Szent Ágoston tanítása Istenről és a teremtésről
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.
Ágoston filozófiája platonikus hagyományokra támaszkodik, átveszi tőlük azt a nézetet, miszerint Isten a világot már valamilyen módon elméjében megteremtette, majd ezután hozta létre a látható dolgokat annak a mintájára; valamint azt a nézetet, hogy az ember leginkább az emlékezetében találja meg Istent. Azonban tagadja azt a plótinoszi állítást, hogy Isten nem rendelkezik önismerettel és azt a platóni tanítást, miszerint a világot Isten nem a semmiből teremtette, hanem egy már meglévő ősanyagból rendezte el.
Nagy hatást gyakorolt rá Órigenész filozófiája. Sok gondolatát vette át, mind a teremtés magyarázatában, mind az Isten megismerhetőségét illetően valószínűleg tőle vette át a ”tükör teológiát”, miszerint a szellem tükör, amelyen keresztül Isten képmását, halványan bár, de megpillanthatjuk. Ágoston eltér Origenész tükörképmásától abban, hogy szerinte a tükör nem Isteni képmás, vagyis Ige, hanem emberi képmás, vagyis értelem.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Isten
Az Istenbizonyításokat Ágoston összefüggő előadásban nem tárgyalja. Bár ismeri a történelmi és a teológiai bizonyítást is, legszívesebben azzal a bizonyítással foglalkozik, amely a logikának, matematikának, esztétikának változatlan és általános érvényű igazságaiból következik. Ezen igazságok létezését csak akkor tudjuk megmagyarázni, ha ezeket az egyes igazságokat átfogó, transzcendentális igazságként fogadjuk el, amely azonos Istennel.
[szerkesztés] Isten megismerhetősége
Istent megismerni Ágoston szerint nem lehet bizonyítékok alapján, hanem csak vallási tapasztalaton keresztül .”Csak az alkalmas Isten megismerésére, aki először hiszi is azt, amit majd később megismer” ( De Libero Arbitrio 2,2,6).
Isten igazi arca - e földi élet során - emberi szemmel nem látható. Azonban Isten a teremtett anyag különböző formáin keresztül megmutatkozhat, mint például Mózesnek égő csipkebokor formájában (Moz. II. 3, 1-6), vagy Izraelnek Egyiptomból való kivonulásakor felhő, illetve tűzoszlop formájában (Moz. II. 13,21-22), vagy a Sínai hegyen menydörgés, füst, hang, kürtszó, villámlás formájában(Moz. II. 19, 18-19). Isten arcát azonban még Mózes sem láthatta „Arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (Moz. II. 33,21).
Az ember csak a halál után ismerheti meg Istent színről-színre ,a földi életben csak rejtélyekben és tükörképben. Istent a gonosz ember is megtalálhatja ,azonban nem az irgalmas Istent, hanem a haragos Istent.
Dániel próféta látomásait ,Ágoston azzal magyarázza, hogy az Atya ,a Fiú és a Szentlélek bizonyos alkalmazott testi képeken keresztül megmutathatja magát érzékekkel felfogható módon. De mindezt az angyalok közvetítésével teszi, mert maga az isteni lényeg külsőleg soha nem mutatkozott meg.
Ágoston szerint, Istent leginkább a teremtett dolgokból ismerhetjük meg. A teremtett dolgok léte ugyanis utal Isten létére ezek közül is leginkább az ember léte. Az ember belső énje ismerheti meg Istenét a külső testi érzékszervek révén .Istent nem kívül, hanem magunkban kell keresni, érzéki vagy testi erővel Istent nem találjuk. Az ember emlékezetében van a teljes igazság (Conf.10,23,33).Istent a legjobban akkor ismerjük meg, ha önmagunkat szemléljük. Istent megismerni, írja Ágoston nem más „mint az Atya hatalmát,a Fiú bölcsességét,a Szentlélek kegyelmét,magának a legteljesebb szentháromságnak egy és oszthatatlan lényegét megismerni” (Augustinus:A lélek beszélgetése Istennel).
