Tipográfia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tipográfia nyomtatott betűkkel foglalkozó tudomány, melynek célja olyan írásképet kialakítani a betűtípusok és betűcsaládok alkalmazásával, mely egyszerre esztétikus és célszerű.

A szó görög eredetű – τυπος (tüposz): vert vagy vésett ábra, γραψω (gráfó): írni. A mai értelemben a 16. század közepétől használják, előtte a scrivere sine penne (toll nélküli írás) kifejezést használták.

A tipográfia szó sok mindent jelentett az idők során: betűtervezést, betűmetszést, betűkkel való tervezést, nyomtatást, nyomdát. Ma a magyar nyelvben csak a betűkkel való tervezést, a szöveges közlés megformálását, szöveg és kép együttes elrendezését nevezzük tipográfiának.

A nyugati tipográfia története Gutenbergig és a nyomtatásban használható mozgatható betűk feltalálásáig nyúlik vissza, de az írásképek kialakítása már évezredekkel ezelőtt külön művészeti és tudományos feladatot adott az embereknek. A tipográfia „szabályai” a hagyományokon és az ízlés folyamatos alakulásán alapulnak, ötvözve a korai nyomdászati elveket a modern lehetőségekkel.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Szabályai

A tipográfia szabályainak ismerete egyre lényegesebb egy olyan korban, amikor a szövegek ábrázolása és nyomtatása szinte bárkinek elérhető a számítógépek segítségével. A legtöbb ilyen „kiadvány”, melyet szakképzettség nélkül szövegszerkesztőben vagy internetes weblapokon publikálnak sajnos nem felel meg a tipográfia szabályainak, elveinek és fő céljának: az írás nyelvtanilag helyes, esztétikus kinézetű és könnyen olvasható legyen.

A szabályok egy része megtalálható A magyar helyesírás szabályaiban, más része viszont csak nyomdászati szakkönyvekben.

(A tipográfiáról nem igazán érhető el az interneten jó leírás vagy szabályzat, ezért ezen pontban számítunk tipográfiával vagy nyomdászattal foglalkozó szakemberek segítségére. A magyar internetes publikációnak is hasznos lenne egy hiteles leírás a betűtípusok, betűméretek, kötőjelek és írásjelek használatáról.)

[szerkesztés] Betűtípusok, betűcsaládok

A betűtípus azonos grafikai elven megtervezett ábécé.

A betűtípusok tízes csoportosítása:

Velencei és reneszánsz antikvák
Barokk antikvák
Klasszikus antikva
Talp nélküli és egyéb antikvák
Talp nélküli lineáris antikva (groteszk)
Betűtalpas lineáris antikva (egyptienne)
Írott betűk
Dísz- és reklámbetűk
Fraktur típusok
Idegen betűtípusok

Az egyes típusokon belül a betűknek nevük van (Times, Dutch, Swiss, Courier, Garamond, Bodoni stb.), a betűalak és a vonalvastagság további alcsoportokat alkot.

A betűtípusok kor szerinti csoportosítása:

Könyvekben, újságokban, plakátokon naponta találkozhatunk az írás apró elemeivel: a betűkkel. A történelmi korokban a betű alakját, így az írás képét is alapveten az íróeszköz határozta meg. Régebbi íráselőzmények: egyiptomi, mezopotámiai, sínai ősformák (krétai), főniciai (ebből alakult ki a héber és arab íráskép), görög (ebből alakult ki a cirill, etruszk és rúna írásformák). A római írásból alakultak ki az európai írásformák, sőt a nyomtatás során alkalmazott betűtípusok is.

római kapitális 1. sz. (kapitális kvadráta, rusztika, unciális és félunciális, 2-5. sz.)
római kurzív
minuszkula 8-13. sz.(karolingi, gótikus)
gótikus textúr 12. sz.
humanista antikva 14. sz.
humanista kurzív
reneszánsz 15-16. sz.
barokk 17-18. sz.
klasszicista 18-19. sz.
eklektikus 19. sz.
szecessziós 20. sz.
konstruktivisata 1920-as évek
groteszk talpnélküli
talpas lineáris
art deco
díszbetűk 1970-es évektől (ide sorolhatók a grafiti- és plakátbetűk is)

