Peking
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Rövidítve: 京 (pinjin: Jīng) | |
 |
|
| Név eredete | 北 pej (běi) – észak 京 csing (jīng) – főváros „északi főváros” |
| Közigazgatási szint | Tartományi jogú város |
| KKP Pekingi Bizottság titkára | Liu Csi 刘淇 |
| Polgármester | Vang Csi-san 王岐山 |
| Területe | 16 808 km² (29.) |
| Népesség (2003) - Belvárosi terület - Népsűrűség |
14 560 000 (26.) kb. 7,5 millió 866/km² (2.) |
| GDP (2003) - per fő |
CNY 366,3 milliárd (15.) CNY 25,200 (2.) |
| A fenti rangsorolás más kínai, tartományi szintű közigazgatási egységekkel összehasonlításban értendő. | |
| Főbb nemzetiségek (2000) | Han – 96% Mandzsu – 2% Hui – 2% Mongol – 0,3% |
| Városi fák | Kínai arborvitae (Platycladus orientalis) Pagoda fa (Sophora japonica) |
| Városi virágok | Krizantém (Chrysanthemum morifolium) Kínai rózsa (Rosa chinensis) |
| Járások száma | 18 |
| Városok száma (2004. december 31.) |
273 |
| Postai irányítószámok | 100000–102600 |
| Rendszámok betűjelei | 京A, C, E, F, H, J |
| 京B (taxik) | |
| 京G (városon kívüli) | |
| 京O (rendőrség és a hatóságok) | |
| 京V (katonai parancsnokság és a központi kormányzat) | |
| ISO 3166-2 | CN-11 |
| Hivatalos honlap: www.beijing.gov.cn (Egyszerű kínai) www.ebeijing.gov.cn (angol) |
|
Peking (北京; pinjin: Běijīng; IPA: [pei˨˩˦ tɕɪŋ˥˥]) Kína fővárosa, négy tartományi jogú városának egyike, Kína közigazgatási szerkezetében megegyezik a tartományokkal. Pekinget északról, nyugatról, délről és kis részben keletről Hopei tartomány határolja, míg délkeletről Tiencsin tartománnyal szomszédos.
Peking, népességét tekintve, Sanghaj után a második legnagyobb kínai város. Az ország egyik fő közlekedési csomópontja, minden irányban tucatnyi vasútvonal, közút és autópálya indul ki innen. Itt található a legtöbb nemzetközi légitársaság kínai központja is. Peking elismerten Kína politikai, oktatási és kulturális központja, míg Sanghaj és Hong Kong inkább gazdasági téren domináns városok.
Peking Kína Négy Ősi Fővárosának egyike.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Neve
Peking (北京) szó szerinti fordításban azt jelenti „északi főváros”, ezzel illeszkedik abba a kelet-ázsiai hagyományba, hogy a fővárosokat ilyen módon nevezzék el. Hasonló nevű városok közé tartozik a kínai Nanking (南京), jelentése „déli főváros”; a japán Tokió (東京), és a vietnami Tonkin (東京; ma Hanoi), mindkettő jelentése „keleti főváros”; valamint a szintén japán Kyoto (京都) és a dél-koreai Gyeongseong (京城; ma Szöul), jelentésük egyszerűen „főváros”.
A város nyugati neve, Peking, francia misszionáriusoknak köszönhető, akik 400 évvel ezelőtt hozták el a város nevét Európába és az a város nevének akkori kiejtését tükrözi.
A városnak korábban több neve is volt. 1928 [1] és 1949 között Beipingnek (北平, pinjin: Beiping, Wade-Giles átírás: Pei-p'ing) nevezték, ami szó szerint „Északi Békét” jelent. A név változását a „fővárost” jelentő elem (csing, 京) elhagyásával érték el — ez jelezte, hogy a Kuomintang kormány saját fővárosát Nanking-ban (pinyin: Nanjing), rendezte be, Peking nem volt már Kína fővárosa, és hogy a Pekingben székelő, hadurak által vezetett kormány illegitimmé vált.
A Kínai Kommunista Párt 1949-ben visszaállította a Peking elnevezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy a város újra Kína fővárosa lett. A tajvani Kínai Köztársaság kormánya hivatalosan soha nem ismerte el a névváltozást. Az 1950-es és 1960-as években gyakran utaltak Peiping-ként a városra, ezzel is tiltakozva Kína ellen. Mára Tajvanon is átvették a főváros régi-új elnevezését.
Még több, nem-hivatalos neve is van a fővárosnak, ilyen a Jangcsing, amely a Su dinasztia idejében létező ősi Jang államra utal. Az elnevezés megjelenik helyi Jangcsing sör nevében, de a korábban Pekingben elhelyezkedő Jangcsing Egyetemében is.
(Peking további történelmi nevei találhatók az alábbi, Történelem fejezetben.)