[szerkesztés] Isten felfoghatatlansága
Isten felfoghatatlan az ember számára, azonban nem teljesen leírhatatlan ugyanis a teremtett világban van valami, aminek alapján fogalmat alkothatunk róla. Isten felfoghatatlan és kimondhatatlan valóság, hisz amit az ember ki tud mondani vagy fel fog az nem Isten. Istenről való tudásunk tudós tudatlanság. Bár Isten felfoghatatlan az ember számára, az embernek mégis keresnie kell őt, mert:”Örvendezzék azok szíve, akik keresik az Istent” (Zsolt. 105, 3). Minél tovább keresi az ember Istent annál inkább, érzi úgy, hogy egyre jobban kell keresnie. Isten felfoghatatlansága abban van, hogy látjuk, hogy van, de nem tudjuk, hogy mit jelent. Ez azért van, mert Isten tiszta szellemi létező mi pedig testiséggel vagyunk keveredve: „a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lenyomja a sokat tűnődő elmét.” Isten felfoghatatlanságát Ágoston azzal magyarázza, hogy az ember evilági létében nem láthatja Istent színről- színre, csatlakozik azon tanításához miszerint Istent, mintegy tükrön keresztül szemléljük csupán. Ez a tükör, Ágoston értelmezésében nem más, mint saját képmásunk. Ez a képmás tükrözi halványan azt, aki minket teremtett .A tükör a szellem, képességei az emlékezet,felfogóképesség,az akarat vagy a szeretet valamint ezek hármas egysége.
Isten azért felfoghatatlan számunkra ,mert minthogy az apostol is mondja : „Most csak tükörben és homályosan látunk” (1 Kor 13,12). Isten felfoghatatlansága az ember gyengeségből,korlátaiból adódik. A teljes Isteni nagyságot a bűnös ember nem láthatja.
[szerkesztés] Isten kegyelme, az irgalom
Szent Ágoston nevéhez fűződik a kegyelem-fogalom középpontba állítása.
Aki tisztességesen él ahhoz Isten irgalmas, aki gonosz ahhoz pedig irgalmatlan . Némely ember érdemek nélkül is üdvözül, akiben hajlékot vet az Isten. Isten „találomra” választ az emberek közül és azokat megtisztítja. Ezek nevét és számát csak az Isten tudja. Akiknek neve az élet könyvébe íródott –írja Ágaston, a Lélek beszélgetése Istennel c. művében-minden a javukra szolgál még a bűneik is.
Az ember semmit sem tehet az isteni kegyelem nélkül, minden jót, amit az ember tesz Isten kegyelméből, teszi, e kegyelem nélkül csak a rosszra volna képes. Isten mindenkit megbüntet vagy megjutalmaz cselekedetei szerint, ugyanis Isten szabad akaratot adott az embernek : szabad akaratot a jóra és szabad akaratot a rosszra. De Isten megkönyörül mindenen és semmit sem gyűlöl abból, amit teremtett .
Az emberi akarat az Isteni kegyelem nélkül nem képes a jó cselekedetre .Az ember alapvető állapota az Istentől való teljes függőség : az ember azt tesz, amit akar ,azonban az ember csak a rosszat képes akarni, ami jót tesz az a kegyelem műve: „Gyakran elvesztem volna ,ha te nem vezérelsz utamon”, „ A te kegyelmed őrzött engem” (A lélek beszélgetése Istennel)
[szerkesztés] Hármasság az egységben
Isten: Atya, Fiú és a Szentlélek egysége. Lényegük ugyanaz és egyetlen oszthatatlan egységet alkotnak .
Hogy az Atya is,a Fiú is és a Szentlélek is Isten ,Ágaston azzal próbálja indokolni, hogy minden dolog, ami nem teremtés útján jött létre az Isten. Tudjuk a Szentírásból, hogy az Atya teremtette a világot és igéje volt Jézus: „ Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, az Ige testé lett és köztünk lakott (Jn.1,1-14;1,2-3).Mivel az Ige nem teremtmény ebből következik, hogy egylényegű az Atyával.A Szentlélek sem teremtmény, hisz a Biblia azt mondja, hogy csak Istennek szolgáljunk,a test temploma a Szentlélek, más helyen pedig azt, hogy „Testetek Krisztus tagja”.Ha pedig Krisztus tagjai a Szentlélek templomát alkotják akkor a Szentlélek nem teremtmény .
Az Atya ,a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlanok, csak együtt tevékenykednek. Minden az Atyában van a Fiú által a Szentlélekben. Az Isteni hármasságot bizonyítani emberi ésszel nem lehet ,írja Ágaston.A Szentháromság pedig láthatatlan. A háromság egy Isten de nem úgy, hogy az Atya egyben Fiú és Szentlélek, hanem Atya az Atya ,a Fiú az Fiú ,a Szentlélek az Szentlélek, egy Isten e háromság külön is egy Istennek nevezzük, mégsem három Istent tisztelünk .Ezt Ágaston úgy magyarázza ,hogy a fa részeit veszi például: a gyökér ,a törzs és az ágak is fa de együttesen alkotják a fa egészét.
