Kondor Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus.

Tartalomjegyzék

1 Jelentősége
2 Élete
3 Munkássága
- 3.1 Főbb művei
4 Versei
- 4.1 Verseskötetei
5 Dijai, kitüntetései
6 Emlékezete
7 Források
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Jelentősége

A 20. század második fele magyar művészeti életének egyik legjelentősebb, ugyanakkor – főleg a korszak nyomása alatt – tragikus sorsú szereplője volt. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.

[szerkesztés] Élete

Már amikor a főiskolai tanulmányait végezte tanárai és diáktársai egyaránt tudták, hogy angyal jár közöttük. A Képzőművészeti Főiskolára 1951-1956 között járt, festő majd grafika szakra. Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt.

Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítása volt.

[szerkesztés] Munkássága

Kondor művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. „Boschig, Dürerig visszamenőleg izgatta minden előzmény, amely a szuggesztívebb közlést szolgálhatta, és hatalmas képzelőerővel, bravúros technikával fejezte ki egy ilúziókat vesztett és illúziúktól menekvő nemzedék rend utáni vágyát”^[1]. Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz.