesztés] Nevezetességek, látnivalók

Ferences templom

Szegedi Nemzeti Színház

Szeged, régi zsinagóga

Klebelsberg Kunó szobra

Reök-palota (Magyar Ede, 1907)

Széchenyi tér, az Áldáshozó és a Romboló Tisza (Pásztor János, 1930)

Városközpont, Dóm tér
Fogadalmi templom (neoromán, 1913–1930) és a Dömötör-torony
Püspöki palota (katolikus püspöki székhely)
Ferences templom (gótikus, 15. század vége) honlapja
Minorita templom (barokk, 18. század)
Görög-keleti szerb templom (1773-1778.)
Móra Ferenc Múzeum honlapja
Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár honlapja
Szegedi Nemzeti Színház honlapja
Dorozsmai szélmalom (ipari műemlék)
Zsinagóga honlapja
Fekete ház múzeum
Virág cukrászda
Egyetemi Füvészkert honlapja
Szegedi Csillagvizsgáló honlapja
Szegedi Vadaspark honlapja

[szerkesztés] Híres szegediek

[szerkesztés] Szegedhez kötődnek

Budó Ágoston (1914–1969) fizikus
Kalmár László (1905–1976) matematikus
Király Levente (1937) színművész
Magyar Ede (1877–1912) építész
Mihalik Kálmán (1896–1922) a „Székely himnusz” zeneszerzője
Móra Ferenc (1879–1934) író
Radó Tibor (1895–1965) matematikus
Sík Sándor (1889–1963) író, tanár
Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas biokémikus
Vaszy Viktor (1903–1979) zeneszerző, karnagy

[szerkesztés] Szegeden születtek

Agárdy Gábor (1922–2006) kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Nemzet Színésze
Álgyay Hubert Pál (1894–1945) mérnök, Duna- és Rajna-hidak tervezője
Annus Adrián (1975) olimpikon
Baghy Gyula (1891–1967) eszperantó nyelven alkotó író, költő
Balázs Béla (1884–1949) színész, rendező, filmesztéta
Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató, „a legszögedibb szögedi”
Békeffi István (Békefi, Békeffy) (1891–1962) színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas
Boldoczki Gábor (1976) trombitaművész [2]
Dávid Roland (1976) előadóművész, énekes

Csáky József (1888–1971) szobrász
Cserzy Mihály (1865–1925) író
Csongor Győző (1915–1997) muzeológus, várostörténész
Csonka János (1852–1939) gépészmérnök, feltaláló
Dankó Pista (1858–1903) nótaszerző, zenész
Dinnyés József (1948) daltulajdonos
Dobsa Sándor (1934–2005) zenész, zeneszerző [3]
Dugonics András (1740–1818) az első magyar regény írója, a magyar matematikai nyelv megalkotója
Durkó Zsolt (1934–1997) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
Endre Béla (1870–1928) festő
Fejes Tóth László (1915–2005) matematikus, az MTA tagja
Gera Zoltán (1923) színész
Gregor Bernadett (1972) színésznő
Hevér Gábor (1969) színész [4]
Horvai István (1922–2004) rendező
Huszár Lajos (1948), zeneszerző [5]
Huszka Jenő (1875–1960) zeneszerző
Janikovszky Éva (1926–2003) író
Joachim Ferenc (1882–1964) festőművész
Joachim József (1897–1954) szobrász és festőművész
Jobba Gabi (1947–1983) színész
Juhász Gyula (1883–1937) költő
Kalmár Márton (1946) szobrász
Kass János (1927) grafikus
Kontraszty László (1906–1994) festő
Kopasz Márta (1911) grafikus
Kopasz Tamás (1958) festő
Kotányi János (1858–?) a fűszercég alapítója [6]
Körmendi János (1927) színész [7]
Lőw Immánuel (1854–1944) főrabbi, orientalista
Maróczy Géza (1870–1951) nemzetközi sakknagymester
Nagy Natália (1970) színésznő
Nyilasy Sándor (1873–1934) festő [8]
Ördögh Szilveszter (1948) író
Paskai László (1927) esztergomi érsek
Pick Márk (1843–1892) szalámigyáros
Rózsa Sándor (1813–1868) főállású betyár [9]
Sándor Károly (Csikar) (1928) válogatott labdarúgó ([10])
Siskovics József báró és gróf hadszertármester honlapja
Számvald Gyula (1825–1912) amerikai altábornagy
Szegedi Kis István (1502 körül – 1572) református püspök, író
Temesi Ferenc (1949) író
Tokody Ilona (1953) operaénekes
Vedres István (1765–1830) mérnök
Zerkovitz Béla (1882–1948) zeneszerző
Zsigmond Vilmos (1930) operatőr

[szerkesztés] Szeged díszpolgárai

2004 - Agárdy Gábor színművész, A Nemzet Színésze
1995 – Boda Domokos (1921) Széchenyi-díjas gyermekgyógyász professzor [11] [12]
1990 – Buday György (1907–1990) fametszőművész, újságíró, tipográfus [13] [14]
2003 – Gregor József (1940-2006) operaénekes [15]
2000 – Gyulay Endre (1930) Szeged-Csanádi megyéspüspök
1993 – Ilia Mihály (1934) szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész [16]
1994 – Kass János (1927) grafikusművész [17]
1997 – Kopasz Márta (1911) festő- és grafikusművész [18]
2001 – Kovács Gábor (1929) orvosprofesszor [19]
1998 – Kristó Gyula (1939–2004) történész,akadémikus [20] [21]
2005 – Lékó Péter (1979) [22] sakknagymester
2002 – Mészáros Rezső (1942) geográfus, rektor [23] [24] [25]
1992 – Péter László (1926) ny. egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista [26] [27]
Simon Miklós (1916–) orvosprofesszor [28]
Sina Simon báró (1810–1876) [29]
1999 – Solymosi Frigyes (1931) akadémikus [30]
1990 – Straub F. Brunó (1914–1996) biokémikus [31]
? – gróf Széchenyi István, Szeged első díszpolgára
1991 – Szőkefalvi-Nagy Béla (1913–1998) matematikus [32] [33]
Teleki Pál gróf (1879–1941) [34]
Tisza Lajos gróf (1832–1898), az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa
1990 – Varga Mátyás (1910–2002) díszlettervező [35] [36]
2004 – Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr [37]