Sirató Ur város fölött

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sirató Ur város fölött (modern cím, címváltozat: Ur-sirató), sumer irodalmi mű, a Kr. e. XXI. században keletkezett siratóének az úgynevezett Ur-i dinasztia székvárosának elpusztításáról.

A terjedelmes -435 soros- költemény 11 részre tagozódik, s minden részét ellenszólam (antifóna) kíséri. A szöveg maga liturgikus jellegű, feltehetően Ur templomaiban adták elő a pusztulásra emlékezve, de már az újjáépítés és a fellendülés idején, műfaji rokona Ibbí-Szín siratása.

A siratóének litániázó bevezetése Ur isteneit sorolja fel; valamennyien elhagyták templomaikat (azaz az ellenség idegenbe hurcolta a kultikus szobrokat:

„Karámját ő elhagyta, akla üres,

karámját a vadbika elhagyta, akla üres,

karámját minden Országok királya elhagyta, akla üres,

Nippur szentélyét Enlil elhagyta, akla üres,

házát, a Kiurt asszonya, Ninlil elhagyta, akla üres..."

A jajszó leginkább Ur városának pusztulása miatt hallatszik, de az ének siratja Sumer többi városát is:

„Ó, híres-neves város, elpusztultál te is!

Ó, magas falú város, országod feldúlatott!

Városom, elszakították bárányaid, tőled, a jó anyajuhtól,

Ó, Ur, elszakították gidáid tőled, a jó anyakecskétől..."

A siratásba bekapcsolódnak a város és az Ország istenei, istennői is. Ningal istennő hosszú éneke elmondja, miképp védte a várost az istenek pusztító szándékától, ám ez semmit sem használt:

„Enlil vihart támasztott jajgat a nép,

az Ország elől elzárta a bőség szelét, jajgat a nép,

Sumer elől elzárta a jó szelet, jajgat a nép,

előhívta az Orkánt, az Ország pusztítóját, jajgat a nép,

előhívott minden gonosz szelet, jajgat a nép..."

Megrázó sorok mutatják be a feldúlt város pusztulását:

„...falain rések tátonganak, jajgat a nép,

tágas kapuiban, hol ki-be sétáltak, hullák hevernek,

terein, hol ünnepet tartottak, tetemek szerteszét,

utcáin, hol fel-alá jártak, hullák hevernek,

az Ország ünnepének színhelyén tetemek halmai,

omlik az Ország vére, mint réz, mint ón a kohógödörben,

folynak szét a hullák, mint juhfaggyú a napon,

akit fejsze ütött le, a férfit nem fedi sisakja,

szájjal a porba bukott, mint gazella a kerítőhálóban,

akit nyílvessző talált el, a férfit nem takarja a pajzsa,

vérében fekszik, mit a földön, ahol megszülte anyja,

akire buzogány csapott, a férfit nem borítja köpenye,

nem ittak szeszt és mégis tántorognak a férfiak..."

Ningal siratóénekbe foglalja az elesetteket a templomok elhurcolt kincsét, a ledöntött szentélyeket, majd a város fordul őhozzá és kérik, térjen vissza elhagyott aklába, Ugyanilyen kéréssel fordulnak Ur főistenéhez, Nannához is, majd a költeményt a segítségben reménykedő sorok zárják.

A Sirató a sumer irodalmi formák legjellegzetesebb megvalósulása. Az egész szöveg egyetlen lendületes kép: a Vihar, az Orkán itt is (mint az egész műfajban) az idegen támadás metaforája. A költemény maga iskolát teremtett a sumer irodalomban. Közös jellemzőjük, hogy az úgynevezett 3. Ur-i dinasztia birodalmának széthullása után az utódállamok mindegyike az egész ország -tehát a gyakorlatban már városállamokra bomlott Sumer- egységét siratja.

[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)