A Fiú az Atyától született, örökkévaló az örökkévalótól, és sosem volt Atya, hogy ne lett volna Fiú.A Fiú az Atyával egyenlő a Szentlélektől és a Szűztől született.
A Fiú az Atyától kapta azt, hogy van ,az Atya azonban nem a Fiútól kapta azt, hogy van.A Szentlélek pedig Isten ajándéka.A Szentlélek a kapcsolat minden dolog közt,összetart,kötelékbe fűz .Mindhárom egy az Atya miatt, egyenlő a Fiú miatt és összekapcsolt a Szentlélek miatt .
Mivel az ember Isten képe ezért benne is van valami a hármasságból: az értelem,a magáról szerzett ismeret és a szeretet;s ez a három dolog is valamiképpen egy -írja Ágoston.
[szerkesztés] Isten Időnkivülisége
Az idő is teremtett dolog -írja Ágoston -ezért Isten az idők kezdete előtt is létezett: „Te alkottál minden időt és minden idők előtt te, léteztél” (Augustinus:Conf. X,13).
Isten időnkivüliségével magyarázza Ágoston azt a kérdést,hogy mit csinált Isten mielőtt a világot teremtette volna.Ugyanis ez a kérdés szerinte értelmetlen ,hisz a teremtés előtt nem volt semmiféle idő,ezért nem lehet azt mondani, hogy volt valamilyen idő, amikor Isten nem alkotott semmit .De hogy pontosan mit is csinált Isten mielőtt elkezdte volna a teremtést Ágoston egyszerűen, azt válaszolja ,hogy nem tudja: „…amit nem tudok, azt nem tudom” (Conf. XI,12).
Mivel Isten időn kívüli ebből következik örökkévalósága is - írja Ágoston - hiszen az, ha nincs idő, akkor semmi nem múlik el, hanem csak a jelen van .
Az Időnkivüliség nem azt jelenti Ágoston értelmezésében, hogy Isten megelőzi az időt, hanem azt, hogy elsődleges az időhöz képest. Isten nem előzheti meg időben a világot, hisz az idő maga is a teremtéssel kezdődik. Mint örökkévalóság elsődleges az időhöz képest.
[szerkesztés] Isten Anyagtalansága
Ágoston a keresztény tanításban találkozik először Isten anyagtalan, alaktalan létének a tanításával, korábban emberi test alakjában gondolta . De a keresztény tanok elfogadása után is valamilyen mindenséget betöltő a világban széjjeláradó testnek képzelte Istent. Azonban hamar felismeri a problémát ,miszerint ha Isten a világon szétáramló test lenne, akkor mondhatnánk azt, hogy például az elefántba több jutna belőle, mint egy verébbe .
Isten végtelen természetéből következik, hogy semmiféle korlátnak nincs alávetve ezért semmiféle forma , alak nem határolhatja, nem zárhatja körül .Isten nem anyagi, testi létező, hanem láthatatlan tiszta szellem.
[szerkesztés] Isten örök és romolhatatlan
A kimondott Igének nincs vége, és benne van öröktől fogva minden ,nincs benne sem, idő sem változás. Isten öröktől fogva mond mindent, amit kimond, és az létezni kezd. Isten romolhatatlan ,mert ha ez nem így volna, akkor már nem is volna Isten. Istennek nem árthat semmi, mert Ő mindent előre tud, és nem létezik semmiféle lény, amit ő nem ismerne előbb. Isten képtelen megtagadni önmagát, képtelen vétkezni, rosszat sohasem akar.
[szerkesztés] A teremtés
Ágoston szembefordul a platóni és plotinoszi világmagyarázattal, miszerint a világot Isten valamilyen már létező ősanyagból teremtette. Szerinte ez az elmélet ugyanis tagadja Isten mindenhatóságát, szerinte nincs örök anyag.
Isten a világot önzetlen jóságából fakadóan teremtette, senki és semmi nem kényszerítette rá. Minden dolog csakis csak Istennek köszönheti a létét.
