Fernando Pessoa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szobra Liszabonban

Fernando António Nogueira Pessoa (Lisszabon, 1888. június 13. – Liszabon, 1935. november 30.) portugál költő.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Művei
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Tisztviselőcsaládból származott, apja korán meghalt, a költő még csak 5 éves.

Tanulmányait Észak –Afrikában, Durbanban majd a Fokvárosi Egyetemen folytatta. Angolul, görögül, németül, franciául olvasot műveket, filozófusokat és szimbolistákat.

1905-ben hazatért, az irodalomnak szentelte magát, de tisztviselőként dolgozik. Létrehozta az Orféu című folyóiratot.

Bizarr személyiségnek, „hisztérikus neuraszténikus típusnak" tartották. Életében ismeretlen költő volt, csak 1942-ben fedezték fel.

[szerkesztés] Művei

A portugál „modernismo” legkiemelkedőbb egyénisége három álnéven és saját nevében is írt, ez nála az énkeresés sajátos formáját jelentette. Minden névhez külön életrajzot is kitalált.

Ricardo Reis a halál utáni élet helyett az epikureista bölcsességet hirdeti.
Alberto Caeiro prózai szabad versekben száll szembe a transzcendentalizmussal. A dolgok rejtett értelme az, hogy „egyáltalán nincs rejtett értelmük”.
Alvaro Campos a whitmani szabadvers és dionüszoszi óda költője, aki az értelmetlenség futurista bölcsességét hirdeti.
Fernando Pessoa saját néven hagyományos költői eszközöket használ.

A 4 „én” közös vonása:

Világa szinte kimeríthetetlen, az érzelmeket és észt feloldó gondolatmenetek jelennek meg, átéli az elidegenedést, látja a töredékes polgári világot.
Szerinte az élet csak a titokzatosság szintjén egyetemes jellegű.
Egzisztencializmus: hajlam az okkult tudományok iránt, borzongás a létezés előtt.