Xenophón
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Xenophón (görögül Ξενοφῶν, kb. i. e. 427-i. e. 355), Grüllusz fia Athén Erkhia démoszából, katona, zsoldos, Szókratész csodálója, történetíró aki megörökítette saját kora történéseit, Szókratész mondásait és Görögország életét. Részt vett a tízezrek hadjáratában, aminek történetét az Anabasziszban írja le.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúkora és a tízezrek
Ifjúkorában Xenophón részt vett az ifjabb Kürosz hadjáratában annak bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen i. e. 401-ben. Xenophón elmondja, hogy megkérdezte Szókratészt, vajon részt vegyen-e a hadjáratban, de Szókratész azt tanácsolta neki, hogy forduljon a delphoi jósdához. Xenophón így tett, viszont nem azt kérdezte, részt vegyen-e, hanem hogy melyik istenhez imádkozzon és tegyen áldozatot, hogy a legjobban teljesíthesse az utat és térjen vissza jószerencsével. Az orákulum tehát megmondta neki. Amikor Xenophón visszatért Athénba, és elmondta Szókratésznak az orákulum tanácsát, Szókratész megfeddte őt, mondván, rossz kérdést tett fel, de ezt mondta: "Mivel feltetted a kérdést, azt kellett tenned, amit az isten (Apollón) parancsolt."
A perzsa király ellen vonulva Kürosz sok görög zsoldost fogadott fel, akik állás nélkül maradtak a peloponnézoszi háború befejeződése miatt. Kürosz a kunaxai csatában csapott össze Artaxerxésszel. A görögök győztek, de Kürosz elesett. Nemsokkal ezután a görög vezért, a spártai Klearkhoszt békekonferenciára hívták, ahol tőrbecsalták és kivégezték. A görög zsoldosok, akik a Tízezrek néven váltak ismertté, vezető nélül maradtak az ellenséges terület mélyén, Mezopotámia szívében, távol a tengertől. Új vezetőket választottak, köztük Xenophónt és hazaverekedték magukat Arménián és Anatólián keresztül a Fekete-tenger partja mentén végül hajóra szállva Görögországig. Közben trónra segítették II. Szeuthészt Thrákiában. Xenophón leírta a hadjárat részletes történetét, aminek az Anabaszisz ("Felvonulás") címet adta.
[szerkesztés] Az Anabaszisz és későbbi élete
Xenophón történelmi bezsámolója, az Anabaszisz az egyik első írott beszámoló ami egy vezető jellemábrázolását tartalmazza. Példája annak a vezetési analízisnek, ami Nagy ember elméletként vált ismertté. Az ifjabb Küroszt úgy ábrázolja, mint "az összes perzsák közül, akik Nagy Kürosz után éltek, ő volt a leginkább királyhoz hasonló, és a leginkább birodalmat érdemlő". Klearkhosztól, a nagyszerű parancsnoktól azt idézi, hogy "a katonának jobban kell félnie a saját parancsnokától, mint az ellenségtől".
Xenophónt később száműzték Athénból, valószínűleg azért, mert a spártai Agészilaosz király alatt harcolt Athén ellen Koróneiánál i. e. 394-ben, de az is lehet, hogy már korábban száműzték Küroszhoz való csatlakozása miatt. A spártaiak Szkillusz mellett adtak neki birtokot, Olümpia mellet Éliszben, ahol megírta az Anabasziszt. De mivel fia, Grüllusz Athénért harcolt és halt meg a mantineai csatában, amikor Xenophón még életben volt, száműzetését talán visszavonták. Xenophón Korinthoszban vagy Athénban halt meg. Halálának időpontja bizonytalan, csak annyi biztos, hogy túlélte patrónusát Agészilaoszt, akinek egy enkomiont írt.
Diogenész Laertiosz szerint Xenophónt egy időben "Attikai Múzsaként" ismerték előadásmódjának simasága miatt. Nagyon kevés költő írt attikai dialektusban.
[szerkesztés] Munkáinak listája
Xenophón írásait, különösen az Anabasziszt gyakran olvassák a görög nyelv kezdő tanulói. A Hellénika az i. e. 411 és i. e. 362 közötti időszak egyik fő forrása, Szokratészról írt írásai, amik teljes egészében fennmaradtak, a szokratészi módszer egyetlen forrásai Platón dialógusai mellett.
Történeti és életrajzi munkák:
- Anabaszisz
- Hellénika
Based on work by