Keresztes vipera
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Keresztes vipera | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Vipera berus Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||
|
|
A keresztes vipera (Vipera berus) egy eurázsiai kígyóféle, Magyarország két mérgeskígyófajának egyike. Nevét jellegzetes mintázatáról kapta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Keresztes viperával egész Európában és Ázsia nagy részén találkozhatunk a nedvesebb síkvidéki erdőségekben egészen az északi szélesség 67°-ig. E hatalmas területen három alfaj osztozik, melyeket egyes újabb publikációk önálló fajként írnak le:
| Alfaj | Leíró | Elterjedési terület |
|---|---|---|
| Vipera berus berus | (Linnaeus, 1758) | Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Franciaország, Németország, Lengyelország, Svájc, Ausztria, Észak-Olaszország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Oroszország nyugati és középső vidékei, Mongólia, Északnyugat-Kína |
| Vipera berus bosniensis | Boettger, 1889 | Észak-Balkán |
| Vipera berus sachalinensis | Zarevszkij, 1917 | Oroszország távol-keleti részei, Észak-Korea, Északkelet-Kína |
[szerkesztés] Megjelenés
A keresztes vipera viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60-80 centiméteres. Pikkelyes bőrének színezete változatos, lehet szürkés, barnás, vöröses alapú, vagy éppen egyszínű fekete is. Hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísét. A tarkón jellegzetes X vagy Y alakú mintázat látható. A sáv az inkább szürke alapszínű hímek esetében sötétebb, feketésbarna, míg a barnásabb nőstényeknél inkább világos. A teljesen sötét példányok a balkáni alfajnál gyakoriak. A hasoldal szürkés, fekete foltokkal, az ajakpajzsok fehérek.
Farka hirtelen vékonyodik, feje lapos, háromszög alakú. A hímek kisebbek a nőstényeknél, de több farokpajzsuk van (ezek száma a nőstényekneknél 24-31, a hímeknél 32-46).
[szerkesztés] Életmód
A faj rejtőzködő életmódot folytat, bár nem túlzottan félénk. Veszély esetén hajlamos menekülni, de ha kell, mérgét is beveti a támadóval szemben, amivel komoly problémákat okozhat.
A téli pihenőt követően március-áprilisban jelenik meg, és eleinte keveset mozog, és sokat sütkérezik. A nyári hónapokban a reggeli és délutáni órákban aktív, míg ősszel ismét egész nap mozog. Főleg kisemlősökből álló, de olykor fiókákkal és hüllőkkel kiegészített étrendjét mérges harapásával teszi fogyasztásra alkalmassá. Az áldozat először megbénul, majd elpusztul. A vipera tetemet a nyál szaga alapján tájékozódva a feje felől kezdi lenyelni egészben. A sikeres vadászatot hosszú pihenés követi.
Az októberben elfoglalt telelőhelyek nem messze fekszenek a napozóhelyektől, és alkalmas üregekben akár több száz példány is összegyűlhet, sőt a viperák más kígyó- és gyíkfajokkal is megoszthatják.
[szerkesztés] Szaporodás
A párzásra tavasszal, április-májusban kerül sor. A szagjelek alapján megtalált nőstények faroklengetve jelzik készségüket a párosodásra. Ez akár órákig is eltarthat. A keresztes vipera álelevenszülő: utódai a testében fejlődnek 75-100 napon át, ezt követően lágy, átlátszó burokban jönnek világra. A felnőttektől csak méretükben különböző, 18-19 centiméteres kicsinyek száma 6-14, számuk egyenesen arányos az anyaállat életkorával.
[szerkesztés] A méreg
A viperamarás a faj elterjedési területén meglehetősen gyakori, de ez elsősorban az emberi tevékenység kiterjesztésének következménye. Gyakran házi- és haszonállatok az áldozatok. A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása. Minton 1974-es jelentése szerint az LD50 6.45 mg/kg. A kibocsátás mennyisége is meglehetősen alacsony, ugyanezen jelentés szerint 48-62 centiméteres példányoknál 10-18 milligramm.
A kígyómarás ritkán halálos, Magyarországon utoljára 2001-ben fordult elő tragikus végkimenetelű eset. A vér alakos elemeit kicsapó méreg ettől függetlenül huzamosabb ideig tartó kellemetlenséget és részleges bénultságot okozhat, a felépülés legfeljebb egy évig tart.
A tünetek:
- azonnali, erős fájdalom, amely órákon belül elterjed gyengeséget és gyulladást okozva
- percek múltán jelentkező bizsergő érzés, duzzadás
- ritkán vérhólyagok
- sebek, melyek 24 órán belül az egész megduzzadó végtagot beboríthatják
- rendkívül ritkán nekrózis
Anaphylaxis esetén drámai tünetek jelentkezhetnek, akár öt perccel a marás után, vagy órákkal utána. Ezek közé tartozik a hányinger, a hányás, inkontinencia, kólika, hasmenés, izzadság, láz, tudatvesztés, sokk, angiödéma az arcon, az ajkakon, nyelven és torokban, tachycardia, vasoconstrictio. Kezelés nélkül e tünetek akár 48 órán át tarthatnak. Ma legalább nyolcféle ellenméreg ismert keresztes viperamarás esetére.
[szerkesztés] Védettség
A faj példányszáma alapvetően rejtett életvitele miatt kevéssé ismert. Természetes ellenségei közé a sünök és vaddisznók tartoznak. Emberi részről elsősorban élőhelyének pusztítása fenyegeti, illetve gyakran pusztítják el félelemből. Magyarországi állománya összefüggéstelen foltokból áll: a Zemplénben, a Tisza felső folyásánál (Vipera berus berus), illetve Zala és Somogy megyében (Vipera berus bosniensis) fordul elő. Szigetszerű populációi rendkívül veszélyeztetettek, így – mint minden hazai kétéltű- és hüllőfaj – védett, eszmei értéke 50 000 forint.
Based on work by