Sándor-regény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sándor-regény, görög nyelven: Biosz Alexandru tu Makedonosz (A makedón Sándor élete), ismeretlen szerzőjű regényes görög életrajz.
A nagy makedón hódító köré már életében legendák szövődtek, s ez a legendaképződés halála után (Kr. e. 323) még nagyobb lendületet vett. Hiába voltak többé-kevésbé hiteles beszámolók a király tetteiről, Egyiptomon és Perzsián át egészen Indiáig vezető győzedelmes hadjáratáról, születtek olyan művek, amelyek a történetírás mezében tények helyett a csodás elemet, a fantasztikumot helyezték előtérbe. Papiruszleletek tanúskodnak róla, hogy a Kr. e. I. században Nagy Sándor pályáját fiktív levélgyűjtemények (Nagy Sándor levelei), levélregények formájában már feldolgozták. A hagyománynak e két ágát összeolvasztva írta meg a ránk maradt Nagy Sándor-regényt egy ismeretlen, minden bizonnyal Alexandriában élt szerző, feltehetőleg a Kr. u. II. vagy III. század folyamán, de mindenképp a III-IV. század fordulója előtt, ahonnan első fennmaradt latin fordítása datálódik. A fordítás hamarosan népkönyv lett, átírták, hozzátoldottak, illetve elvettek belőle, s így több, egymástól meglehetősen eltérő szövegváltozatban őrződött meg. Három részből áll, s a kéziratok hol Aiszóposznak, hol Kalliszthenésznek tulajdonítják, ezért „pszeudokalliszthenészi Nagy Sándor-regénynek" is szokás nevezni.
A regény születésétől egészen haláláig kíséri a makedón király életútját, de egyfelől összezavarja az események időbeli rendjét, elképesztő földrajzi tájékozatlanságot árul el, és sokszor önmagának is ellentmond; másfelől viszont álruhában küldi hősét Dareiosz perzsa király palotájába, és párviadalban öleti meg vele Pórosz indiai királyt, összehozza őt a félig-meddig mítikus etiópokkal és a tisztán képzelet szülötte amazonokkal, elutaztatja nem csupán az alvilágba és az égbe, hanem a tenger fenekére is: a történeti tények világából a mese és a fantázia birodalmába emeli Nagy Sándort.
Épp a fikció elburjánzása hozott világsikert a könyvnek: Julius Valerius Kr. u. 300 táján keletkezett latin fordítását hamarosan követték az örmény, kopt, szír és etióp fordítások. A Sándor-regény későbbi, középkori népszerűségével egyedül a Trója-regény versenyezhetett. Magyarországon feltehetőleg már a XIII. században elkészült egy változata, későbbi közkedveltségéről pedig Heltai Gáspár tanúskodik.
[szerkesztés] Források
Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)