Szofizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szofizmus-nak vagy álérvnek (vagy álérvelésnek) nevezik ma azt a jelenséget, amikor egy vitában valaki szándékosan őszintének látszó, de mégsem érvényes érvet használ azzal a reménnyel, hogy ezzel meg tudja téveszteni vitapartnerét.
Már az ókorban Arisztotelész is megpróbálta rendszerbe gyűjteni az effajta álérveléseket (Topika és Szofisztikus cáfolatok c. műveiben, melyek később Organon néven jelentek meg.
Szofista az, aki igyekszik a dolgok „természetes” magyarázatát és a tapasztalat naiv igazságát megszüntetni olyan módon, hogy összetett és hosszadalmas verbális apparátussal „megmutatja”, hogyan is „működik a világ”, és megpróbálja a világot bonyolultabb, tartalmasabb és kifinomultabb magyarázatokkal értelmezni. Elveti a világ „tiszta és egyszerű” magyarázatát, így látszólag igyekszik partnerét „okosabbá és felnőttebbé” tenni, de végeredményben csak megfosztja egyszerű racionális érveitől.
[szerkesztés] Lásd még
- szofista filozófia
- Curry-paradoxon
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A szofistákról a filozófiában: [1] [2]
- Kutrovácz Gábor jegyzete (PDF)
|
Milétoszi iskola : Thalész · Anaximandrosz · Anaximenész Püthagoreusok : Püthagorasz · Alkmaión · Philolaosz · Arkhütasz Epheszoszi iskola : Hérakleitosz — Eleai iskola : Xenophanész · Parmenidész · Eleai Zénón · Melisszosz Posztparmenideánus pluralisták : Anaxagorasz · Empedoklész — Atomisták : Leukipposz · Démokritosz Szofisták : Prótagorasz · Prodikosz · Gorgiasz · Hippiasz · Kritiasz · Thraszümakhosz |
Based on work by