Ágyvezeték

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A csapágyvezeték (röviden ágyvezeték) olyan alkatrész, melynek feladata a vasúti kerékpár vezetése, valamint a vonó- és fékező erők felvétele, illetve azoknak a járműalvázra, vagy forgóvázra való közvetítése.

Tartalomjegyzék

1 Az ágyvezeték feladata
2 Gyártás, szabványok
- 2.1 Gyártás
- 2.2 Szabványok
3 Források

[szerkesztés] Az ágyvezeték feladata

A forgóváz nélküli és a forgóvázas kocsik egyszerű hordműveinél a laprugó és annak ingás felfüggesztése elvileg a tengelyvezetés feladatát is betölti. E hordműveknél a csapágyvezeték a rugórendszer túlzott kitérését szabályozza, valamint a biztonságot szolgálja rugótörés esetén.

[szerkesztés] Gyártás, szabványok

[szerkesztés] Gyártás

A csapágyvezetékeket a régebbi kocsiknál kovácsolással és sajtolással készítették. Az újabb építésű standard kocsikhoz kizárólag lemezből készült csapágyvezetéket használnak. Az alvázra erősített ágyvezetékfeleket az együttes tehervislés, valamint kocsiemeléskor a tengely felemelése miatt alul kötővassal kötik össze. A csapágyvezeték vezetőfelületeit cserélhető kivitelben koásálló acélból, vagy műanyagból készítik. A forgóvázas vasúti járműveknél arra törekszenek a futásjóság javítása céljából, hogy a kerékpárok szabad kígyózó mozgását a csapágyvezetés szorosságával csökkentsék. A szoros vezetés főleg a magas kényelmi szintet igénylő személykocsiknál szükséges. Az elméleti vizsgálatok és a gyakorlazi mérések szerint kb. 100km/h-nál nagyobb sebességre alkalmas forgóvázaknál a hosszirányű hézaot +/- 0,5mm vagy ennél kisebbre, a keresztirányú hézagot +/- 1mm-re célszerű megválasztani. A vezetés szorosságát általában a gyártási technológia, és az üzemi feltételek szabják meg. Az üzemi kísérletek szerint kb. +/- 1,8mm hézagig lehet szoros vezetésről beszélni, ennél nagyobb játéklehetőségnél a kerékpárok kígyózó mozgása következhet be.