Zalalövő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Zalaegerszegi |
| Rang | város
|
| Terület | 52,64 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8999 |
| Körzethívószám | 92 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Zalalövő Zala megye északnyugati részén, a Göcsej és az Őrség határán fekvő kisváros.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
Zalalövő a Zala folyó mentén, Zala megye északnyugati részén fekvő település. Délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.
A település szerkezete kettős, halmaz- és szeres településrészekből áll. Központja egy, a Zala folyótól északra fekvő mag, amelyhez szervesen csatlakozik nyugatról a zalamindszenti, illetve keletről zalapatakaljai településrész, amelytől keletre Budafa található. A Zala folyó déli oldalán található Pörgölin városrész, ahonnan tovább, délre haladva Nagyfernekág, majd Irsapuszta, végül Szűcsmajor településrész érhető el. Nagyfernekágtól keletre található a csak földúton elérhető, gyér lakosságú, érintetlen Kisfernekág. Ezek a városrészek már szeres elrendezésűek, azaz dombtetőre épült, apró képződmények. A göcseji erdőségben még több mára már lakatlanná vált településrész (mint Nagyhegy, Bárómajor, Kövespartimajor) is található.
Talaja elsősorban kavicsos, amelyre több agyagréteggel barázdált homokréteg terül, melyet sárgás agyag fed. A talaj legfelső rétegében vékony barna erdőtalaj réteg található, amely kis humusztartalommal bír.
A település környékére országos viszonylatban rengeteg csapadék (800-1200 milliméter) hull, melynek következtében sok, a Zala folyó vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyás folyik erre. A víznek jól ellenálló, a környéken jellemző agyagot a víz nem képes áttörni, így a folyók mellett nagy árterek alakultak ki.
A város határában a Zalába folyó Szőce-patakon egy 1986-ra elkészült, észak-déli irányban elnyúló mintegy 1600 méter hosszú, de mindössze 120 méter széles mesterséges tó is található, a Borostyán-tó. Korábban, a tavaszi hóolvadáskor és őszi esőzésekkor fokozottan árvízveszélyes területnek számított a Zala folyó környéke, ám 1960-ban a folyó szabályozásával, a vízzáró agyagréteg több helyen történő átvágásával, azonban ezt a veszélyt sikerült elhárítani.
A terület éghajlatára az Alpok és az Atlanti-óceán hatása a legmarkánsabb, amely folytán rendkívül csapadékos nyarak jellemzik a város környékét. Az ősszel és télen megerősödő mediterrán hatás csak növeli a csapadék mennyiségét. Országos viszonylatban a nyarai hűvösek, telei enyhék, kicsi a hőingadozás.
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Vasút
Zalalövő mára fontos vasúti csomóponttá vált, amelyet a 2000. december 17-én megnyitott Zalalövő és Őrihodos (Szlovénia) közötti vasútvonal megépültének köszönhet, amely azóta része a Budapest - Boba - Zalaegerszeg - Celje - Ljubljana az egyetlen Magyarország és Szlovénia között közvetlen kapcsolatot teremtő nemzetközi vasútvonalnak. A vonalon elővárosi szerelvények közlekednek Zalaegerszeg felől, illetve egyesek tovább közlekednek Őriszentpéterig, vagy egészen Őrihodosig. A város modern vasútállomását napi két nemzetközi intercity járat is érinti, amelyek Trieszt, illetve Ljubljana felől érkezve haladnak Budapestig. Zalalövőnél csatlakozik egy kisebb forgalmú vasútvonal is a fővonalhoz, amely Körmenddel köti össze a várost.
[szerkesztés] Közút
A várost észak-déli irányban szeli át a 86-os számú (Mosonmagyaróvár és Rédics között húzódó) másodrendű főút (E65-ös európai útvonal), amely elsősorban nemzetközi jelentőséggel bír, mivel itt halad a költséges Ausztriát elkerülő Adria és Észak-Európa között bonyolódó elsősorban horvát, szlovén, szlovák, lengyel és cseh áru- és személyforgalom. A településen kelet-nyugati irányban halad egy Zalaegerszeget Őriszentpéterrel összekötő, jóval mérsékeltebb forgalmú mellékút is. Zalalövő a fent említetteken felül csak egy Keménfa felé haladó mellékúttal rendelkezik.
