Közel-Kelet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Közel-Kelet térképe

A Közel-Kelet (néhol helytelenül az angol kifejezést fordítva Közép-Kelet) elsősorban politikai-történelmi, nem pedig földrajzi fogalom, mely a 20. század folyamán jött létre az itt felfedezett olajkincsnek és a kialakult bonyolult etnikai-vallási-politikai ellentéteknek köszönhetően, melyek az Oszmán Birodalom felbomlásával, illetve a brit és francia mandátumok kiürítésével párhuzamosan harapóztak el. Az ebben rejlő lehetőségeket a nagyhatalmak maximálisan kiaknáztak és elmélyítettek a hidegháború során. Elsősorban Ázsiában helyezkedik el, de nyugati határa, Egyiptom révén Afrikába is átnyúlik.

A Közel-Kelethez szűkebb értelemben az alábbi államok tartoznak: Szíria, Libanon, Izrael, Irak, Kuvait, Irán és Jordánia. Tágabban értelmezve ide sorolható még Törökország, Egyiptom és az Arab-félsziget államai: Szaúd-Arábia, Jemen, Omán, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Katar.

[szerkesztés] Földrajzi fekvése

A Közel-Kelet döntően Délnyugat-Ázsiában fekszik, azonban határai több helyen csupán az egyes országok államhatárait követik. Ez elsősorban az egyiptomi-líbiai és az egyiptomi-szudáni határ esetében van így, Afrikában. A terület egyéb határai: a Földközi-, az Égei-, a Márvány- és a Fekete-tenger, többé-kevésbé a Kaukázus, a Kaszpi-tenger, az Iránt Türkmenisztántól, Afganisztántól és Pakisztántól elválasztó hegyvidék, az Arab-tenger, az Ádeni-öböl és a Vörös-tenger.

A Közel-Kelet felszíne rendkívül változatos: az egyiptomi és arábiai sivatagoktól egészen az iráni és török magashegységeken keresztül a nagy folyamok (Nílus, Tigris, Eufrátesz) termékeny lapályaiig és a különféle tengerpartokig mindenféle felszíni forma megtalálható itt.

[szerkesztés] Éghajlata

Az utolsó nagy jégkorszakot követően - mintegy tízezer éve - összezsugorodott a jégtakaró, ennek következtében Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában csökkent a csapadék mennyisége. Az esőáztatta vidékek megritkultak és távolabbra kerültek.

A Közel-Kelet éghajlata a felszíni formáknak megfelelően jobbára forró és száraz sivatagi, noha a Földközi-tenger mellékén mediterrán hatás is érvényesül, Törökország és Irán magasabb régióiban pedig hegyvidéki éghajlat uralkodik. A legtöbb helyen hull némi csapadék, de többnyire túl kevés vagy rendszertelen a megállapodott mezőgazdasághoz. A világ legrégebbi földművelő településeinek maradványai mégis Anatólia, Irak és Palesztina területén kerültek elő (ld. termékeny félhold).

[szerkesztés] Természeti erőforrások

A természet nem ontotta kincseit olyan pazar bőségben a Közel-Keletre, mint Európára vagy Észak-Amerikára. A füves puszták mára eltűntek. Az ivóvíz szinte mindenütt ritka érték, annyira, hogy háborúkat vívtak érte (pl. a Golán-fennsík Izrael és Szíria között). Egyes hegyvidékek réz-, vas- és más fémlelőhelyeket rejtenek, ezeket sok esetben az ókortól fogva művelik. Egyikből sincs sok. Annál több a homok, a mészkő és egyéb építőanyag.

Némely területen, mint például a Perzsa-öböl környékén, hatalmas kőolajkészletek találhatók, a világ ismert tartalékainak több, mint a fele. Az olaj a 20. század közepétől fogva rendkívüli mértékben megnövelte a Közel-Kelet jelentőségét. Áldásaiban csak néhány ország, elsősorban Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek részesülnek.

[szerkesztés] Népesség

A Közel-Kelet földrajza is hozzájárult lakóinak tarkaságához. E sokféleség nem mindig mutatkozik meg a statisztikákban. A közel-keleti népesség kilenctizedének vallása az iszlám. Az itt élők fele arabul beszél, a maradék legnagyobb része törökül vagy perzsául.

A kulturális és vallási különbségek mindazonáltal fennállnak és ellentéteket okoznak.

A Föld régiói
	Afrika	Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat
	Amerika	Dél · Észak · Karib-térség · Közép · Latin
	Ázsia	Dél · Délkelet · Délnyugat · Észak · Kelet · Belső · Közép
	Európa	Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat
	Óceánia	Ausztrálázsia · Melanézia · Mikronézia · Polinézia

	Sarkvidékek	Antarktisz · Arktisz
	Óceánok	Atlanti · Csendes · Északi ·Indiai