Moholy-Nagy László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Moholy-Nagy László (eredetileg: Weisz László) (Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. Vezetéknevének ejtése: [moholi-nagy].

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Fiatalkora

1895. július 20. körül születhetett, a pontos dátum azért nem ismert, mert akkor még élt az a szokás, hogy csak a biztosan megmaradó gyermekeket anyakönyveztették. Édesapja Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a családot, így vezetéknevét bár megörökölte, 1910-ben nagybátyja, Dr. Nagy Gusztáv tiszeletére, aki szárnyai alá vette az apa nélkül maradt családot, ő és testvérei is Nagy-ra változtatták. Előbb Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Fôgimnáziumba íratták, melyben Babits Mihály is tanította. Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, 1913-ban a Szegedi Napló néhány költeményét leközölte. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt, 1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a frontélet mindennapjairól, kitépett lapokra, tábori levelezôlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az ogyesszai katonai kórházból küldözgetett haza.

Miután 1918-ban leszerelt, hazatért Budapestre folytatni jogi tanulmányait, de záróvizsgáit már nem tette le, a félév végén otthagyta az egyetemet. Még ebben az évben mutatkozott be először a nagyközönség előtt, műveit a Hadviselt Művészek című kiállítás keretében állították ki. A festészet mellett a Jelenkor című újságba is írogat ezidőtájt.

[szerkesztés] Emigrációban Európában

1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták közös forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. Időközben ismét nevet változtatott, vezetékneve elé odabiggyesztette szeretett nagybátyja lakóhelyének, Moholnak a nevét is, így innentől kezdve rajzait, festményeit és egyéb műveit már a „Moholy-Nagy” szignóval látta el. A forradalom bukása után a retorzióktól tartva Bécsbe menekült, ahol hamarosan csatlakozott Kassákhoz és a többi emigráns magyar művészhez, íróhoz, velük együtt utazott tovább Berlinbe 1920 elején.

1920 áprilisában Berlinben ismerkedett meg Lucia Schultz-al, későbbi feleségével, ő vezette be MNL-t a fotográfia művészi világába. 1921-ben házasodtak össze.

1922-ben A Der Sturm galériában rendezett kiállítása zajos sikert aratott, neve hamar ismertté vált szerte a városban és az országban. Szintén ebben az évben jelent meg Kassákkal közösen szerkesztett írása, az Új művészek könyve.

A sikernek tudható be, hogy Walter Gropius őt kérte fel 1923-ban a távozó Johannes Itten helyére a Bauhaus oktatói közé. Olyan nevek közé csöppent, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer és bár mellettük ő ismeretlennek számított, mégis a Bauhaus eszmeiségének egyik védjegyévé vált. 1921 és 1928 között két könyvet is írt, Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzôje is volt.

Eifersucht, 1927

1928 mozgalmas év volt az életében, Walter Gropius-szal együtt otthagyta a Bauhaust, elvált feleségétől Luciától, visszaköltözött Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkákat vállalt, miközben színházi díszleteket is tervezett (Hoffmann meséi, Berlini kalmár, Pillangókisasszony), szabadidejében pedig fény-alakítási problémákkal foglakozott.

1929-ben belekóstol a filmezésbe, leforgatja élete első nagyobb lélegzetű filmjét Marseille, Régi kikötô címen. 1931-ben a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotja meg a fény-tér-modulátort (Lichtrequisit) mely egy kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor - a rá vetülő fény pedig a környező falakon színes fényjátékot teremtett. Ez ihlette Fekete-fehér-szürke (1932) és a Nagyvárosi cigányok (1932) című filmjeit is.

1931 végén ismerte meg Sybille Pietzschet, akivel 1933-ban házasodtak össze, első lányuk Hattula is ebben az évben született. A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek, ahol Moholy-Nagy egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. A munkahelyén foglalkozott életében először színes fotográfiával. Második lánya Claudia (1934) itt született.

Mivel nem érezték túlzottan jól magukat, 1935 májusában Londonba költöztek tovább ahol már egy sokkal izgalasabb élet várta. A design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet tervezésig (a szintén magyar származású Korda Sándor Eljövendõ dolgok c. filmjéhez) mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent.

[szerkesztés] New Bauhaus

1937 nyarán Walter Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengeren túlra áttelepült Bauhaus iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására. júliusban költöztek át Amerikába, a főiskola 1937. októberében nyitotta meg kapuit Chicagóban.

Korábbi aggodalmai 1938-ban beigazolódtak, mikor alkotásait „elfajzott művészetnek” minősítették és az összes német galériából és múzeumból eltávolították.

1939-ben Moholy-Nagy néhány munkatársával, komoly tôke nélkül alapította meg a School of Design intézetet szintén Chicagóban, mely Institute of Design néven 1944-ben fôiskolai rangra emelkedett. Az intézménynek egészen két évvel késöbb bekövetkezett haláláig vezetője volt.

Több rosszullét után 1945-ben került elôször kórházba, ahol az orvosok leukémiát diagnosztizáltak nála. Mivel a kor még nem ismert semmiféle gyógymódot a betegség leküzdésére, alig több, mint egy évvel a szintén leukémiában elhunyt Bartók Béla után, 1946. november 24-én örökre lehunyta szemeit. Hamvait Chicagóban temették el, sírja felett Walter Gropius mondott gyászbeszédet.

1947-ben Vision in Motion címmel jelent meg Moholy-Nagy László posztumusz munkája, mely pedagógiai programjának, művészeti célkitűzéseinek összességét foglalja magában.

A 2006-ban 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem március elsejétől fölvette Moholy-Nagy László nevét és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább.