Livónia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Livónia másnéven Livland, Livánia, Lívföld a mai Észtország és Lettország területének történelmi neve.
Egy ideig csak a Rigai-öböl környékén élő ma már kihalóban levő finnugor lív nép földjét nevezték így. Miután az itt élő balti és finnugor népeket a keresztes Német Lovagrend leigázta, Livónia alatt értették a kúr, a lett, a lív és az észt területeket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Német Lovagrend uralma
Livóniában a 12. század végén indította el a nyugati rítusú kereszténység terjesztését a holsteini ágoston rendi Segeberg kolostorból való Augustus Chorher Meinhard barát az Ikskile-i kolostor alapításával. Az ezt megelőző évtizedekben a szomszédos orosz fejedelmek tettek egy-két kósza kísérletet a livóniai népek leigázására és pravoszláv hitre való térítésére, de általában közönséges rablóháborúkat vezettek ellenük.
1202-ben Albert von Buxhoevden Livónia harmadik püspöke, Riga alapítója és egyben annak első érseke létrehozta a Kardtestvérek rendjét, amit a pápa 1204-ben szentelt fel. 1206-ra megszilárdította hatalmi pozícióját a Gauja folyó menti lívek területein (az Ős-Livónia). A következő harminc évben meghódították Kelet-Lettország (Latgale), Kursföld (Kurzeme) valamint Észtország egyes területeit.
1236. szeptember 22-én a siauliai csatában a kardtestvérek súlyos vereséget szenvedtek, amikor Szamogétföldet és Szemigalliát dúlták. 1237-ben a rendet beolvasztották, a porosz területeken tevékenykedő német lovagrendbe.
1241-ben a rend konföderációban a rigai érsekséggel, a dorpati (tartui), a saare-läänei és a kúr püspökséggel létrehozta Ó-Livóniát. A livóniai népek nagy felkelésének leverését követően (1290) befejeződött az ország meghódítása, s a délről jövő litván terjeszkedést 1298-ban a Riga melletti Neuermüllennél állították meg.
1343-ban IV. Waldemar dán király az észt parasztfelkelés (1343-45) és a revali Szent-György napi felkelés ellen hívta segítségül a lovagokat. Miután a lázadásokat leverték a dán király 1346-ban eladta észt birtokát a német lovagoknak.
Bár német betelepítés jóformán nem folyt erre, de nyugatról elsősorban német és vallon területről jövő hospesek betelepülése jelentős gazdasági fellendülést hozott, a városok széleskörű önrendelkezési-, vám- és kommerciális-kedvezményeket kaptak a lovagrendtől. Az ország a balti-tengeri kereskedelmen keresztül gabonával látta Nyugat-Európát és óriási bevétele származott ebből.
Ám a kölcsönös gyanakvás és a püspök valamint a szabad városok rivalizálása miatt nem volt politikai egység, a lovagok kevésbé voltak képesek uralmukat szilárdan kézben tartani. Mikor a német lovagrend hatalma a grünwaldi vereség hatására megrendült, 1419-ben a különböző politikai erők közös törvényhozási testületet hoztak létre Livóniában, amelyben a kardtestvérek és vazallusaik kerültek többségbe, s tehették ezt különösebb gond nélkül, minthogy Litvánia Oroszország ellen viselt hadat, Svédországnak pedig az amúgy évszázadok óta fennálló rossz viszonya ősellenségével Dániával sokadjára mérgesedett háborúvá.
1525-ben, amikor Albrecht von Honhenzollern nagymester szekularizálta a rend poroszországi földjeit, Walter von Plettenberg landmeister újra független rendé nyilvánította a Kardtestvéreket. Livónia V. Károly császártól hercegségi rangot és pénzverési jogot nyert, de elvesztette balti-tengeri monopóliumait a németalföldiekkel szemben, s a Német-római birodalomnak eme eléggé nehezen kormányozható zuga inkább terhet jelentett. A katolikus lovagrend helyzetét nagyban megingatta a reformáció terjedése.
[szerkesztés] Reformáció kora
1558-ban IV. (Rettegett) Iván orosz és tatár seregei élén elfoglalta Livónia nagyrészét. A kardtestvérek utolsó nagymestere Gotthard von Kettler világi protestáns hercegséget szervez egyes területekből, ezek 1583 után lengyel uralom alá kerültek. Majd 1629-ben a svédek hódították meg.
[szerkesztés] Orosz Birodalom
Nagy északi háború eredményeként Nagy Péter Livónia teljes területét elfoglalta a Észtországi részeket a svédektől. 1795-től az Oroszország a lett, litván és kur területeket vette el a lengyelektől. A történelmi Livónia területén 1721-ben Nagy Péter létrehozta a Rigai kormányzóságot. A Hanza városok (Riga, Tallinn, Dorpat(Tartu)) megtartották kiváltságaikat a városok közigazgatásának nyelve a 19. század végéig a német maradt. Az észtországi német nemesség létrehozza az Estlandi lovagrendet (Estländische Ritterschaft), ami különösebb hatalom nélkül 1920-ig állt fenn.
[szerkesztés] A két világháború között
1917-ben az Orosz Birodalom felbomlásának eredményeként mind a három balti állam Észtország, Lettország és Litvánia kimondja függetlenségét.
[szerkesztés] Szovjetunió
Az 1939. augusztusában aláírt Molotov-Ribentropp paktum értelmében a balti köztársaságok a Szovjetunió érdekszférájába kerültek.
1940. júniusában, a szovjet kormány több lett miniszter leváltását és szovjet katonai egységek Lettországban való állomásoztatását követelte. Az ultimátum a lett kormány számára elfogadhatatlan volt és ez 1940. június 17-én az Ulmanis kormány lemondásához és egy új szovjetbarát kormány megalakulásához vezetett. A lett parlament 1940. Július 21.-én kérte Lettország felvételét a Szovjetunióba. Lettországot 1940. augusztus 5-én fel is vették a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságok közé. Ettől kezdődően a neve: Lett Szovjet Szocialista Köztársaság volt.
[szerkesztés] Livóniai egyházi vezetők
Livónia püpsökei:
- Augustus Chorherr Meinhard 1186-1196
- Berthold 1196-1198
- Albert von Buxhoevden 1199-1201
Riga püspökei:
- Albert von Buxhoevden (I. Albert) 1201-1229
- Nicolaus von Nauen 1231-1253
- II. Albert 1254-1255
Riga érsekei:
- II. Albert 1255-1273
- Johannes von Lunen (I. János) 1274-1285
- Johannes von der Fechte (II. János) 1286-1294
- Johannes Graf von Schwerin (III. János) 1295-1300
- Friederich de Pernstein 1304-1341
- Fromhold Viffhusen 1348-1369
- Johannes von Sinten (IV. János) 1369-1393
- Johannes von Walradt (V. János) 1393-1418
- Johannes Ambund (VI. János) 1418-1424
- Henning von Scharpenberg 1424-1448
- Silvester Stodewescher 1449-1479
- Michael Hillebrand 1484-1509
[szerkesztés] Források
- Britannica Hungarica
- Magyar Nagylexikon
- Vajda Tamás: A Német lovagrend a baltikumban
- http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/latvija&page=/nemet.htm - Lettország története
Based on work by