[szerkesztés] Történelem
Peking körzetében már az i. e. 1. évezredben voltak városok, és a Jang állam (燕) (a „Hadakozó Fejedelemségek Korának” egyik hatalma) fővárosát a mai Peking-környéki Jiben (T: 薊 / S: 蓟) alapították meg. Jit sokan tartják a mai Peking elődjének; az igazság azonban az, hogy Ji városa már a 6. század előtt elnéptelenedett. Ji pontos helyszínét a mai napig nem sikerült megtalálni, annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket tesznek felkutatására.
A Szuj és a Tang dinasztiák idején csak kisebb városok épültek ezen a területen. Korabeli költők nagy számban érkeztek erre a helyre és – költeményeik tanúsága szerint – búsultak az elveszett város miatt.
Az észak-kínai késői Csin-dinasztia (936-947) 936-ban az ország északi területeinek nagy részét (benne Pekinget) átadta a Liao-dinasztia részére. 938-ban a Liao-dinasztia saját területének déli részén, a mai modern Peking területén új fővárost hozott létre Nancsing néven (a „déli főváros”). 1125-ben a dzsürcsen uralkodókhoz tartozó Csin-dinasztia bekebelezte Liao-t és 1153-ban áthelyezte fővárosát Liao Nanjing városába, elnevezve azt Zsongdu-nak (中都), vagy „Központi fővárosnak”. Zsongdu a mai Peking központjától valamelyest délkeletre elhelyezkedő Tianninhszi nevű területen helyezkedett el.
A mongol hadak 1215-ben porig égették Zsongdut és 1267-ben, a Csin fővárostól északra felépítették saját „Hatalmas Főváros”-ukat, Dadu-t (大都, Wade-Giles: Ta-tu), ami a jelenlegi Peking valódi elődjének számít. Marco Polo írásaiban Cambulucként említi ezt a helyet. A jelek szerint a kínai császári ambíciókat dédelgető mongol Kublaj kán Pekingben rendezte be fővárosát más, közép-kínai, hagyományos városok helyett, tekintettel arra, hogy Peking mongóliai hatalmi bázisához közelebb helyezkedett el. A kán döntése jelentősen megerősítette a Kína északi peremén elhelyezkedő város státuszát, amely addig kiesett az ország vérkeringésből. Dadu a modern Peking központjától északra helyezkedett el. Központja a mai főváros 2. körgyűrűje volt, és egészan a 3. és a 4. körgyűrű közötti területig tartott. Még ma is állnak a mongol-kori városfal maradványai.
Su Di (朱棣), a 3. Ming császár, a Ming fővárost 1403-ban Nancsingból Pekingbe (北京), vagyis az „Északi Fővárosba” helyezte át, tőle származik a város mai neve is. Peking a Ming-dinasztia idején nyerte el mai formáját, a Ming időkben épített városfal egészen a modern korig szolgált védelmi objektumként, amikor is lebontották és helyén épült fel a 2. körgyűrű (körgyűrűket lásd később).
Nem sokkal ezután, 1406-1420 között felépült a Tiltott város, majd a Mennyei béke temploma (1420), és számos, máig is jelentős építészeti alkotás. A Tienanmen tér, ami Kína állami szimbóluma és még címerében is megjelenik, kétszer is lángok martalékává vált a Ming-dinasztia idején, végleges helyreállítására 1651-ben került sor.
Amikor a mandzsuk megdöntötték a Ming-dinasztiát, és helyette megalapították a Csing-dinasztiát, Pekinget megtartották a dinasztia fővárosának.
Az 1911-es kínai polgári forradalom, amely a Csing hatalom helyébe köztársaságot kívánt állítani, eredetileg Nancsingba kívánta helyezni fővárosát. Miután Jüan Si-kai, Csing császár miniszterelnöke Pekingben lemondatta az uralkodót, biztosítva a forradalom győzelmét, a nancsingi forradalmárok elfogadták, hogy Jüan legyen a Kínai Köztársaság elnöke és az ország fővárosa maradjon Pekingben.
Jüan fokozatosan megszilárdította hatalmát, végül 1915 végén kikiáltotta a Kínai Császárságot, amelynek császárává magát nyilvánította. E lépése nagyon népszerűtlen volt, maga Jüan kevesebb, mint egy évvel később meghalt, ezzel vége szakadt rövid uralkodásának. Kína különböző katonai diktátorok hatalmába került, akik közül a legerősebbek rendszeresen háborúztak a Peking feletti hatalom megszerzéséért.
A Kuomintang Északi hadjáratának sikere után, amelynek során békét kötött az északi hadurakkal, 1928-ban az akkor Kínai Köztársaság fővárosa Nancsing lett; Pekinget Beiping-re (Északi Béke) nevezték át, ezzel is jelezve a Pekingben székelő hadi kormányzat illegitimitását.
A 2. kínai-japán háború során Beiping 1937. július 29-én Japán kezére került. A megszállás idején a város visszakapta korábbi nevét, a Pekinget , és itt helyezkedett el az Észak-Kínai Végrehajtó Bizottság (T: 華北政務委員會 / S: 华北政务委员会), a japán megszállás alatt álló Észak-Kínát igazgató bábállam. Amikor azonban Japán 1945. augusztus 15-én kapitulált a II. világháború végén, Peking nevét újra Beipingre változtatták.
