MD–40
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az MD–40-es típusú dízelmozdonyok Magyarországon készültek keskenynyomközű vasutak számára. A mozdonyok két tengelyesek, négy hengeres Csepel D413-as típusú dízelmotorral vannak felszerelve.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gyártásának előzményei, és kezdete
Magyarországon a II. világháború előtt az Orenstein & Koppel cég volt a kisvasúti járművek legnagyobb gyártója. Ez a cég Pestszentlőrinc-nyaralón létesített üzemet, ahol két hengeres dízelmozdonyokat is gyártottak MD–2-es típusjellel. A háború után a cég, mivel korábban külföldi tulajdonban volt, magyar-szovjet vegyesvállalat lett. Az üzemet folyamatosan olajipari gépek gyártására állították át, de meghagyva az MD–2-es típusjelet folytatták a mozdonyok, és mellettük kocsik gyártását. A kisvasúti anyagok gyártása 1958-ra szűnt meg teljesen, innentől fogva a mozdonyt áttervezve, immár MD–40-es típusjellel gyártotta a Pálfalvai Bányagépgyártó, és Javító Vállalat. A mozdony 40 LE-s kivitellel készült, innen az MD–40-es típusjelzés. Bár a mozdony az MD–2-esnél nagyobb teljesítményű, de a motoron kívüli főbb szerkezeti elemek között, csak kisebb különbségek vannak, ugyanakkor az azonos típusú járművek is különbözhetnek.
[szerkesztés] A mozdony szerkezeti felépítése
[szerkesztés] Főkeret
A főkeret hengerelt szerkezeti idomacélból készült hegesztett kivitelben, merevítésekkel. A keret sarkaira súlyok vannak elhelyezve a jármű nagyobb tapadásának érdekében. Mivel ezek a súlyok alacsonyan vannak elhelyezve, alulra kerül a jármű súlypontja, így biztonságosan képes közlekedni a rosszabb minőségű pályákon is.
[szerkesztés] Vonó- és ütközőkészülékek
A mozdonyok szabványos központi ütköző-vonó készülékkel szerelték fel, melyek függőleges irányban állíthatók, és a főkerethez rugózatlanul kapcsolódnak.
[szerkesztés] Motorház, vezetőállás
A vezetőállás a mozdony végén található, minden irányban jó kilátást biztosít. A vezetőállás zárt, de egyes daraboknál nyitott vezetőállással is találkozhatunk. A mozdonyvezető részére a hajtóműre préselt lemez ülés van szerelve, ahonnan a mozdony kezelőszervei könnyen elérhetők.
[szerkesztés] A motor
Az MD–40-esekbe eredetileg Csepel D413-as típusú négyütemű, előkamrás dízelmotor lett beépítve.
A motor főbb adatai:
- Hengerek száma: 4
- Hengerfurat/löket: 110/140 mm
- Lökettérfogat hengerenként: 1,3 liter
- Fordulatszám: 1500/perc
- Fajlagos tüzelőanyagfogyasztás: 200 g/LEh
A motor nedves perselyű hengerekkel, különálló, és leszerelhető hengerfejekkel, könnyűfém forgattyúházzal és dugattyúkkal készült. Befecskendező szivattyúja állandó löketű, porlasztói zártak. Olajozása fogaskerékszivattyúval, indítása villamos indítómotorral és izzógyertyákkal történik.
A motor szivattyús vízhűtéssel rendelkezik, amely Csepel 500-as típusú, és úgy van méretezve, hogy hűtési teljesítménye mindkét irányba való haladáskor elegendő. A hűtőhöz ékszíjjal meghajtott ventillátor tartozik. A tüzelőanyag tartályba 52 órai üzemhez szükséges tüzelőanyag fér.
[szerkesztés] Erőátvitel
A mozdony erőátviteli rendszere teljesen mechanikus. A motort és az irányváltóval egybeépített háromfokozatú sebességváltót a lendítőkerékbe épített tárcsás tengelykapcsoló köti össze. A sebességváltó, és az irányváltó, valamint a hozzá tartozó lánchajtás hasonló az MD–2-es típushoz.
