Ókori görög irodalom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A görög epika kezdetei
A mítosz
- Hésziodosz: Az epikus költészet mestere, a görög mitológia rendszerbe foglalója, főműve: Theogonia, az istenek származása.
Az eposz
- Homérosz (i. e. 8. század): Életéről semmit nem tudunk, már a görögök is legendákkal vették körül, vak énekesként ábrázolták. Neki tulajdonított (bár vitatott - homéroszi kérdés) művek: az Iliász és az Odüsszeia.
A mese
- Aiszóposz, Aesopus (i. e. 6. század eleje v. közepe) a meseirodalom egyik legismertebb alakja, az állatmese műfajának folytatója, a fabula kidolgozója.
A regényírás kezdetei
- Longosz (2. század - 3. század körül): görög regényíró, főműve: Daphnisz és Chloé.
- Héliodórosz (3.század): Görög regényíró, főműve: Aithiopika, amely egy szerelmi történet
[szerkesztés] A görög líra
- Türtaiosz (ie.7.sz.): Görög elégiaköltő
- Arkhilokhosz (ie.7.sz.): Görög költő, forradalmian újszerű hangon ír. Állatmesék maradtak fenn tőle, disztichonos verseket alkotott (elégiák) ,jambikus versek: gúnyversek, formai újítása: epódosz
- Mimnermosz (i. e. 7. század): Görög elégiaköltő
- Alkaiosz (i. e. 7. század - i. e. 6. század): Görög költő, művei főleg epigrammák. Strófaszerző, tőle származik az alkaioszi strófa.
- Szapphó (i. e. 628 - i. e. 562, Leszbosz): görög költőnő, témája: a szerelem, főleg az ún. leszboszi szerelem
- Anakreón (i. e. 572 - i. e. 487 körül): Műfajai: iambos, elégia, dal. Az élet apró örömeit, a bor és a szerelem dícséretét írta meg.
- Szimónidész (i. e. 6. század - i. e. 5. század): Görög epigramma- és kardalköltő, legismertebb költeménye thermopülai hősök sírfelirata
- Bakkhülidész (i. e. 505 - i. e. 430): Görög kardalköltő, a kardalköltészet utolsó klasszikusa. Művei kultikus költemények, győzelmi, szerelmi, magasztaló versek, dithürambuszok.
- Pindarosz (i. e. 5. század): Ódák írásával foglalkozott és kardalokat alkotott a dráma megszületésének idején.
- Kallimakhosz (i. e. 4. század): görög költő, művei: hat himnusz és epigrammák.
- Theokritosz (i. e. 3. század): Görög költő, műfajai: himnusz, elégia, jambikus költemények, hősnőéletrajzok voltak, de elvesztek. Művei gerincét az idillek alkotják, e műfaj fő jegyeit ő alakította ki, mitológiai kiseposzai híresek.
- Aszklépiadész: görög epigrammaköltő, róla nevezték el az ún. aszklepiadészi strófát.
- Meleagrosz: görög epigrammaköltő.
[szerkesztés] Görög dráma
A tragédia
A görög dráma fénykora az 5. századra tehető. Ekkor lép fel az ún. "tragikus triász". Megszületik a tragédia és a komédia műfaja.
- Aiszkhülosz (i. e. 525 - i. e. 456): A görög "tragédia atyja", újítása: ő dolgoz fel először trilógiában tragédiát a drámai versenyeken, főművei: tragédiák. Perzsák, Prométheusz trilógia, Oreszteia.
- Szophoklész (i. e. 497 - i. e. 406 ): Görög tragédiaíró, élete a társadalmi válság korára esik. Újításai: ő léptet fel először három színészt, ő vezeti be a díszletezést. Művei: összesen százhúsz darabot írt, hét tragédiája maradt fenn, a leghíresebbek: Oresztész, Élektra, Antigoné, Oipdipusz király, Oidipusz Kolonoszban.
- Euripidész (i. e. 480 - i. e. 406): Görög tragédiaíró, művei: Médeia, Élektra, Hippolütosz, Iphigéneia Auliszban.
A komédia
- Arisztophanész (i. e. 446 - i. e. 385): Görög komédiaíró, Művei: Lovagok (Hippész), a Felhők (Nephelai), a Béke (Eiréné) és a Darazsak (Szphékesz), valószínűleg az ő műve a Madarak (Ornithész), A nők ünnepe (Theszmophoriazuszai), a Lüszisztraté, a Békák (Batrakhoi), a Nőuralom (Ekklésziazuszai). Tizenegy műve maradt fenn.
- Menandrosz (343—290) az "új típusú" apolitikus ógörög vígjáték mestere. Témája a család és a magánélet. Fontosabb művei: A szamoszi nő (Szamia) és Az embergyűlölő (Düszkolosz).
[szerkesztés] Görög történetírás
Az irodalomtörténet ekkor még a történetírást is jegyzi.
- Hérodotosz (ie.484 - 425 k.): Görög történetíró, főműve: A görög - perzsa háború. Cicero szerint ő volt a pater historial, azaz a "történetírás atyja".
- Thuküdidész (ie.460 - 396): Athéni görög történetíró, főműve: A peloponésszoszi háború története, melyet az antik történetírás csúcsteljesítményeként ismernek.
- Xenophón (ie.440-355): Az arisztokratikus eszmények védelmezője, a legkorábbi görög regény megalkotója, melynek címe: Kürosz neveltetése.
- Plutarkhosz (46—120) párokba rendezve mutatta be a hasonló jelentőségű görög és latin személyiségeket a Párhuzamos életrajzok (Bioi paralelloi) c. könyvében.
[szerkesztés] Görög filozófiai irodalom
[szerkesztés] Görög szónokok
- Iszokratész: szónoklattant tanít, közzé teszi Panegürikoszok ('dicsőítő énekek') című művét.
- Démoszthenész: politikai beszédeket mond II. Philipposz makedón király ellen, s ezekkel a "philippikák"-kal retorikai műfajt teremt.
Based on work by