Antar-regény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Antar-regény (arabul Kisszat Antara, arab írással ﻗﺼﺔ عنترة, tudományos átiratban Qiṣṣat ʿAntara) az arab irodalom egyik ismert, nagy múltra visszatekintő népi alkotása, mely a középkori Európa lovagregényeivel mutat sok hasonlóságot.
A regény főhőse a 6-7. században élt Antara, az arabok nemzeti hőse és nagy pogánykori költője, aki emellett bátor, legyőzhetetlen harcos is volt. Személye köré már a keresztes háborúk idejére kalandos „regény” fűződött a népi elbeszélőknek (maddáh) köszönhetően, amely a törzs megbecsüléséért és szerelme, Abla kezéért vívott harcát, valamint különféle hőstetteit dolgozta fel.
Az idők folyamán a kalandok átlépték Arábia határát, és az Antarrá rövidült nevű hős költő eljut Görögországba, Indiába, Perzsiába, sőt nem létező, mesebeli országokba is. Útja során szörnyetegeket, démonokat, óriásokat terít le, egymaga lekaszabol hatalmas hadseregeket. Bátorsága sosem rendül meg, lelke mindig szilárd marad, erején seki sem tehet túl. Bár a költő a valóságban meg sem érte az iszlám születését, a regényben természtesen a legkegyesebb muszlimnak tüntetik fel.
A téma népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a középkorban sok elbeszélő az Antar-regényre specializálódott (nevük al-antarijja, Antar mesemondói), és a hangszeres kísérettel előadott mesékkel szórakoztatta közönséget. A 19. század második felében, amikor az arab világban elterjedt a könyvnyomtatás, a kairói és a bejrúti nyomda is kiadott egy-egy Antar-regényt. Az előbbi kiadása mintegy 32 kötetet tett ki.
[szerkesztés] Források
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk.: Germanus Gyula. Budapest, Magyar Helikon, 1961. [1]
Based on work by