A kínai polgárháborúban, 1949. január 31-én, a kommunista erők harc nélkül elfoglalták Pekinget. Ugyanazon év október 1-jén a Mao Ce-tung vezetése alatt álló Kínai Kommunista Párt a pekingi Tienanmen téren bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakítását. A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület úgy döntött, hogy a Beiping elnevezést visszaállítják Pekingre, és ez a város lesz Kína fővárosa.
Akkoriban Peking tartományi jogú város csak a fővárosból és néhány elővárosból állt. Az 50-es évektől kezdve sok környező tartományt olvasztottak be, többszörösére növelve ezzel a város területét. A Teng Hsziao-ping által elindított gazdasági reformok hatására Peking városa is hatalmas növekedésnek indult. Ez a növekedés azóta is tart: míg az 50-es években a városhatárt a 2. körgyűrű jelentette, ma már a hatodik épül.
Kuo-mao kerületben új kereskedelmi zóna alakult ki, Vang Fu-csing és Csidan körzetek új bevásárlóközpontokat építettek, míg Song Gun-kun Kína új elektronikai központját építette ki.
1989-ben, a Tienanmen téren a karhatalom vérbe fojtotta a demokráciát követelő diáklázadást.
Az utóbbi években Peking terjeszkedésével számos probléma került előtérbe: a megnövekedett autóforgalom, légszennyezés, történelmi városrészek eltűnése. Egy 2005-ben elfogadott terv szerint Peking eddigi körkörös növekedését megpróbálják kelet-nyugati irányúvá redukálni.
Peking rendezheti meg a 2008. évi nyári olimpiai játékokat, amelyre 2008. augusztus 8-24. között kerül sor. A döntés hatalmas mértékben emelte Kína nemzeti büszkeségét.
[szerkesztés] Földrajz és éghajlat
Pekinget északról és nyugatról hegyek veszik körbe, legmagasabb pontja a Hopej tartomány határán fekvő, 2303 m magas Dongling hegy, a Hszisan hegység része. A tartományon folyik keresztül a Zongding és a Csaobaj folyó. Innen indul a világ leghosszabb csatornája, az 1794 km hosszú Nagy Csatorna, amely összeköti a Haihe folyót, a Sárga-folyót, a Huaihe, a Jangce és a Csian Tang-dzsiang folyókat.
Peking városa a tartomány délnyugati részén fekszik . A város koncentrikus körgyűrűk által határolt sávos rendszerben terjeszkedik, a körgyűrűk számozása 2-vel kezdődik, míg a legszélső, a 6. körgyűrű, már külvárosokon is keresztülhalad. Központja a Tienanmen kapu és tér, ill. az attól északra fekvő Tiltott város, ami a császárok rezidenciája volt. A Tienanmen tértől nyugatra terül el Csongnanhaj városrész, Kína mai legfőbb vezetőinek lakóhelye. Peking központján keletről nyugatra fut a Csang-an főút, a város egyik fő ütőere.
A város klímája meglehetősen zord. A nyár a kelet-ázsiai monszun hatására forró és párás, míg a tél hideg, száraz és szeles a Szibériából érkező légtömegek miatt. A januári középhőmérséklet -4, -7 °C, a júliusi pedig 25, 26 °C. Az évi csapadékmennyiség több, mint 600 mm, aminek 3/4 nyáron esik. [2]
Pekingben komoly probléma a általános szennyezettség és a közlekedés és ipar okozta légszennyezés. Az Észak- és Északnyugat-Kínában található sivatagok eróziója miatti por jelenléte gyakran okoz homokviharokat, amelyek megbénítják a várost. Az utóbbi időben Peking jelentős erőfeszítéseket tesz arra, hogy a 2008-as olimpiára megtisztítsák a fővárost.
[szerkesztés] A város szerkezete
[szerkesztés] Körzetek
Itt olvashatók Peking nagyobb városrészei. Ezek a városrészek több kerületen is átnyúlhatnak, egyes esetekben átfedések is vannak közöttük (lásd lent):
Nyelvészeti megjegyzés: Men (门) jelentése „kapu”, míg a cun (村) szó szerint „falu”-t jelent.
- Andingmen 安定门
- Beijüan 北苑
- Cshaojangmen 朝阳门
- Dongcsimen 东直门
- Fangcsuang 方庄
- Fucshengmen 阜成门
- Fucsingmen 复兴门
- Guomao 国贸
- Hepingli 和平里
- Vangdzsing 望京
- Vangfudzsing 王府井
- Vudaokou 五道口
- Csidan 西单
- Jajuncun 亚运村
- Csongguancun 中关村
[szerkesztés] Városok
Peking tartományi jogú városhoz tartoznak közigazgatásilag:
- Csangping 昌平
- Huaizsou 怀柔
- Mijun 密云
- Liang Kiang 良乡
- Liu Limiao 琉璃庙
- Tongcsou 通州
- Jicsuang 亦庄
[szerkesztés] Közigazgatási szerkezet
Peking tartományi jogú városban 18 közigazgatási egység található, megyei jogú egységek, amelyeket a tartomány vezetésének helyettesi rangú vezetői kormányoznak. A 18 között 16 kínai körzet és 2 kínai megye található.
