Liberius pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Liberius volt a 36. pápa Szent Péter halála óta. 352 május 12-én választotta egyházfővé a római zsinat. Pontifikátusának legnagyobb részében az arianizmus ellen kellett hadakoznia úgy, hogy a császár teljesen megvonta tőle bizalmát, és az arianisták pártjára állva II. Félix ellenpápát segítette trónra.

Származásáról nem tudunk sokat, valószínűleg Rómában született. Az első olyan pápa, akit nem avattak szentté. A római zsinat befejezte után első dolga volt, hogy az akkoriban Arles-ban székelő császárhoz, II. Constantiushoz egy levelet küldjön Capuai Vincentiusszal. Ebben a levélben az állt, hogy Liberius egy egyetemes zsinatot szeretne összehívni Aquileia városában. Ezen a zsinaton Alexandriai Athanasziosz tevékenységét szerette volna tisztázni. Athanasziosz ugyanis az arianizmus egyik legádázabb ellenségének számított az egyházban. Liberius meg akarta erősíteni az alexandriai püspököt tetteiben.

A császár nem akarta elfogadni Liberius elveit, és így két év múltán Arles-ban II. Constantinus összehívott egy tanácskozást, amelynek végső határozata az volt, hogy Athanaszioszt ki kell közösíteni az egyházból, és a császár száműzetésre ítéli az alexandriai püspököt. A rendeletet minden püspöknek alá kellett írnia. 355-ben a milánói zsinaton Liberius pápa és néhány hűséges püspöke nem írta alá a dokumentumot, mert ezzel elismerték volna az arianista tanokat. A császár nem akart engedni, és Liberiust száműzte Rómából a trákiai Beroea városába.

A száműzetés alatt II. Constantinus az egyház élére II. Félixet ültette ellenpápaként. Több zsinaton szentesítették az arianizmus tanait. Azonban Félix nem tudta ellátni az egyház problémás ügyeit, és a lelki életben is válságokat okozott. Egyre népszerűtlenebb lett, és Rómában egyre többször vonult ellene a tömeg. A császár ezt megelégelte, és két év után visszahívta Liberiust az egyház élére. II. Félix eltávolítása 358-ban fejeződött be, az ellenpápa elmenekült a szent városból.
Ugyan a császári hatalom visszahívta Liberiust, de nem hitelvi meggyőződése miatt, hanem csak Félix népszerűtlenségétől félve. Így a pápa személye megtűrt lett Rómában és nem támogatott. 361-ben meghalt II. Constantius császár, és ezzel véget ért az egyház és a világi hatalom huzavonája. Ekkor Liberius végre gyakorlatban is visszakapta az irányítást az egyház felett.

Sok dolga maradt, az egyházat ismét össze kellett fognia. Először semmissé nyilvánította az összes olyan zsinati határozatot vagy egyéb rendelkezést, amely arianista jegyeket mutatott. Ez bizonyult feladata könnyebb részének, mert a milánói zsinaton aláírt dokumentum püspökeit ismét fel kellett esketnie a nikaiai hitvallásra. Miután a birodalom nyugati felén végzett, 366-ban megegyezett a keleti püspökség nagy részével. Eszerint a mérsékelt arianista tanokat valló püspökök ismét egyesülnek a római egyházzal.
Végül 366 szeptember 24-én halt meg. Ünnepét szeptember 23-án tartják.