Tarafa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tarafa bin al-Abd (arab írással: طرفة بن العبد, tudományos átiratban Tarafa bin al-ʿAbd; született 538 körül a mai Bahreinben - meghalt 564 körül ugyanott) a dzsáhilijja korának egyik híres arab költője volt.

[szerkesztés] Élete

A Perzsa-öböl menti termékeny vidéken, a mai Bahreinben született 538 körül, a neves Bakr törzs tagjaként. Örökségét csapodár életvitelével eltékozolta, ezért rokonsága kitagadta. Magányos kóborlóként költő lett; elsősorban a gúnydalok (hidzsá) területén jeleskedett. Miután részt vett a Taghlib törzs elleni vívott ún. Baszúsz háborújában, a Bánú Bakr ismét befogadta, ám mulatozásával ismét elpazarolta vagyonát. Nem csoda, hogy megragadta az alkalmat a távozásra. Mivel maró gúnydalai nagy hírnevet szereztek neki, a Lakhmida Amr bin Hind király (uralkodott 554-568) kegyesen fogadta hírai udvarában. Nagybátyjával, Mutalammisszal közösen a trónörökös nevelése letta feladata.

Tarafa vesztét éles nyelve, szókimondása okozta. Gúnyversei az uralkodót és családját sem kímélték. A hagyomány szerint akkor telt be a pohár, amikor Amr bin Hind húgát látva Tarafa így rögtönzött az uralkodó jelenlétében:

„Nézd oh, hogy visszatért im hozzám
Ragyogó ékességében a szép gazellám
Ha nem ülne közöttünk a király
Ajkát ajkamhoz szorítanám.”
(Germanus Gyula fordítása)

A király a költőnek és nagybátyjának, Mutalammisznak adott egy-egy levelet, amivel őket Bahrein kormányzójához küldte. Mutalammisz gyanakodni kezdett, és felnyitotta a levelet, és felolvastatta egy arra járó keresztény fiúval. A levélben az a parancs állt, hogy a kormányzó a levél átadóját temettesse el élve. Mutalammisz nem ment tovább, ám Tarafa felbontatlanul továbbította a maga levelét. A kormányzó teljesítette a parancsot, így veszett oda a huszonhat éves költő.

[szerkesztés] Költészete

Az arab tudósok költészetének szenvedélyességét nagyra értékelik, illetve neki tulajdonítják a beduin életmód elengedhetetlen kelléke, a teve legtökéletesebb leírását. Legszebbnek tartott kaszídája az, amit visszafogadása után írt abból az alkalomból, hogy vagyonát elmulatozva koldusbotra jutott, és fivére nyáját őrizve tengődött. Kezdete így szól Jékely Zoltán fordításában:

„Khaulát emlékei Burkat Tahmadnál, amott
olyanok, akár a kép kéz fejére festve...”

A költeménnyel elnyerte egy törzstársa jóindulatát, aki ismét viszonylagos jólétet biztosított az ifjú poéta számára. (Nem sokáig, ugyanis Tarafa nem sokkal ezután elindult végzetes hírai útjára.) Sőt mi több, a vers helyet kapott a 8. századi Muallakátban, amely versgyűjtemény a hét legszebbnek tartott kaszídát tartalmazza.

[szerkesztés] Források

• Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
• Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk.: Germanus Gyula. Budapest, Magyar Helikon, 1961. [1]
• Életrajz, versfordítás