Peking belvárosi és külvárosi területei 8 körzetre tagozódnak:
- Dongcseng körzet (东城区: Dōngchéng Qū)
- Hszicseng körzet (西城区: Xīchéng Qū)
- Csongven körzet (崇文区: Chóngwén Qū)
- Hszuanvu körzet (宣武区: Xuānwǔ Qū)
- Csao jang körzet (朝阳区: Cháoyáng Qū)
- Haj dien körzet (海淀区: Hǎidiàn Qū)
- Feng taj körzet (丰台区: Fēngtái Qū)
- Sidzsing san körzet (石景山区: Shíjǐngshān Qū)
További 8 körzet a központtól távolabb helyezkedik el, távolabbi külvárosok, agglomerációs városok és falusi területek irányítása is ide tartozik:
- Mentougou körzet (门头沟区: Méntóugōu Qū)
- Fangsan körzet (房山区: Fángshān Qū) — Fangsan megye 1986-ig
- Tongcsu körzet (通州区: Tōngzhōu Qū) — Tong megye 1997-ig
- Sun-ji körzet (顺义区: Shùnyì Qū) — Sun-ji megye 1998-ig
- Csangping körzet (昌平区: Chāngpíng Qū) — Csangping megye 1999-ig
- Dacsing körzet (大兴区: Dàxīng Qū) — Dacsing megye 2001-ig
- Pinggu körzet (平谷区: Pínggǔ Qū) — Pinggu megye 2001-ig
- Huajzsu körzet (怀柔区: Huáiróu Qū) — Huajru megye 2001-ig
- Mi-jun megye (密云县: Mìyún Xiàn)
- Jancsing megye (延庆县: Yánqìng Xiàn)
Peking 18 körzete és megyéje tovább osztódik 273 alacsonyabb, kerületi szintű közigazgatási egységre: 119 városrészre, 24 kerületre, 5 etnikai városrészre és 125 alacsonyabb egységre tagozódik.
[szerkesztés] Gazdaság
Peking bruttó hazai terméke (GDP) 2004-ben 428,3 milliárd renminbi (RMB) volt, ami az előző évhez képest 13,2%-os valódi növekedést jelentett. A város gazdaságának legtermékenyebb ágazata a szolgáltatási szektor, ami a GDP 60%-át adta. A városi felhasználható jövedelem fejenkénti összege 15.637,8 renminbi, 11,5%-os növekedés az előző évihez képest, a falusi tiszta jövedelem per fő pedig 7172 renminbi volt, ami 9,2%-os növekedésnek felel meg. [3]
Peking ingatlan- és gépjármű-piaca a előző évek során folyamatosan fejlődött. 2004-ben összesen 24,72 millió négyzetméter lakóingatlan került értékesítésre, összesen 108,51 milliárd Renminbi-ért (RMB). Pekingben 2004-ben összesen 1 871 000 gépkocsit regisztráltak, amelyek közül 1 298 000 volt magántulajdonban. Ebben az évben 447,000 új és használt gépkocsit értékesítettek a fővárosban. [4]
Peking új központi üzleti negyede a Kuo-mao területre koncentrálódik, számos vállalati regionális székhely, bevásárlóközpont és luxus lakóingatlanok találhatók itt. A Fuhszingmen és a Fucsengmen körzetekben található Peking Pénzügyi Főutcája, az ország pénzügyi központja. A Vangfudzsing és a Csidan körzetek fontos bevásárló központok. Csongguancun, „Kína Szilikon-völgye”, az elektronikai és számítástechnikai ipar központja, valamint itt találhatók a legnagyobb gyógyszeripari kutatóintézetek is. Ezzel együtt Jizsuang szerepe egyre növekszik a gyógyszeriparban, információs technológiai iparágakban és a gépészet területén. [5] A gazdasági fejlődés árnyoldalaként Peking szintén jól ismert kalóztermékek forgalmazása miatt. Itt minden megtalálható, a legújabb divatházak top-modelljeitől kezdve a friss kiadású amerikai filmeket tartalmazó DVD-ig és a márkás sportruházatig. Ezeket a termékeket elsősorban külföldi turistáknak kínálják.
Si Csing-san a főváros egyik legfontosabb ipari körzete, Peking nyugati külvárosában helyezkedik el. Mezőgazdasági termelés csak Peking urbanizált részein kívül folyik, a legfőbb termények ezen e területen a búza és a kukorica. A város szükségleteit kielégítendő, a város közvetlen környezetében zöldségeket és gyümölcsöket is termelnek.
[szerkesztés] Építészet
Pekingben alapvetően három fő építészeti stílus jelenik meg. Időben az első a császári Kína tradicionális építészete, amelyet talán a Tienanmen tér (Mennyei Béke Kapuja), Kína egyik szomorú emlékű védjegye, a Tiltott Város és a Mennyek Temploma szemléltet legjobban. Természetesen bőségesen jelen van a szocialista realista („szocreál”) építészet, az 1950-es és 1970-es évek között épült kocka formájú, alacsony színvonalon elkészített, unalmas épületek. Végül, szinte mindenhol találkozhatunk a legújabbkori építészeti csodákkal — legfőképpen Peking központi pénzügyi körzetében.
