Németh-kormány
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya.
[szerkesztés] Működése
A Németh-kormány megítélése nem egyértelmű. A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában. A pártállam többi kormányához hasonlóan azonban semmiféle demokratikus felhatalmazással nem bírt. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP Központi Bizottsága hatalma és kormányra való befolyása fokozatosan gyengült, így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti Kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új demokratikus nyilvánosság, az új pártok folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit. Miniszterei közül Maróthy László a Bős-nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele. Az ún. Négy igenes népszavazás után a kormány feloszlatta a Munkásőrséget.
Fontos külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők átengedése Ausztriába illetve Nyugat-Németországba az akkori kelet-német kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.
[szerkesztés] Gazdasági téren
A magyar gazdaság válságos helyzetén nem javított, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Sokan vádolják azzal is a kormányt, hogy ezzel utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.
Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az ország külső eladósodásának mértékét.
| A minisztertanács elnöke (miniszterelnök) |
Németh Miklós | MSZMP[1] |
| Államminiszter | Pozsgay Imre | MSZMP |
| A minisztertanács elnökhelyettese (gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes) |
Medgyessy Péter | MSZMP |
| Belügyminiszter | Horváth István (1990. január 23-ig) Gál Zoltán (államtitkárként megbízott) |
MSZMP MSZMP |
| Külügyminiszter | Várkonyi Péter (1989. május 10-ig) Horn Gyula |
MSZMP MSZMP |
| Pénzügyminiszter | Villányi Miklós (1989. május 10-ig) Békesi László |
MSZMP MSZMP |
| Ipari miniszter | Berecz Frigyes 1989-ig Horváth Ferenc |
MSZMP MSZMP |
| Kereskedelmi miniszter | Beck Tamás | MSZMP |
| Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter |
Váncsa Jenő (1989. május 10-ig) Hütter Csaba |
MSZMP MSZMP |
| Igazságügy-miniszter | Kulcsár Kálmán | pártonkívüli |
| Szociális és egészségügyi miniszter | Csehák Judit | MSZMP |
| Művelődési miniszter | Czibere Tibor (1989. május 10-ig) Glatz Ferenc |
MSZMP MSZMP |
| Honvédelmi miniszter | Kárpáti Ferenc | MSZMP |
| Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter |
Maróthy László (1989. november 21-ig) Varga Miklós (államtitkárként megbízott) |
MSZMP MSZMP |
| Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-ig) |
Somogyi László | MSZMP |
| Közlekedési miniszter (1989. január 1-ig) |
Urbán Lajos | MSZMP |
| Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-től) |
Derzsi András | MSZMP |
| Az Országos Tervhivatal elnöke (miniszteri rangban) |
Kemenes Ernő | pártonkívüli |
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ 1989. október 7-én a Magyar Szocialista Munkáspárt a XIV., utolsó kongresszusán megszűnt. A kormány tagjai közül néhányan az újonnan alakult Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapító tagjai lettek (pl. Horn Gyula), mások pártonkívüliek maradtak (pl. Medgyessy Péter).
Based on work by