V. Bonifác pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

V. Bonifác volt a 69. pápa az egyház történelmében. Pontifikátusa elején Itáliát még veszedelmes seregek dúlták, így jóságáról, adakozó oldaláról hamar megismerhették az emberek. Rendeleteivel igyekezett megszilárdítani az egyházat. Mindig különös figyelemmel fordult Anglia felé, ahol terjeszteni akarta a keresztény vallást.

Nápolyban látta meg a napvilágot egy vallásos családban. A papi hivatást választva pár év múltán archidiakónus lett, majd a pápai hivatal egyik legbefolyásosabb tagja. Amikor I. Adeodatus pápa meghalt, a római zsinat Bonifácot választotta meg utódjának, azonban mindeddig ismeretlen okokból több mint egy év elteltével, 619. december 23-án szentelték fel. Ebben az időben Itália békéjét egy eunuch, bizonyos Eleutherius lázadása borította fel. Eleutherius volt egyben a Ravennai Exarchátus fejedelme is. Seregével Róma felé vonult, közben egyre nagyobb területeket foglalt el. Mielőtt a szent város falai elé ért volna, saját katonái ölték meg a ravennai zsarnokot.

A Liber Pontificalis alapján Bonifác zsinatain több rendeletet is alkotott. Az egyik legfontosabb egyházi döntése volt, a templomi menedékjog lefektetése. Ez több évszázadon át fennmaradt és a világi törvény legtöbbször tiszteletben tartotta. A templomi menedékjog értelmében a bűnös, akármit követett el, Isten házában menedéket lelhet, és amíg ott van a világi hatalmak nem rendelkezhetnek fölötte. Ezen kívül Bonifác elrendelte, hogy a pápai jegyzők végrendelet kérdésében vegyék át a császári gyakorlatot. Pontifikátusa alatt előírta azt is, hogy a ministránsok nem fordíthatják le a vértanúk hagyatékait kedvük szerint, és nem vezethetnek le kereszteléseket a diakónusok helyett. Amint az látható nagy horderejű kérdésekről is döntött a pápa, mégis mindig elérte, hogy a klérus szeresse és kövesse őt. A Liber Pontificalis ezért is nevezte Bonifácot az emberek között a legszelídebbnek.

Építkezéseiről nem maradtak fenn adatok, viszont azt tudjuk, hogy a Via Nomentana mentén ő fejezte be és szentelte fel a Szent Nikomédész temetőt.

Bonifác pontifikátusának egyik legjellegzetesebb momentuma közé tartozik az angol egyház felé irányuló szeretete. A távoli új vidékben nagy reményeket látott. Beda Venerabilis írásai nyomán tudjuk, hogy a pápa több buzdító hangnemű levelet is küldött Mellitusnak, Canterbury érsekének, és Justusnak, Rochesteri püspöknek. Ezek közül nem maradt fenn egyik forrás sem, azonban egy 624-ben íródott levél maradványai mai napig megőrződtek. Ebben Bonifác az immár Canterbury érsekké szentelt Justusnak elküldte a palliumot, az érseki hatalom szimbólumát, és a következő sorokkal bíztatta: "Irányítsd aszerint püspökeidet, miként az alkalom megkívánja."

A pápa nemcsak az angliai klérussal vette fel a kapcsolatot levélben, hanem Beda szerint Bonifác 625-ben sürgető üzenetet továbbított a northumbriai udvarba, Edwin királynak, amelyben az uralkodót a bálványok ledöntésére és a kereszténység terjesztésére kérte. Ezen kívül Ethelberga királynőnek is írt levelet, amelyben Bonifác arra kéri, hogy minden befolyását vesse latba férjénél, hogy Northumria földje is Isten országához csatlakozzon.
A mindig segítőkész pápát végül 625. október 25-én ragadta el a halál. Hamvait a Szent Péter Bazilika őrzi.

Előző pápa: I. Adeodatus pápa

Római pápa 619-625

Következő pápa: I. Honorius pápa