Az építészet régebbi és új stílusainak döbbenetes kavalkádjával találkozhatunk a Da San-zsi Művészeti Körzetben, ahol az 1950-es évek látványképei keverednek a mai hipermodern építészet keverékével. Az amerikai városi élet befolyása tükröződik a kínai Orange megye kialakításában, amely kísérlet egy külvárosi projekt végrehajtására a fővárostól kb. egy órára északra.
[szerkesztés] Népesség
Peking tartományi jogú város lakossága (definíció: azok, akik évente legalább 6 hónapot Pekingben laknak) 2004-ben 14 927 000 fő volt. 11 872 000 városi lakos, akik Peking városi területein vagy a környező kisvárosokban laknak, a többi vidéki lakos volt. [6] 11.629.000 embernek volt pekingi hukou-ja (állandó tartózkodási engedélye), a többi közel 3,3 millió ember ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. [7] Léteznek továbbá a jelentős számban jelen lévő migráns munkavállalók, akiknek számáról nincsen pontos adat, akik mindenféle tartózkodási engedély nélkül, illegálisan élnek Pekingben (ők a hej ren-ek). A szűken vett Peking város lakossága kb. 7,5 millió.
Peking lakosságának több, mint 95%-a a kínai han népcsoporthoz tartozik. Kis százalékban mandzsu, huj és mongol etnikai csoportok is hazájuknak tekintik a fővárost. Az elmúlt években igen sok kínai származású dél-koreai költözött Pekingbe, elsősorban üzleti és tanulmányi céllal; ők főleg Vang Dzsing és Vu Daokou körzetekben telepedtek le. Tibeti gimnáziumot alapítottak a tibeti fiatalok részére, akik egytől-egyig tanulmányi szándékkal érkeztek Pekingbe.
| Peking etnikai csoportjai, 2000. évi népszámlálás | ||
|---|---|---|
| Nemzetiség | Népesség | Százalék |
| kínai han | 12,983,696 | 95.69% |
| mandzsu | 250,286 | 1.84% |
| kínai hui | 235,837 | 1.74% |
| mongol | 37,464 | 0.28% |
| koreai | 20,369 | 0.15% |
| tucsia | 8372 | 0.062% |
| csuang | 7322 | 0.054% |
| miao | 5291 | 0.039% |
| ujgur | 3129 | 0.023% |
| tibeti | 2920 | 0.022% |
2000年人口普查中国民族人口资料，民族出版社，2003/9 (ISBN 7105054255)
Kizárólag Kínai NK állampolgárok. Nem tartalmazza a Kínai Felszabadító Hadsereg aktív szolgálatban álló tagjait.
[szerkesztés] Kultúra
Peking város szülöttei pekingi dialektusban beszélnek, ami a modern mandarin nyelvjárás alapját képezi. A mandarin nyelv Kína, a Tajvanon található Kínai Köztársaság és Szingapúr mindennapi érintkezésének a nyelve.
A „Pekingi Opera” (Csing-dzsu) jól ismert művészeti forma a fővárosban. Széleskörű egyetértés alakult ki arról, hogy a Pekingi Opera a kínai kultúra egyik legjelentősebb eredménye, amelyet dalok, monológok, dialógusok és átvitt értelemmel bíró cselekvések, úgy mint gesztusok, mozdulatok, harcok és akrobatika egységes keverékeként adnak elő. A Pekingi Operát archaikus nyelven adják elő, amely különbözik a mandarin vagy a pekingi dialektus jelenlegi állapotától. Ettől a szöveget nehéz megérteni, ezért a modern színházak gyakran alkalmaznak kínai és angol nyelvű elektronikus feliratozást.
A szihejuan (四合院) Peking hagyományos építészeti stílusa. A szihejuan egy négyszögletes lakóépület, amelynek szobái egy központi udvart fognak közre. A belső udvaron általában egy gránátalma fa, virágágyások vagy kis halastó található. Szihejuan-ok szegélyezik a hutong-okat (胡同), fasorokat, amelyek Peking óvárosi részeit kötik össze. Általában kelet-nyugati irányú egyenes utcák, hogy a rá nyíló kapuk a Feng Shui elvei szerint északra vagy délre nyílhassanak.
A szihejuan-ok és a hutongok, amelyek valaha Peking fő arculatát adták, folyamatosan tűnnek el, átadva helyüket a magas épületeknek és irodaházaknak. A hutongok lakói a kisajátítás eredményeként azonos, vagy nagyobb méretű lakásokra jogosultak, mint amekkora házuk eredetileg volt. Sokan panaszkodnak azonban arra, hogy a hutongok hagyományos utcai- és közösségi élete nem helyettesíthető. A kormány programjában szerepel a legtradicionálisabb hutongok megőrzése, hogy a 2008-as olimpia idején az ide érkező vendégek megtapasztalhassák ezen utcák hangulatát.
