Kolorádói jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kolorádói jegenyefenyő

Státusz: közönséges faj

Abies concolor ssp. iowiana
a Yosemite Nemzeti Parkban

Rendszertan

Ország:	Növények (Plantae)
Törzs:	Tobozos nyitvatermők (Pinophyta)
Osztály:	Toboztermők (Pinopsida)
Rend:	Tűlevelűek (Pinales)
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae)
Alcsalád:	Jegenyefenyőfélék (Abietoideae)
Nemzetség:	Abies
Faj:	A. concolor

Tudományos név

Abies concolor
(Gordon) Lindley ex Hildebrand

Fajták

Abies concolor 'Argentea'
Abies concolor 'Aurea'
Abies concolor 'Blue Cloak'
Abies concolor 'Candicans'
Abies concolor 'Cernosice'
Abies concolor 'Compacta'
Abies concolor 'Fastigiata'
Abies concolor 'Glauca'
Abies concolor 'Jacobsen'
Abies concolor 'Nana'
Abies concolor 'Nana Kalous'
Abies concolor 'Piggelmee'
Abies concolor 'Violacea'
Abies concolor 'Winter Gold'
Abies concolor 'Wattezi Prostrate'

A kolorádói jegenyefenyő vagy kolorádófenyő (angolul: white fir; németül: Koloradotanne; latinul: Abies concolor) a Sziklás-hegység középmagas régióinak pionír jellegű erdőalkotó fája. A fahatár közelében tápanyagszegény, köves váztalajokon önmagában is képes laza állományokat alkotni. A jegenyefenyők között kiemelkedő igénytelensége és edzettsége miatt hazánk egész területén figyelemre méltóan jól szerepel tájfásításban és lakott területek parkosításában is. 900-3400 méter közötti magasságon él meg. Ez az örökzöld 25-60 méter magasra nő, törzsének átmérője eléri a 2 métert.

[szerkesztés] Eredete és elterjedése

Észak-Amerika nyugati hegységeiben Oregontól a mexikói határvidékig, Kaliforniától Kolorádóig nagy területen őshonos, alakgazdag erdőalkotó fafaj. Elegáns parkfaként a mérsékelt égövben mindenütt ültetik, karácsonyfa-telepet is létesítenek belőle. A természetes állományokból kitermelt fája az Amerikai Egyesült Államokban fontos alapanyag, ezért csemetéit tervezett célállományként is rendszeresen ültetik. Európában több erdőtelepítési kísérlet alanya, de fagazdasági jelentősége őshazáján kívül még nincs.

[szerkesztés] Alfajai

Kifejezetten „rossz fajként” számontartott taxon. Genetikai változékonysága nagy, egymástól jelentősen elütő állományait időben elhúzódva ismerte meg a botanika, így több párhuzamos fajleírás is született, amelyek együttesen is csak nehezen körvonalazzák az Abies concolor néven számontartott élőlényegyüttes határait és belső rokonsági viszonyait. Általánosan elfogadott két alfaj elkülönítése: a faj elterjedési területének nyugati felén az Abies concolor ssp. iowiana, keleti felén az Abies concolor ssp. concolor él. Az utóbbi alfaj több tömöttebb és kékesebb összbenyomást keltő változatot ölel fel, így vélhetőleg jobbára ebből az alakkörből származnak a „látványosabb” kertészeti fajták.

[szerkesztés] Morfológia

Eredeti termőhelyein 50-60 méter magasságig növő, másfél-két méteres törzsátmérőt és mintegy háromszáz életévet elérő karcsú, kúpos koronájú örökzöld fa. Európában várhatóan ezen értékek felét érik el a telepített példányok.

Ágai szabályos emeletekben állnak, szabad állásban évtizedekig megmaradnak, a fa csak egészen idős korában kezd felkopaszodni. Hajtásai hosszúak, kopaszak, végük kissé lecsüng. Tűlevelei erőteljesek, hosszúak (6-8 cm), finoman íveltek; rugalmasak, de nem szúrnak. Színük többé-kevésbé kékesbe tartó szürkészöld, több kertészeti fajtáé pompásan ezüstös.

Porzós virágokat majd minden ágvégen hoz, termős virágokat csak az idősebb fák csúcsi régióiban. 10-15 centiméteres felálló tobozai érésük folyamán sárgászöldből mélybíborrá sötétülnek, majd még a megtermékenyülés évében a fán szétesnek.

[szerkesztés] Ökológia

A kolorádói jegenyefenyő a legtöbbet tűrő jegenyefenyők egyike. A nagyon kötött, agyagos, pangóvizes talajokat és a magas mésztartalmat ugyan tartósan nem viseli el, de szinte minden mérsékelt égövi termőhelyen telepíthető. Hazájában 3000 méterig is felkúszik a hegyoldalakon, a sziklás váztalajok egyik első fatermetű „megmunkálója”. Kedvezőbb körülmények között más jegenyefenyő-fajokkal (Abies grandis, A. procera), duglászfenyővel (Pseudotsuga menziesii), hemlokfenyővel (Tsuga sp.) és hosszútűs fenyőkkel (Pinus coulteri, P. jeffreyi, P. lambertiana) együtt alkot zárt erdőségeket.

A kolorádói jegenyefenyő a Kárpát-medence éghajlati szélsőségeinél jóval tágabb spektrumot is elvisel, így hazánkban minden, legfeljebb közepes mésztartalmú és levegősebb talajon eredményesen nevelhető. Speciális gondozást nem igényel; a legrekkennőbb tartós aszályban adott vízpótlást természetesen ez a növény is meghálálja. A jegenyefenyők között kifejezetten fényigényesnek számít, lombszíne teljes napon fejlődik ki legszebben.

[szerkesztés] Hasznosítás

Őshazájában fája fontos nyersanyag; könnyűsége és jellegtelensége miatt elsősorban nem látszó tömegáruk (ládák, épületszerkezetek, vakpadlók) készülnek belőle.

Kaliforniában ez a faj szinte „a” karácsonyfa, de másutt is egyre inkább hódít ebben a szerepkörben: tűlevelei a száraz szobalevegőn is hetekig megtartják színüket, és elpusztulva sem hullanak le, hanem az ágakon száradnak sárgává - hónapok múltán. Feldíszítve - viszonylag hosszú tűi miatt - a nagyobb termetű fák mutatnak igazán impozánsan.

Európában elsősorban kitűnő parkfaként alkalmazzák főként az alapfajt, de egyre inkább a kertészeti fajtákat is. Szaporítása magvetéssel (faj) és oltással (fajták) is a nagyobb körültekintés mellett is hullámzó eredményt hozó műveletek közé tartozik, ezért a kolorádófenyők a magasabb árfekvésű, de egyedi élményminőséget kínáló faiskolai termékkörbe tartoznak.

Magyarországon szórványosan szinte mindenütt felbukkan, de korántsem mondható közismertnek. Jó tulajdonságai miatt lényegesen nagyobb figyelmet érdemelne; alföldi viszonyok között messze a leginkább „üzembiztosan” működő jegenyefenyő. Fajtái csak lassan és esetlegesen kerülnek be az országba, pedig sok esetben nemcsak kiválthatnának elcsépeltebb - főként ezüstös - fajtákat, de rá is tromfolhatnának sok, gyakrabban ültetett fenyőre.