Magyar Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyarország államformája 1918. november 16 és 1919. augusztus 6, illetve 1949. augusztus 20 és 1989. október 23 között hivatalosan népköztársaság volt. 1918. november 16 és 1919. március 21 között ez gyakorlatilag polgári demokratikus köztársaság államformáját jelentette. 1919. március 21 után a Magyar Tanácsköztársaság és a Magyar Népköztársaság elnevezéseket párhuzamosan használták (a postai bélyegeken például a „Népköztársaság” felirat jelent meg.) A népköztársaság elnevezés ebben az időszakban egy társadalmi csoport által gyakorolt diktatúrát takart (proletárdiktatúra). 1949 és 1989 között a Magyar Népköztársaság elnevezés tartalmilag szintén diktatúrát, kommunista pártállamot jelentett. Ez a rendszer az 1918-19-es Magyar Népköztársaság államformáival nem állt közvetlen összefüggésben.

[szerkesztés] Magyar Népköztársaság, 1918-1919

Részletesebb leírás:

Az 1918-19-es magyar polgári demokrácia
Magyar Tanácsköztársaság

[szerkesztés] Magyar Népköztársaság, 1949-1989

Magyarország zászlója 1949-1956-ig

Döntő részben az 1945 és 1991 között tartó szovjet megszállásra támaszkodva, de kezdetben a nemzetiszocialista és nyilas rémtettektől balra tolódott széles rétegektől támogatva 1949-tól 1989-ig egy, a Szovjetunió befolyása alatt álló, magát kommunistának valló párt gyakorolta a hatalmat Magyarországon. (Magyar Dolgozók Pártja, majd Magyar Szocialista Munkáspárt.) A párt története nem egységes: a legnagyobb töréspontok 1953-ban és 1956-ban voltak.

Az egypártrendszerre a Szovjetunióbeli rendszerhez hasonlóan kezdetben jellemző volt a tervgazdálkodás, a személyi kultusz, az erőszakos termelőszövetkezetesítés, a hadsereg és az államhatalmi szervek szovjet mintára történő átalakítása, illetve a GULAG-ok mintájára a kényszermunkatáborok megszervezésének elkezdése (ez utóbbiból a recski tábor épült ki teljesen). 1949-1950 körül lezajlottak az első koncepciós perek s Szovjetunióbeli hasonló perek nyomán, amelyek a hatalmon lévő kommunista párt vélt és valós ellenfeleivel történő leszámolást voltak hivatva szolgálni (pl. Rajk László pere). 1956 után a személyi kultusz megszűnt - jórészt az SZKP XX. kongresszusa hatására -, a recski tábort felszámolták és feloszlatták a szovjet NKVD mintájára létesített ÁVH-t, a termelőszövetkezetekre (tsz-ek) épülő mezőgazdaság, illetve a gazdaságot jellemző tervgazdálkodás azonban 1989-ig megmaradt. Ugyanakkor a szovjet rendszertől kezdettől fogva különbözött néhány dologban, például a magyar állam nem volt tanácsrendszer (szovjetrendszer, lásd: tanácsköztársaság). 1953, 1956, 1968 után pedig még inkább eltért a szovjet rendszertől, az erőszakos tsz-esítés abbamaradt, a magántulajdonnak több szerepet adtak, gazdasági reformok történtek. ^[forrás?].