Peking jellemző konyhaművészete a mandarin konyha, amelynek legismertebb étele a pekingi kacsa.
A teaházak Peking fontos intézményei. A kínai tea kultúrája rendkívül változatos, és a drágább teafajtáknak valóságos varázserőt tulajdonítanak; ezek a monda szerint rendkívül hatékonyan gyógyítják a beteg szervezetet.
[szerkesztés] Sztereotípiák
A pekingi embereket nyílt, öntudatos, humoros embereknek tartják, akik lelkesen nyilatkoznak a politikáról, művészetről, kultúráról és más „nagy dolgokról”, általában nagyvonalúak és bőkezűek, örülnek, ha központba kerülhetnek. Ugyanakkor (általánosítva) arisztokratikusak, arrogánsak, tartózkodóak, elítélik a „tartományiakat”, de rendkívül érzékenyek a társadalmi osztály-hovatartozásra. E szetereotípiák elsősorban Peking elmúlt 800 évben betöltött fővárosi státuszának köszönhetőek, amikor a közhivatalnokok és más nemesek az átlagosnál nagyobb arányban éltek a városban.
[szerkesztés] Közlekedés
A gazdasági reformok eredményeként a város növekedésnek indult és jelenleg fontos közlekedési csomópont. Peking körül hat közúti körgyűrű fut, kilenc autópálya, tizenegy országút és számos vasútvonal kerüli meg a települést, egy nemzetközi repülőtere is van.
[szerkesztés] Vasút
Pekingben két csomóponti vasútállomás található: a Peking pályaudvar (központi pályaudvar) és a Nyugati pályaudvar. A városban további öt pályaudvar bonyolít utasforgalmat: a Keleti, az Északi, a Déli, a Fengtai és a Guangmen állomások.
Peking igazi vasúti csomópont. Vonatjáratok indulnak innen Huang-su, Sanghaj, Harbin, Baotu, Táj-juan, Csengde and Csinhuangdao irányába.
Nemzetközi vonatok indulnak Oroszország városaiba, az észak-koreai Phenjanba, de innen indulnak a hongkongi Kowloonba közlekedő vonatok is.
2005. július 4-én megkezdődött a Peking–Tiencsin gyorsvasút építése, amelynek befejezését 2007-re tervezik.
[szerkesztés] Utak és autópályák
Peking közúti összeköttetéssel rendelkezik Kína minden részével. Kilenc autópálya (további hat készülőben), valamint 11 kiemelt országút érinti a fővárost. A pekingi körgyűrűkön kívül – amelyek inkább szögletes alakúak – a városi utcák sűrű hálózata jellemző. Érdekesség, hogy a város utcahálózata általában észak-déli vagy kelet-nyugati tájolású.
A pekingi közlekedés egyik legnagyobb problémája a szinte állandósult közlekedési dugó. Különösen csúcsforgalom idején gyakorlatilag leáll a város belső részének közlekedése. Több főközlekedési útvonal a csúcsidőszakon kívül is majdnem járhatatlan.
A közelmúlt változása, hogy egyes sugárirányú autópályákat meghosszabbítottak, így a 3. körgyűrűn belülre is el lehet jutni rajtuk. Így jelentősen rövidül a gyűrűk közötti forgalom ideje, kevesebb lámpás kereszteződésen kell áthajtani.
További jelentős probléma a tömegközlekedés alulfejlettsége, a metróhálózat egy 14 milliós városhoz képest fejletlen. Peking tömegközlekedési zónásítására nem került sor, ezért a meglévő többszáz autóbuszvonal is zsúfoltsággal küzd. A városi hatóságok a zsúfoltság enyhülését ígérik az olimpiára.
Peking központját Kelet-Nyugat irányban szeli át a Csang-an sugárút, amely áthaladva a Tienanmen téren is, a „Kína főutcája” megtisztelő címet kapta a helyi polgároktól.
[szerkesztés] Légiközlekedés
Peking fő repülőtere, a Peking Fővárosi Nemzetközi Repülőtér, a város központjától kb. 20 kilométerre található Sun Ji kerületben helyezkedik el. Minden nemzetközi és a legtöbb belföldi járat is ide érkezik és innen indul. Ez a repülőtér az Air China nemzeti légitársaság bázisa. A városközpontból a repülőteret az Airport Expressway autópályán lehet megközelíteni, normális forgalom mellett az utazás 40 percet vesz igénybe. Az olimpiára egy további autópályát terveznek és megépül a repülőtéri gyorsvasút is.
A fővárosban öt további repülőtér is található, de ezek kisebb jelentőségű, vagy katonai használatú légikikötők, így kevésbé ismertek a közönség előtt.
[szerkesztés] Tömegközlekedés
A folyamatosan bővülő pekingi metrónak jelenleg négy vonala üzemel, kettő földalatti, kettő felszíni vasút, és a 2008. évi nyári olimpiai játékokra való felkészülés során továbbiak építése kezdődött meg. 2004-ben Pekingben összesen 599 autóbusz-, valamint trolibuszvonal működött, egy buszjegy ára 1 Renminbi, kb. 25 forint. [8] Taxi mindenhol könnyen található, némelyik hitelkártyát is elfogad fizetésképpen.