A térségben nem Zalalövő, hanem Zalaegerszeg jelenti az autóbuszos közlekedés központját, ennek következtében a környező településekről leginkább csak átszállással érhető el, az amúgy Zalaegerszegről sűrű járatokkal ellátott város.
[szerkesztés] Története
A kelta időkből származó leletek egy település kezdeményt mutatnak itt, ám nincs bizonyíték, hogy állandó település létesült volna itt.
A rómaiak idejében Zalalövő hamar fontos településsé alakult az itt húzódó Borostyánút és a Zala folyó kereszteződésében. A megjelenő római légiók az 1. század elején létesítettek tábort a Zala folyó északi partján, amely mellett falusias település alakult ki. 124-ben Hadrianus császár városi rangot adományozott a településnek, melynek neve Municipium Aelium Salla lett. Ezzel gyors fejlődés kezdődött a településen, amelyet a megjelenő kőépületek is bizonyítanak. A 2. század közepén, azonban a betörő germán törzsek felszámolták a települést.
A 4. században rövid időre ismét életre kapott Salla, új kőépületeket építettek, köztük egy vendégházat, ám az 5. században a római légiók kivonulását követően ismét elnéptelenedett. A korábban nagy jelentőséggel bíró település helyén komolyabb emberi alkotás egy jó ideig nem jelent meg.
Egy XIII. századi oklevél szerint királyi nyilasok - nyíllövők - laktak itt. Valószínűleg innen a település Lövő neve. A török időkben a környék településeiről elmenekülők elsősorban az ekkor mezővárosi jogokkal bíró Zalalövőre menekültek, amelyet nem túl jelentős palánkvár védett. 1780-ban járási székhellyé vált, ám ezt a kiváltságát 1848 után elvesztette, Zalaegerszeg fennhatósága alá kerül a környék. A kiegyezést követően komoly fejlődés volt tapasztalható a településen, melynek egyik fontos lépése a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése volt.
Az I. világháborút követő időszak további fejlődést hozott a településnek: az 1925-ben Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és Lövő egyesülésével létrejött Zalalövő 1927-ben új plébániatemplomot, 1929-ben új állami elemi iskolát, 1937-ben mozit kapott.
A II. világháború a települést érintő kétszáz főnyi polgári áldozata elsősorban Zalalövő zsidó 122 fős lakosságából tevődött ki, akiket koncentrációs táborba vittek. A környék náci megszállás alól való felszabadítására végül 1945. március 29-én került sor.
A háborút követően Zalalövő egy jó darabig semmilyen fejlődést nem mutatott, egészen a jelenlegi Zala-híd 1968-as megépítéséig. 1977-ben általános iskolája bővítésre került, majd 1985-86-ban, határában kialakították a Borostyán-tavat.
A rendszerváltás után Zalalövő gazdasága visszaesett, nagyarányú munkanélküliség jellemezte a települést egészen a Zalalövőt Őrihodossal összekötő vasútvonal építésének 1999-es kezdetéig. 2000. július 1-jével Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek, majd az év decemberében megindult a közlekedés a régi-új vasútvonalon. Azóta a település nagy ívű fejlődésbe kezdett.
[szerkesztés] Környezet
Zalalövő környéke - leginkább dél felől - sűrű, elsősorban bükkös, több helyen fenyves erdősségekkel borított. Ezen, a sok helyen érintetlen területen több védett, ritka növény- és állatfaj megtalálható (mint ciklámen, tőzike, kockás liliom, agárkosbor, szibériai nőszirom, kígyónyelv, kakasmandinkó, zergeboglár).
A településen áthaladó 86-os számú úton haladó nagy és folyamatosan növekvő forgalom komoly légszennyezettséget és zajártalmakat okoz a település központi, viszonylag kis területű részén, amely probléma megoldására jelenleg még nem sikerült kivitelezhető tervet elfogadni.
[szerkesztés] Testvérvárosok
Oberaich, Ausztria
Savignano Sul Panaro, Olaszország
[szerkesztés] Nevezetes személyek
- Lékai László érsek
Based on work by