A Teremtés Könyvét, de az egész Szentírást sem szabad szó szerint értelmezni ez Ágoston szerint egyenlő lenne az Isten káromlással. Az egész Szentírás az ember gyöngeségeihez mérten, emberi nyelven beszél, ezért elbeszéléseit ennek a fényében kell értelmeznünk.
[szerkesztés] A teremtés előtt nem volt semmi
A kereszténység megjelenésével a pogány világértelmezéshez képest egy új világfelfogás jelenik meg:a semmiből való teremtés (creatio ex nihilo) tana valamint az a nézet, hogy a világ ahogy létrejön ,nem a világot hanem az alkotóját jellemzi. Ágaston számára a „semmiből való teremtés” már teológiai hagyomány része. A világot Isten vagy semmiből kellet, hogy teremtse - vagy önmagából (mert rajta kívül nem létezett más semmi).De magából nem teremtethette, mert akkor egyenlő lenne vele .
Ágoston szerint bármilyen teremtés előtti anyag létezésének a feltételezése tagadja Isten mindenhatóságát. Elveti azt a világszemléletet miszerint Isten, egy már előre meglévő nem teremtett anyagból formálta volna meg a világot.A következőket mondja: „Nyilvánvalóan nem úgy cselekedtél, mint egy szobrász, aki a lelki szemével látott alakot kívánja megvalósítani , s testből alakít testet” .Az anyagiság, mint puszta lehetőség sem létezhetett Isten teremtő tevékenységtől függetlenül.A teremtés azt jelenti, hogy Istentől származik az anyagiság és az anyagiságot befogadó forma is.
[szerkesztés] Az Ősanyag teremtése és megformálása
Ágaston szerint nem ellenkezik a Szentírással az, hogy Isten alkotott valamit a teremtés kezdetén, amiről Mózes nem beszélt. Ez a valami az ősanyag, ami alaktalan és anyagtalan valami kell, hogy legyen. Bár nem említi a Szentírás az ősanyag teremtését, azért még nem kell Istenhez hasonlóan öröknek hinni. Ágoston ezt nem magyarázza meg szerinte, ugyanis nyilvánvló,hogy Isten az első létező, aki a semmiből teremtett és egyedül rá mondható csak, hogy örökléttel bír.
Isten valamilyen láthatatlan ősanyagból formálta a világot, azonban ez az ősanyag nem egy már előzőleg létező valami volt, hanem Ő maga teremtette. Szerintem Ágoston valójában nem veti el a kézműves elméletet - minthogy ezt sokan állítják - ,hiszen Isten a világot maga formálja meg ezen ősanyagból az Igével, úgy hogy nem segített neki senki. De nem kézzel formálta, hanem parancsolta hogy legyen. Isten teremtése valójában csak annyiban különbözik a kézművesek munkájától, hogy míg az asztalosnak fára, az aranyművesnek aranyra, a fazekasnak agyagra van szüksége ,hogy alkothasson valamit, Isten nem szorul rá, hogy létezzen valami anyag, hogy alkothasson bármit is. De ez is mindenhatóságát hivatott bizonyítani és azt, hogy az ember Isteni segítség nélkül nem képes semmi jóra. Továbbá Istennek nem szükséges az anyag kézi megmunkálása ő megparancsolja az anyagnak, hogy azzá legyen, amit Ő elképzelt , eltervezett.
A kézművesek tevékenysége és Isten tevékenységének hasonlóságára utal Ágoston akkor is, mikor azt mondja: „Ugyanezt az anyagot nevezte víznek is, amely fölött Isten szelleme lebegett ,miként a kézműves akarata lebeg a létrehozandó alkotás felett” (Augustinus :A Teremtés Könyvéről ,A Manicheusok Ellen).
[szerkesztés] Kettős teremtés
Ágoston valószínűleg ugyancsak Origesestől vehette át a kettős teremtés gondolatát.Origenes a következőket írja a Principimukról című művében: „tehát az egész érvelés abba torkolik,hogy Isten két általános természetet alkotott: a látható, vagyis a testi természetet, és a láthatatlan ,vagyis a testetlen természetet. ”
Ágoston a következőket mondja :először Isten a láthatatlan ősanyagból a láthatatlan eget és láthatatlan földet teremtette meg .A láthatalan ég, azaz az egek ege és a láthatatlan föld az alak nélküli föld időn kívül teremtetett ,azonban nem örök létezők. Azért mondja a Szentírás ,hogy láthatatlan volt az ég és a föld ,mert még rendezetlen és alaktalan volt - írja Ágaston a „Teremtés Könyvéről a Manicheusok Ellen” című művében . Nem azért nevezi Isten ezt az alaktalan anyagot, égnek és földnek , mert az volt, hanem ,mert azzá lehetett. Itt Ágaston arra az elméletére utal - amit a sztoikusoktól vett át - hogy Isten az ősanyagba mintegy beleoltotta a majdani dolgok végső alakját, észcsirát (lat. ratio seminalis) helyezett az ősanyagba.
