Bakabánya

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bakabánya (szlovákul Pukanec, németül Pukantz) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Nevezetességei
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Lévától 20 km-re északkeletre fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi magyar Baka személynévből ered, utótagja az arany és ezüstbányászattal kapcsolatos.

[szerkesztés] Története

A község a garamszentbenedeki bencések bányatelepüléseként alakult 1075-ben. Ekkor említik először Baka néven. 1156-ban Terra Banensium (bányaterület) néven említik a falut. 1270-ben történik először említés az itteni ezüstbányászatról. 1290-ben említik elsőzör mai magyar nevén Bakabanya alakban. 1310-ben Németbaka néven szerepel, mely a település német lakosságára utal. 1317-ben György comes bányaszabadalmat kapott Károly Róbert királytól az itteni ezüst, arany és más fémek bányászatára. 1323-ban lakói kiváltságokat kaptak a királytól. 1345-ben szabad királyi város lett. Mint bányavárosnak egyre nőtt a jelentősége. 1405-ben Zsigmond király parancsára elkezdték a város erődítési munkálatait, először 1437-ben említik a város erődítményét. 1510-ben felépült a gótikus templom. A 16. századtól mintegy előbástyáját képezte az északabbra levő bányavárosoknak. A század második felétől állandósultak a város elleni kisebb török támadások. 1570-ben, 1578-ban, 1647-ben és 1650-ben is újbóli megerősítését rendelte el az országgyűlés. Falait olasz rendszerű bástyák erősítették meg. A török többször (1640, 1652, 1664) elfoglalta és kifosztotta a várost, lakossága jórészt kipusztult. Különösen 1640-ben szenvedett sokat. A török 1686. évben történt kiűzése nagy megkönnyebbülést hozott a városnak, I. Lipót király pedig visszaállította a város régi kiváltságait. 1702-ben négy országos vásár tartását engedélyezte a király a városnak. 1703-ban a kurucok foglalták el a várost. 1774-ben már csak egy aranybánya működött, bányái fokozatosan kimerültek, 1875-re meg is szűnt a bányászat. 1823-ben megkezdődött az ipari üzemek betelepülése. 1876-ban elveszítette szabad királyi városi és bányavárosi jogait, közönséges községként Hont vármegyéhez csatolták. 1910-ben 3141 lakosából 2935 szlovák és 107 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

A régi városfal (16. század) délkeleti részei még állnak.
14. századi Szent Miklós plébániatemplomát is egykor erődfal vette körül, legrégibb 1470 körüli oltárát lőcsei mesterek készítették.
Evangélikus temploma 1935-ben épült.
A Szentháromság-oszlop 1740-ben készült.
A városban a népi építészet számos szép emléke látható.
Nagy hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek is.