Prímási Levéltár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az esztergomi Prímási Levéltár Magyarország legnagyobb egyházi levéltára. Alapítása a 11. század elejére tehető, legkorábbi leltára a 15. század elejéről maradt fenn. Iratanyagát a prímási palotában, és a Bazilikában őrzik. A Prímási Levéltár látja el az Esztergomi Főkáptalan Levéltárának adminisztrációját is.
[szerkesztés] Története
Az itt őrzött anyag jelentősége a magyar történeti kutatások szempontjából messze felülmúlja az intézmény iratfolyóméter alapján esetlegesen megítélhető értékét. A levéltár jelentőségét fokozza az Esztergomi Főegyházmegye területi nagysága is. Ugyanis 1778-ig – a viszonylag kis terjedelmű nyitrai egyházmegye kivételével – az a hatalmas terület tartozott hozzá, amely a Dunától északra és a Morvától keletre egészen a Szepességig és Gömörig terjedt. Területe összesen 15 vármegyét (Esztergom, Komárom, Bars, Hont, Pozsony, Szepes, Torna, Gömör, Nógrád, Trencsény, Zólyom, Turóc, Árva, Liptó és Nyitra egy része) ezen belül 2500 települést foglalt magába. Esztergomhoz tartozott továbbá számos exempt (a területileg illetékes püspök joghatósága alól kivett) helység és kolostor is. Ebből a területből szakították ki az 1776-ban felállított besztercebányai, rozsnyói és szepesi püspökséget. Egyidejűleg megszüntették az exemptiók túlnyomó részét is, de még így is Európa egyik legnagyobb egyházmegyéje maradt egészen 1919-ig, amikor területének túlnyomó része az országhatáron kívülre került. A hiteleshelyi levéltárat 1951-ben államosították, és a egyházmegye csak 1998-ban kapta vissza. 1951-ig a Prímási Levéltár őrizte az esztergomi káptalan birtokába került garamszentbenedeki apátság hiteleshelyi levéltárát is, amelyet az államosítás után, 1968-ban a magyar állam átadott Szlovákiának. Részletes történetét lásd a itt!
[szerkesztés] A levéltárban található
A kormányzat-, politika- és művészettörténeten túl nem csekély a levéltár jelentősége a gazdaságtörténet és helytörténet vonatkozásában sem. A legértékesebb állományrész a középkori gyűjtemény, amely a Főkáptalan anyagával együtt a Magyar Országos Levéltár után hazánk második legnagyobb és legjelentősebb Mohács előtti állományával rendelkezik, közöttük oly jelentős oklevelekkel, mint II. András Aranybullája, vagy az 1233. évi beregi egyezmény.