A ma is használt íráskép a karolingi minuszkulával vette kezdetét. Nagy Károly 781-ben ismerkedett meg Alkuin szerzetessel. Az angol szerzetes iskolát rendezett be Tours-ban. Itt hallgatta maga az uralkodó és egész családja Alkuin előadásait. Nemcsak hivatalnokokat, hanem könyvmásolókat is nevelt, és ezzel döntő szerepe volt az új betűforma, a karolingi minuscula megteremtésében. Már az uncialéban találunk nyomokat a kisbetű felé, a féluncialé további lépést jelentett, Alkuin pedig végérvényesen kialakította a latin írás kisbetűjét, amelyet nálunk és a latin betűkkel író országokban ma is használnak. (forrás, részben: Pázmány Á. - Permai É.: Látás és ábrázolás a rajz és műalkotások elemzése tantárgyhoz a gimnázium I-III. osztálya számára, Nemzeti Tankönybkiadó, Bp., 3. kiadás, 1995. ISBN 963-18-6291-7.)

A betűalak lehet:

keskeny (kondenz, narrow),
normál (normál)
széles
kisbetű (kurrens)
nagybetű (verzál)
kiskapitális (kapitälchen, small caps)
álló betű (antikva)
dőlt betű (kurzív, italic)

A betűkép vonalvastagság szerint:

világos (light)
normál (normál)
félkövér (bold)
kövér (fat)

[szerkesztés] A betűk méretei

A betűfokozatok méreteit tipográfiai pontban adjuk meg. A pont a francia F. Didot és a német H. Berthold által kidolgozott tipográfiai mértékegység (a méter 2660-ad része, kb. 0,376 mm). A legkisebb betűméret az egypontos (nyolcad petit).

1 pont: nyolcadpetit
2 pont: negyedpetit (non plus ultra)
3 pont: negyedciceró (brilliáns)
4 pont: gyémánt (diamant, fél petit), azaz 1,504 mm
5 pont: gyöngy (perl, parisienne), azaz 1,880mm
6 pont: nonparel (nonpareille, fél ciceró), azaz 2,256 mm
7 pont: kolonel (colonel, kispetit), azaz 2,632 mm
8 pont: petit, azaz 3,009 mm
9 pont: borgisz, azaz 3,385 mm
10 pont: garmond (korpusz), azaz 3,761 mm
11 pont: kisciceró (rajnai)
12 pont: ciceró
14 pont: mittel (mediális)
16 pont: tercia
18 pont: másfél ciceró (parangon)
20 pont: text (textus)
24 pont: két ciceró
28 pont: két mittel
32 pont: két tercia (kiskánon)
36 pont: három ciceró (kánon)
40 pont: két text (nagykánon)
48 pont: négy ciceró (konkordansz vagy misszále)
54 pont: négy és fél ciceró (nagymisszále)
60 pont: öt ciceró (szabon)

Az angolszász területeken az angolszász pont (pica point) az elterjedt, ami közel azonos a didot ponttal, egész pontosan 1 pica point = 0,938 didot pont. Szokás még a pont tizenkétszeresét is mértékegységként használni, ami a didot pontnál egy ciceró (= 4,511 mm), a pica pontnál pedig egy pica (= 4,217 mm), ami hozzávetőleg a hüvelyk (inch, 25,4 mm) egyhatoda. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a PostScript oldalleíró nyelv, ami a pica mértékegységére épül, kissé más pontot használ, készítői ugyanis kerekítettek. Így egy hüvelykben pontosan 6 pica, illetve 72 pont helyezkedik el, szemben a tradícionális 72,27-tel. Tehát egy PostScript pica 4,233 mm.

Az em (kvirt) és az en (félkvirt) is tipográfiai hosszmértékek (a betűk egymáshoz viszonyított szélessége alapján), az aktuális betűtípus és fokozat „m” és „n” betűjének szélességével azonosak. (Létezik a negyed kvirt is, ez egy i betűnyi szélességű.) Ebből is látszik, hogy értékük nem állandó, hanem függ a használt betűtípustól és -fokozattól. Ezen mértékkel mérjük például a kis- és nagyszóközök méretét, melyek neve „en-szóköz” és „em-szóköz”, és méretük 1 en illetve 1 em.