Isten először a világot láthatatlan formában teremtette meg, majd ennek mintájára hozta létre a láthatót ( exemplarizmus ). Így Ágaston két égről és két földről beszél: „ha az egek egével összehasonlítsuk a mi egünk is csupán föld”. (Augustinus: Vallomások XII.2).
A kettős teremtés tehát azt jelenti ,hogy Isten először egy láthatatlan világot teremtett meg, ez a világ anyagtalan volt ,mert csak a gondolatában létezett, mint ahogy a szobrász szeme előtt a később elkészülő szobor képe lebeg úgy lebegett Isten szelleme a még megformálatlan anyag felett. Majd az alaktalan ősanyag megteremtése után Isten megteremtette a látható világot,a már a gondolatában meglévő anyagtalan világ mintájára.
[szerkesztés] A Teremtés Folytonossága
Tehát először Isten a világot láthatatlan formában teremtette meg ,majd e láthatatlan világba helyezte a látható világ csíráit .Mai terminusokkal élve mondhatnánk ,hogy beprogramozta Isten az ősanyagot ,hogy azzá váljék amivé kell:”Mert Mindenhatósága…mindenből csakis azt hozza létre a megfelelő időben, aminek lehetőségét már korábban létrehozta benne.” Ezzel az elmélettel Ágaston – bár maga sajnos nem ismerete e kifejezést –.egyfajta evolúció elméletről beszél .Ez a fajta ’evolúció elmélet’ abban különbözik Darwin evolúció elméletétől ,hogy nem zárja ki Istent a világból .Ugyanis Ő az oka mindennek ,hogy azzá lett, ami .Isten helyezte az ősanyagba a fejlődéshez szükséges hajtóerőt ,programot.
Mivel Ágoston nem ismeri az ’evolúció elmélet’ kifejezést,Ő a teremtés folytonosságáról beszél: „Amint a fa magvát szemlélve azt mondjuk, hogy benne van a gyökérzet,a törzs ,az ágak,a gyümölcsök és a levelek , de nem azért mert már léteznek, hanem mert ebből lesznek, a Szentírás is ily módon mondta, hogy kezdetben alkotta Isten az eget és a földet ,mintegy az ég és a föld magvát, midőn még kuszaságban volt az ég és a föld anyaga.”
Hogy Ágoston valamilyen értelmes fejlődéselméletről ,észcsirákról beszél az világosan látható a következő részből is „..A természetben zajló valamennyi folyamatnak megvannak a maguk természeti törvényei,s mivel az értelemmel nem bíró lélek is teremtmény,a benne munkáló törekvéseket is ilyen törvények határozzák…” .Azaz léteznie kell egyfajta törvényszerűségnek ami alapján az almamagból almafa lesz és nem, mondjuk körte.
[szerkesztés] Az Ember Teremtése
Ágoston szerint Isten minden teremtmény előtt az embert teremtette: „.mert teremtettél engem öröktől fogva, mielőtt bármit cselekedtél volna,kezdetől fogva, mielőtt az egeket kiterjesztenéd ,elrendezéd, hogy teremtesz, és teremtményeid számába sorolsz engem”.
Az embert Isten saját képmására teremtette, azonban itt nem arra kell gondolnunk, hogy testi képmására hisz Istent nem határolja semmiféle testi forma, hanem a szellemire – írja Ágoston: „Nem a test miatt mondja az Írás az emberről, hogy Isten képmására alkottatott meg, hanem azon hatalom miatt,amelyel minden állatot felülmúl” .Itt Ágaston az értelem hatalmára gondol. Ágaston az ember teremtését is kettős teremtésként írja le: az ember láthatatlan szellemét Isten minden más teremtés előtt teremtette, a látható anyagi embert, a testet azonban sokkal később formálta meg és lehette bele a ’gondolatában’ lévő embert. Mikor Isten az embernek a testét megformálja a ’föld sarából’ nem mondja azt, hogy saját képére formája, csak akkor mondja, hogy ’teremtsünk a saját képünkre embert’,akkor a belső emberre utal.
