SZVD

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

SZVD

Típus:	távcsöves öntöltő puska
Ország:	Szovjetunió
Alkalmazás
Alkalmazás éve:	1963 –
Háborús alkalmazás:	Vietnami háború, Közel-Keleti konfliktusok, Csecsenföld
Műszaki adatok
Űrméret:	7,62 mm
Lőszer:	7,62 × 54 mm R
Tárkapacitás:	10 db
Működési elv:	gázelvezetéses, forgózáras reteszelésű
Tömeg:	4,3 kg töltetlenül, irányzékkal
Fegyver hossza:	1225 mm
Csőhossz:	620 mm
Elméleti tűzgyorsaság:	30 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség:	830 m/s
Hatásos lőtávolság:	600 m
Maximális lőtávolság:	1300 m

Az SZVD vagy Dragunov-mesterlövészpuska (oroszul: Снайперская винтовка Драгунова, Sznajperszkaja vintovka Dragunova, rövidítve SZVD), egy gázelvételes, forgózáras reteszelésű fegyver, amit Jevgenyij Fjodorovics Dragunov tervezett a Szovjetunióban 1958 és 1963 között. Az SZVD volt a világ első, kifejezetten erre a célra épített puskája, és nagyon elterjedt (jónéhány változatával együtt) a Varsói Szerződés országaiban. A fegyver félautomata, csak egyeslövésre képes. A fegyver SZVD–63 típusnéven is ismert, ahol a szám a rendszeresítés évére utal. Az SZVD azonban nem tartozik a klasszikus mesterlövész fegyverek közé, ezért gyakran katonai távcsöves puskának is nevezik.

[szerkesztés] Története

Dragunov a már elavulttá váló Moszin-Nagant puskák leváltására kiírt pályázat elnyerését követően 1958-ban kapott megbízást egy mesterlövész célú puska kifejlesztésére. A fegyverrel szembeni alapvető követelmény a mesterlövész puskákra jellemző "egy lövés - egy találat" elv helyett a harci körülmények között egymás után gyorsan leadható pontos célzott lövések lehetősége volt. A fegyver első prototípusa 1959-ben készült el SZSZV–58 jelzéssel. Az SZVD-t 1963-ban rendszeresítették a szovjet hadseregben, majd megjelent a Varsói Szerződés többi tagállamának fegyverzetében is, ahol a gépesített lövész alegységek szakasz szintű támogató fegyvere volt.

[szerkesztés] Lőszer és ballisztika

Az SZVD a cári időkből származó 7,62 x 54 mm R lőszert használja. A lőszer jelzésében az "R" betű a "Rimmed" (peremes) szóra utal. Habár a fegyverhez használható a Moszin-Nagant puskához készült eredeti M1891/31 7,62 mm-es lőszer is, az SZVD-hez a fegyver tervezésével párhuzamosan Viktor Szabelnyikov elkészítette a ballisztikailag jobb lövedékkel szerelt, pontosabb tüzelést biztosító 7N1 jelű acélköpenyes, acélmagvas lőszert. A 7N1 helyett 1999-től a 7N14 jelzésű lőszert használják az SZVD-hez, amely elődjéhez képest hegyesebb lövedékkel készül.

Habár az SZVD még 1000 m fölött is halálos, hatásosan csak 600 m-ig alkalmazható. Ezen a lőtávolságon a lövedék szórása 2 szögpercen belül marad, de nem éri el a mesterlövész fegyverektől elvárt 1 szögperc értékű szórást. A fegyver nagyobb távolságokon a félautomata működéséből adódóan (a fegyverben mozgó nagy tömegű zár miatt) már pontatlanabb. A pontosság speciális lőszerek alkalmazásával növelhető.