[szerkesztés] Turizmus
A 19. és a 20. századokban lezajlott események – az európai katonai beavatkozás okozta károk, a II. világháborúban bekövetkezett japán megszállás és a kulturális forradalom –, valamint a jelenlegi felfokozott ütemű urbanizáció, a hutongok felszámolása ellenére Peking számos jelentős történelmi értékkel rendelkezik, igen vonzó a turisták részére.
A Tienanmen tér (Mennyei Béke kapuja) Kína és Peking legfontosabb látnivalója, annál is inkább, mert saját szépségén túl innen nyílik a Tiltott város bejárata. További világszínvonalú turista látványosságok: a kínai Nagy Fal Badaling melletti szakasza, a Nyári Palota valamint a Mennyei Béke temploma.
[szerkesztés] Épületek, emlékművek
- A Nagy Fal részletei (Világörökség):
- Badalingnál
- Csü Jongguannál
- Mu tian-jünél
- A Tiltott Város (Világörökség)
- A Tienanmen tér, az 1919-es, 1976-os és 1989-os tiltakozások és események helyszíne
- Tienanmen (Mennyei Béke Kapuja)
- A Nagy Népi Tanács (Nemzeti Törvényhozás)
- Nemzeti Múzeum
- A Nép Hőseinek emlékműve
- Mao Ce-tung mauzóleuma
- Nyári Palota (Világörökség)
- Régi Nyári Palota romjai
- „Pekingi ember”- (Homo erectus) emlékhely Csukudian-ban (Világörökség)
- A Ming-dinasztia sírkamrái (Világörökség)
- Történelmi hutongok számos régi kerületben
[szerkesztés] Templomok, katedrálisok, mecsetek
- A Mennyei Béke temploma (Világörökség), Peking déli részén található;
- A Föld temploma, Peking északi részében
- A Nap temploma, Peking keleti felében
- A Hold temploma, Nyugat-Pekingben
- Jung Hi-gung (Láma templom)
- Konfuciusz temploma
- Öt Pagoda templom
- Badacsu
- A Szeplőtelen Fogantatás katedrális
- Nyu Csije mecset
[szerkesztés] Közparkok
- Pej haj park
- Peking világpark
- Illatos mezők (Hszieng san)
- Pekingi Botanikuskert
[szerkesztés] Vásárlás és kereskedelmi körzetek
- Vang Fucsing: Peking legnépszerűbb nemzetközi bevásárlókerülete
- Csidan
- Peking Pénzutcája
- Zsong Guankun
[szerkesztés] Szállodák
A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakítása utáni első két évtizedben, az akkori gazdasági és társadalmi helyzet miatt Pekingben gyakorlatilag nem voltak szállodák, legalábbis Nyugati színvonalúak. A külföldről vagy távoli részekről érkező utazók elhelyezésére a Zsao Daj-szuo hálózat állt rendelkezésre. Ezek valójában állami tulajdonú és alárendeltségű szálláshelyek voltak, kb. a magyar egyetemi kollégiumok által biztosított körülményekkel. Néhány ilyen intézmény a mai napig működik.
Az 1970-es évek végén, Teng Hsziao-ping akkori vezető irányításával egész Kína gazdasági fejlődésnek indult, soha nem látott reformokat hajtottak végre. Erre az időszakra tehető Pekingben a nyugati színvonalú szállodák megjelenése, ekkor vált az ország egyik fontos érdekévé a külföldi tőke, az üzletemberek fogadása. Ebben az időben épültek a turisták részére szánt szállodák, szálláshelyek is. Tekintettel arra, hogy mára Peking Ázsia egyik legnagyobb és legfontosabb státusszal rendelkező városává vált, rangjának megfelelő színvonalú nemzetközi szállodák közül lehet választani, amelyek a legkényesebb igényeket is kielégítik.
Peking legismertebb szállodája az állami tulajdonú Peking Hotel. További fontosabb szállók: a Nagy Fal Sheraton Hotel, a China World Hotel, a Grand Hyatt az Oriental Plazában, valamint a Peninsula Palace Hotel, amelyet a hong kong-i Peninsula-csoport üzemeltet. Kisebb számban ifjúsági szálláshelyek is találhatók a városban, az egyik belvárosi intézmény négy emelettel a föld felszíne alatt nyújt szállást.
[szerkesztés] Éjszakai élet
Peking éjszakai élete igen változatos. A legtöbb klub és bár Szan Li-tun körzetében található, illetve a Munkás stadion környékén. Az utóbbi időben új klubok nyíltak a Kongrenti Jucsang (Nyugat út) mentén is.
Északnyugat-Pekingben található Vudao Kou, a főleg koreai és más külföldi diákok által lakott kerület, amely szintén pezsgő éjszakai élettel rendelkezik.
