Kardtestvérek rendje

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A Kardtestvérek Lovagrendjének jelvényei

A Kardtestvérek rendje vagy más néven a Livoniai Kardtestvérek rendje egy 1202-ben Albert von Buxhoeveden rigai püspök által alapított millitáns lovagrend volt.(Latinul: Fratres militiae Christi). Eredetileg a Templomos lovagrend szabályai szerint működött. A Kardtestvérek alapításuktól kezdve igyekeztek figyelmen kívül hagyni az őket a rigai püspökhöz kötő vazallusi kötelmeiket. 1218-ban szövetséget kötöttek II. Waldemár dán királlyal és elfoglalták Észtország északi részét.

A Kardtestvériség székhelye az észtországi Viljandiban (németül: Fellin) volt, ahol a lovagvár romjai ma is láthatóak. További lovagvárak voltak Cesisben (Wenden), Siguldában (Segewold) és Aizkraukleben (Ascheraden) (ma mind Lettország).

A litvánok és Zemgalei lettek 1236-ban a Siauliai csatában legyőzték a Kardtestvéreket, a rend az ezt követő évben beolvadt a Német Lovagrendbe. Ettől kezdve a Német Lovagrend önálló autonóm részét képezték megtartva szabályaikat, ruházatukat és saját mesterüket, aki jog szerint a Német Lovagrend Nagymester alá volt rendelve. 1237 és 1290 között a Kardtestvérek elfoglalták Kurzemet, Livóniát és Zemgalét 1346-ban pedig IV. Waldemar dán királytól megvásárolták Észtország maradék területeit.

A 15. század közepén, a Német Lovagrend hanyatlásakor a Kardtestvérek a Német Lovagrend Lívóniai részeként megőrizték függetlenségüket. Egy évszázaddal később a Livóniai háborúban az Ergemei csatában, 1560-ban vereséget szenvedtek az orosz csapatoktól.

A rend utolsó nagymestere Gotthard Kettler a lengyel királlyal kötött egyezség után szekularizálta a rendet és beolvasztotta a Lutheránus egyházba. A Kardtestvérek déli területein önálló állam a Kurzeme és zemgalei hercegség jött létre. A terület többi része Lengyelország fennhatósága alá került. Az észt területeket pedig elfoglalta Svédország.