[szerkesztés] Tartozékok

PSZO-1 optikai irányzék

Az SZVD szabványos tartozéka a PSZO–1 optikai irányzék (4-szeres nagyítással, 24 mm-es tárgylencsével), passzív infravörös szűrővel, paralaxisállítási lehetőség azonban nincs. A távcső szálkeresztje az éjszakai használathoz megvilágítható, ehhez egy kis 3V-os akkumulátor szolgáltatja az elektromos energiát. A szálkereszt mellett egy 170 cm magasságú céltárgyra kalibrált távolságmérő skála is található. A tervezése idején a PSZO–1 irányzék egyike volt a legfejlettebb konstrukcióknak, melyeket valaha hadrendbe állítottak. Ma már elavultnak számít, a gyártás minősége sem megfelelő, gyakori hibája, hogy mozog benne a szálkeresztet tartalmazó tárgylemez. A fegyverhez az NSZPUM éjszakai irányzék használható, de több más hagyományos irányzékot is gyártottak a fegyverhez. Az irányzék meghibásodása esetére a puska néhány verzióját nyílt irányzékkal is ellátták. Szintén az SZVD tartozékai az AKM-hez is használt szurony, az arctámasz, a heveder, a tártartó erszény valamint az alapvető tisztító és karbantartó eszközök.

[szerkesztés] Harci alkalmazás

Vietnam
Libanon
Afganisztán
Sivatagi Vihar (Irak)
Irak Szabadsága Hadművelet
Csecsenföld

[szerkesztés] Magyarországi alkalmazás

Magyarországon a Magyar Néphadseregnél (MN) és a Rendőrség speciális egységeinél rendszeresítették a Dragunov mesterlövész puskát. Az MN gépesített lövész alakulatainál szakaszonként egy-egy mesterlövész volt SZVD-vel felszerelve, rendszerint a szakaszparancsnoki járműben. Az SZVD napjainkban is rendszerben áll mind a Magyar Honvédségnél, mind a Rendőrségnél. Alkalmazása azonban egyre inkább háttérbe szorul, speciális feladatokra a helyét valódi mesterlövészpuskák veszik át. A Magyar Honvédségben az SZVD-t továbbra is mint raj szakasz szintű támogatófegyvert alkalmazzák.

[szerkesztés] Típusváltozatok

[szerkesztés] Szovjetunió

Két Dragunov, melyet Tigr-ként importáltak az USA-ba. A felső arctámasszal, két 10-töltényes tárral és lángrejtővel látható. Az alsó fegyvert vadászfegyvernek adták el. Két 5-töltényes tárral rendelkezik, de hiányzik az arctámasz és a lángrejtő. Minkettőnek fatusája van.

SZVDSZ - Az SZVD behajtható váltámasszal készült változata. Tömege 4,68 kg, hossza behajtott válltámasszal 1135 mm, behajtott válltámasszal 875 mm. Az SZVD fa alkatrészeit műanyagra cserélték. (SZVDSZ-D jelzéssel, 590 mm hosszúságú csővel készült egy még rövidebb változat, de ezt sorozatban nem gyártották.)
SZVU és SZVU–A - Az SZVD-n alapuló bullpup kialakítású fegyver. Az SZVU–A sorozatlövésre is alkalmas.
TSZV–1 (oroszul: ТСВ - Тренировочная снайперская винтовка) .22LR (5,6 mm-es) lőszert használó gyakorló változat.
Tiger - (oroszul: Тигр, Tigr) az SZVD civil verziója

[szerkesztés] Kínai Népköztársaság

Katonai használatra:

Typ 79
Typ 85

Exportra:

Norinco NDM-86

[szerkesztés] Lengyelország

SWD-M - Modernizált verzió, nehezebb csővel, csatlakoztatható bipoddal és PCO LD-6x42 típusú optikai irányzékkal
Radom

[szerkesztés] Modernizáció

A nyolcvanas években Dragunov az afganisztáni háború tapasztalatai alapján továbbfejlesztette a fegyvert. Az SZVDSZ visszahajtható fém tusával rendelkezik, a rövidebb fegyver előnyösebben használható az ejtőernyős és gépesített lövész egységeknek. Az SZVDSZ-en nincs csatlakozási hely a szurony számára. Manapság az SZVD-k tokja műanyagból készül, ezáltal csökken a tömeg és az előállítási költség, és ergonómialiag jobb kialakítás érhető el.