[szerkesztés] Magyar írásjelek

A magyar tipográfia jellemző írásjelei az alábbiak (a sorok végén zárójelben a használható HTML entity):

Idézőjelek:
- „ - Nyitó idézőjel (lenti 99 formájú) (ANSI: 0132, UNICODE: 201E, „)
- ” - Záró idézőjel (fenti 99 formájú) (ANSI: 0148, UNICODE: 201D, ”)
Belső idézetekhez (vö. Helyesírási és tipográfiai tanácsadó 289. lap; AkH. 256.):
- » - Nyitó belső idézőjel (>> formájú) (ANSI: 0187, UNICODE: 00BB, »)
- « - Záró belső idézőjel (<< formájú) (ANSI: 0171, UNICODE: 00AB, «)
Kiskötőjel, nagykötőjel, gondolatjel (lásd AkH. 263., AkH. 246., AkH. 248. b), 250–252 stb. pontok):
- Kiskötőjel/elválasztójel: -. Negyed kvirt (normál i betű) szélességű, szavakon belül használatos (elválasztás, szótagolás, hat szótagnál hosszabb többszörösen összetett szavak stb.). (Írása a számítógép billentyűzetéről közvetlenül lehetséges; ANSI: 045, UNICODE: 002D)
- Nagykötőjel: –. („Tól-ig” viszonyok kifejezésére, önálló szavak, számok összekapcsolására használatos: Budapest–Bécs távolság, 25–48. oldal stb. Tapadó írásjel, azaz előtte és utána nincs szóköz.)
- Gondolatjel: –. (Felsorolások, párbeszédek szerkesztésére, tagmondatok, közbevetett megjegyzések elválasztására használatos. Nem tapadó írásjel, azaz előtte és utána szóköz áll.)

A nagykötőjelet és gondolatjelet többnyire n szélességű félkvirttel (ANSI: 0150, UNICODE: 2013, –)N vel, –) szedik; a helyesírási szabályzat újabb kiadása és a Szerkesztők és szerzők kézikönyve is ezt tükrözi. Korábban erre az m szélességű kvirtet (ANSI: 0151, UNICODE: 2014, —) használták. A magyar könyvkiadási gyakorlatban az az eljárás is előfordul (bár az újabb tipográfiai szokások ezt nem javasolják), amely vizuálisan is megkülönbözteti a nagykötőjelet (ekkor ezt a félkvirt – kötőjellel szedik) és a gondolatjelet (ezt a kvirt — kötőjellel írják).

[szerkesztés] Híres tipográfusok, nyomdászok

(Misz-Tótfalusi Kis Miklós, Tótfalusi
Haimann György
Heltai Gáspár Száz fabula
Hessz András
Kner Izidor, Kner
Kner Imre, Magyar nyomdász
Lengyel Lajos, tipográfus, szociófotós Emlékezés Lengyel Lajosra
Tevan Andor, A könyv évezredes útja
Szántó Tibor, Szántó Tibor

[szerkesztés] Lásd még

kerning
Árva_sorok, Fattyú_sorok
proporcionális betűk
hinting
Gutenberg-galaxis
...

[szerkesztés] Források

További információk a miliméterre való váltásról Siklósi Attila: Mindennapi tipográfiánk c. könyvében találhatók. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997
A magyar helyesírás szabályai. 11. kiadás. Bp.
Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Budapest : Osiris. 1996, 2000 (ISBN 963-379-227-4), 2003 (ISBN 963-389-461-1), 2. átd. kiad. (ISBN 963-389-714-9).
Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Szerk. Timkó György. Bp., 1972.
Jakab Zsolt: könyvek az elektronikus tipográfiával kapcsolatban
Radics Vilmos: Laptervezés, tipográfia. [Budapest] : MUOSZ, [1976]. ISBN 963-01-0603-5
Schneider Jenő: Tipográfia a gyakorlatban. [Budapest] : Hungária Ny., 1946.
Szántó Tibor: Könyvnyomtatás : tipográfia. 11., átdolg. kiad. Budapest : Műszaki K., 1964.
Szántó Tibor: Tipográfia. 2. átdolg. kiad. Budapest : Műszaki Könyvkiadó, 1962.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest : Osiris, 1999, 2002 (ISBN 963-379-529-X), 2004 (ISBN 963-389-477-8). (A 2002-es kiadás már tartalmaz DTP szótárat is.)
Szabó László: Tipográfiai kalauz. Pécs : Alexandra, [s. a.] (ISBN963-368-088-3).
Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés, Alapok. Budapest : Novella, 2000, (ISBN 963-7953-44-2).
Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés 2, Szöveg. Budapest : Novella, 2001, (ISBN 963-7953-84-1).
Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés 3, Illusztráció. Budapest : Novella, 2002, (ISBN 963-9442-03-8).
Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés 4, Nyomtatás. Budapest : Novella, 2004, (ISBN 963-9442-18-6).
Kéki Béla: Az írás története, Kezdetektől a nyomdabetűkig. [s. l.] Gondolat Zsebkönyvek [s. a.], Budapest : Vince, 2000.
Szántó Tibor: A betű, A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése. [s. l.] Akadémiai Kiadó, 1986.