[szerkesztés] Oktatás
Pekingben igen nagy számban találhatók magas színvonalú képzést biztosító egyetemek és főiskolák, többnek közülük komoly nemzetközi rangja van. Ezek közül is kiemelkedik Kína két legjelentősebb felsőoktatási intézménye, a Peking Egyetem („Peida”) és a Csinghua Egyetem.
Tekintettel arra, hogy Peking Kína politikai és kulturális fővárosa is egyben, minden más városnál több felsőfokú oktatási intézményt alapítottak itt, számuk meghaladja az 59-et. Minden évben diákok ezrei érkeznek ide tanulmányaik megkezdésére, főleg Japánból, Koreából, Észak-Amerikából, Európából és Délkelet-Ázsiából, bár a Nyugati diákok száma egyre növekvő tendenciát mutat. Az itt felsorolt intézmények a kínai Oktatási Minisztérium felügyelete alatt állnak.
A legnevesebb intézmények:
- Csinghua Egyetem (清华大学) (alapítva: 1911-ben)
- Pekingi Egyetem (北京大学) (alapítva: 1898-ban)
További intézetek:
- Kínai Medicína Pekingi Egyeteme (北京中医药大学)
- Pekingi Kőolaj- és Földgáztudományi Egyetem (石油大学)
Művészeti intézmények:
- Központi Színházművészeti Akadémia (中央戏剧学院)
- Pekingi Filmakadémia (北京电影学院)
[szerkesztés] Média
[szerkesztés] Televízió és rádió
A Pekingi Televízió (BTV) tíz csatornán közvetít műsort. A Kínai Központi Televízióval (CCTV) ellentétben Pekingben nincs a teljes várost lefedő, kizárólag angol nyelven sugárzó csatorna.
Három rádióállomás is létezik angol nyelvű programokkal.
[szerkesztés] Sajtó
A népszerű, kínai nyelvű Pekingi Esti Hírlap (Beijing Wanbao) napilap minden délután megjelenik. További sajtótermékek: Pekingi Hírek (Hszin Csing-pao), a Pekingi Reggel, valamint angol nyelven megjelenő hetilapok, mint a Pekingi Hétvége és a Peking Ma.
Az országos körözésű kínai napilapok természetesen mind kaphatók Pekingben.
Elsősorban a külföldi látogatók és a külföldön élő kínaiak részére készül az angol nyelvű City Weekend, A hónap Pekingben, Ez Peking és a MetroZine.
A Rolling Stone magazin kínai kiadásának szerkesztőségét Pekingben nyitja meg.
A nemzetközi sajtó főbb kiadványai nagyobb nemzetközi szállodákban és a Barátság Üzletekben beszerezhetők.
[szerkesztés] Sport
2008-ban Peking látja vendégül a 29. nyári olimpát és paralimpiát.
A pekingi hivatásos sportszövetségek között megtalálható:
- Kínai Labdarúgó Szövetség Szuper Liga
- Pekingi Csiandaj
- Kínai Kosárlabda Szövetség
- Pekingi Kacsák ** Pekingi Olimpikonok
[szerkesztés] Városi és regionális kapcsolatok
Peking testvérvárosi kapcsolatot tart fenn az alábbi területekkel. (Megjegyzés: nem minden megjelenő egység város, vannak a listában megyék vagy regionális szintű közigazgatási egységek. Közigazgatásilag Peking sem város, hanem tartomány.)
1 Franciaország régiója
2 Dél-Afrikai tartomány
- Forrás: www.ebeijing.gov.cn
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A főváros hivatalos honlapja (angol)
- Beijing Travel Guide(angol)
- A 2008. Nyári Olimpiai Játékok hivatalos honlapja (angol)
- a Peking oldal – #1 Google keresés „Peking”-re (angol)
- Pekingi térkép – teljes méret, 1560 x 1547 pixels, 645kb
- Peking és térségének térképe
- Peking, a virtuális város (előkészületben)
- Pekingi időjárás
- gou-rou.com Pakingi szatíra
- Emberi jogok Kínában és a pekingi 2008-as olimpia – OlympicWatch.org
[szerkesztés] Idegenforgalom
- Peking fotói
- Pekingi elszármazottak oldala
- Pekingi idegenforgalmi információ
- Pekingi útitárs
- Peking.org – Peking turistalátnivalói, fotók és történelem
- Peking Guide
- Bruce Ma pekingi látogatása [9], fényképek
- Pekingi utak
- Peking Travel Service
- Peking Travel
- Beijinglives.com Pekingi idegenforgalmi információ
[szerkesztés] Pekingi képek
- Pekingi fotók
- Peking szatellit képe a NASA Föld Obszervatóriumon
- Liu-licsang, Csianmen és Pandzsa-juan, Tienanmen, Wang-fudzsing, Nyári Palota, Láma Templom, Mennyei békesség temploma képei
- Flickr: peking elnevezésű képek, valószínűleg pekingi fotók
- Képek egy hátizsákos utazó pekingi útjáról
[szerkesztés] Wiki project hivatkozás
 |
A Kínai Népköztársaság közigazgatási beosztása | |
||||||||||
|
||||||||||||
Based on work by 