A sebességváltó fokozatai, elérhető sebesség, vonóerő:
- 1. fokozat: 5,4 km/h 1715 kg
- 2. fokozat: 10,8 km/h 860 kg
- 3. fokozat: 16,6 km/h 550 kg
A hajtóműben az erőátvitel dörzsmeghajtású kúpos tengelykapcsoló segítségével van megoldva. A sebességváltó az irányváltóval egy házba van építve. A hajtómű sebeségváltó részében a behajtó- és a közvetítőtengely részben egymás fölött található. A behajtótengelyen helyezték el a három sebességnek megfelelő szabadonfutó fogaskereket, és ezeknek a tengelyhez való rögzítését szolgáló kúposkapcsolót. A közvetítő tengelyre van szerelve a három sebességnek ékelt ellenkerekei, és a tengely végén van elhelyezve a kúpkerekes irányváltó, mely egy kis kúpkerékből, és két tányérkerékből áll. A kis kerék az előtéttengely végén kapott elhelyezést, a két tányérkerék pedig a váltótengelyre van gördülő-csapággyal szerelve, és köztük a hornyos tengelyrészen lévő körmös kapcsoló segítségével lehet az egyik, vagy a másik tányérkerékkel kapcsolatba hozni, s ezáltal előre, vagy hátramenetet nyerni. A tányérkerekek tengelyén, mindkét oldalon találhatók az edzett lánckerekek, melyekről a mozdony hátsó tengelye van meghajtva. A hátsó tengelyről ugyancsak lánc segítségével van megoldva az erőátvitel az első tengely számára. A sebességváltás, kézikerék forgatásával történik, amely kézikerék karokon, és rudazaton keresztül működteti a kúpos kapcsolókat. Az irányváltás egy kar mozgatásával történik. A sebességváltó, és irányváltó tengelyei gördülőcsapágyazásúak, és minőségi acélból készültek A fogaskerekek jó minőségű acélból, edzett, és köszörült fogakkal vannak ellátva.
[szerkesztés] Tengelyek
Minőségi acélból, bő méretezéssel készültek. Csúszócsapágyazásúak, a csapágyházak ágyvezetékkel vannak ellátva, és a főkeret tekercsrugókon keresztül támaszkodik felső részükre. Az ágyvezetékben cserélhető betétlemezekkel lehet a láncok feszességén állítani. A kerekek griffin rendszerűek, hengeres furattal, ékelve ülnek a tengelyen.
[szerkesztés] Fék
A mozdony mind a négy kerékre ható, tuskós rendszerű fékkel rendelkezik. A fék kézi áttétellel kezelhető, melynek segítségével kis erőfeszítéssel a mozdony tömegének 80%-a fékezhető. A fék emeltyűvel működtethető.
[szerkesztés] Jelzések
A mozdonyokon villamos kürt, és minimum oldalanként egy fényszóró található jelzések adására.
[szerkesztés] A mozdonyok története
[szerkesztés] Gyártásuktól
A mozdonyok közül több a MÁV GV vonalain is közlekedett, ezeket GV pályaszámmal látták el. Fő profiljuk azonban a külszini bányák, és a mélyművelésű bányák felszini szállítási igényeinek a kielégítése volt. Ezen kívül erdei vasutaknál, téglagyárakban, és különféle ipari üzemekben szolgáltak.
[szerkesztés] Napjainkban
Manapság nyolc darab található belőlük személyszállítást is végző erdei vasútjainkon. Ezek közül hat darab Kemencén, egy darab Almamelléken, és egy darab Nagybörzsönyben találhartó. A mozdonyok közül azonban Kemencén csak négy, és a nagybörzsönyi mozdony üzemképes, tervbe van véve a többi felújítása is. Az MD–40-es típusú mozdonyok bonyolítják le a Kemencei Erdei Múzeumvasút igényeinek legnagyobb részét, az évek során a vasút jellegzetes mozdonyává váltak. Több ilyen mozdony található még különféle múzeumokban, gyártelepeken kiállítva, többnyire üzemképtelen állapotban. Tatabányán, a bányamúzeumban egy db., Osliban, a helytörténeti múzeumban egy db., Balatonfűzfőn, a Nitrokémiában két db., és hazánk több más pontján.
[szerkesztés] Források
- KBK füzetek XI. szám 1996/7
Based on work by