Ur-Nammu siratója
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ur-Nammu siratója, címváltozat: Ur-Nammu halála, az i. e. 2. évezred első felére datálható ékírásos táblákon fennmaradt, mintegy 241 sor terjedelmű sumer irodalmi mű.
Ur-Nammu az i. e. 21. században uralkodott III. Ur-i dinasztia alapítója volt. A költemény felesége siratója a király halála felett, és már csak témája miatt is eltér a népköltészetire visszavezethető sumer Gilgames-eposztól, egyszeri irodalmi alkotás, amely azonban magán viseli a kor siratóénekeinek jellegzetes vonásait is.
A mű első fele a gyászba borult országot, Ur-Nammu halálát a csatamezőn, majd a temetést írja le. Felfogásában Ur-Nammu halálának oka az, hogy An és Enlil isten megváltoztatja a király számára korábban kiszabott kedvező sorsot. A mű második felében Ur-Nammu leszáll az alvilágba, ahol áldozatot mutat be az alvilág isteneinek és végül maga is elfoglalja a neki szánt helyet: a csatában elesettek és a bűnösök feletti ítélkezést bízzák rá. Ur-Nammu nem tud beletörődni sorsába, és keserves szavakkal tör ki sorsa ellen, amelyet nem érdemelt meg és nem tud elfogadni, mivel úgy érzi, hogy kitűnt az istenek szolgálatában. A költemény vége egyedi a sumer irodalomban: az uralkodó sorsa megindítja Innint, aki ismét sorsot oszt a már halott királynak, szavai azonban nem annak alvilági életével foglalkoznak, hanem a király után fennmaradó hírnév halhatatlanságát ígérik. A földi hírnév, mint az uralkodó számára kívánatos cél a Gilgames, Enkidu és az alvilág című műben is felbukkanó motívum. Ezzel és a Gilgames halála című művel közös vonása az alkotásnak az alvilág részletes leírása. A gyászba borult ország költői megjelenítése a sumer irodalom gyakori műfajával, a városok pusztulása feletti siratóénekkel rokonítja (Átok Agade fölött, Sirató Ur város fölött, Ibbí-Szín siratása).
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