Isten, amikor az embert teremtette saját képmására tette, majd „a föld sarából megformálta” ,a testét. Ez a ’ föld sarából’ megformált test nem a hétköznapi értelemben vett sárból való ,hanem valamilyen romolhatatlan anyagból, ugyanis az emberi test csak a bűnbeesést követően lett romlandó. De a ’föld sará’ –ból jelentheti azt is (mivel a sár a föld és a víz keveréke),hogy testből és lélekből keverte Isten az embert, majd az érzékelést lehelte bele. Ágaston értelmezésében a ’föld sarából’ formált test az első emberek teste, a mostani testünk nem azonos a bűnbeesés előtti ember testével. Mert a bűnbeesés előtti ember testét nem kínozta semmiféle nehézség ,szükség.A mostani testünk ,a bűnbeesés utáni test Isten ’bőrruhaként’ adta az első emberekre, amikor kiűzte őket a paradicsomból .
Az ember teremtését Ágoston nem úgy írja le, mint a világ többi teremtett dolgát, ezek a dolgok teremtése ugyanis a már meglévő láthatatlan ideák mintájára történik. Az ember teremtése viszont nem ’az ember láthatatlan ideája’ alapján történik. Ugyanis Isten az embert minden dolog előtt teremtette, majd testet formált neki, amibe belehelyezte .Az ember szelleme maga egy örök idea. Az ember a bűnbeesés révén válik a romlandó világ részesévé. Azt ,hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette ,majd megparancsolta nekik ,hogy sokasodjanak, Ágaston úgy értelmezi, hogy e kötelék a férfi és nő között a bűnbeesés előtt szellemi természetű volt (az első ember abban az értelemben volt férfi és nő, hogy mint férfias ész irányította a neki alávetett lelki természetet). Ezt azzal az érvel, támasztja alá, hogy az első emberek a bűnbeesés előtt még nem voltak e világ fiai. Csak a bűnbeesés után lett testi a nemzés és (fájdalmas) a szülés. III.5 Teremtés ’történet’ szerint és Teremtés’prófécia’ szerint
Ágoston szerint a Szentírás szövege misztériumokat rejt magában, ezért különösen oda kell figyelni, hogy milyen igazságok is vannak a szövegben elrejtve. Ezeket a misztériumokat csak szellemi közelítéssel lehet megfejteni.
Ágoston a Teremtés könyvének a szövegét kétféleképp értelmezi: történet és prófécia szerint. A történet szerinti elbeszélés azt az eseménysort mutatja be, amit a Szentírás elmesél, a hatnapos, Éden elbeszélés. Ez az elbeszélés leírja, hogy Isten milyen sorrendben teremtette a világ dolgait.
A prófécia szerinti elbeszélés szerint a Teremtés könyvében szereplő hat nap az emberiség hat különböző korszakát írja le, Ádámtól az Úr eljöveteléig, amikoris nyugalmat lelnek mindazok, akiknek meghagyta: „legyetek tökéletesek, mint Atyátok, aki a mennyekben van”. A hetedik napon (amelynek nincs estéje) a tökéletes munkát végzettek megpihenhetnek.
[szerkesztés] Isten és a Teremtett Világ Viszonya
Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem gondoskodik is róla, hisz nélküle a világ nem lenne képes fennmaradni.A világ rászorul Istenre, azonban Isten nem szorul rá a teremtett dolgokra, nem azért teremtett ,hogy boldogságát lelje bennük, hanem mert nem tetszett neki a dolgok tökéletlensége.
Azt a kijelentést, hogy „ miután Isten befejezte az eget és a földet, és mindent, amit alkotott, a hetedik napon megnyugodott munkáitól, és megáldotta a hetedik napot ,megszentelte ,mivel ekkor nyugodott meg munkáitól ,” - Ágoston szerint nem úgy kell érteni, hogy Isten felhagyott a teremtéssel és leült pihenni. Ugyanis a szentírás későbbi szakaszában ez áll: „ Atyám mindmáig munkálkodik”. Hogy megnyugodott Isten minden munkájától ,azt jelenti Ágoston értelmezésében, hogy őbenne nyugszunk meg minden munkánktól mi, ha jócselekedeteket hajtunk végre.
Hogy Isten a hetedik napon megpihent nem azt jelenti, hogy megszűnt alkotását fenntartani és kormányozni, hanem azt, hogy már nem teremtett semmit. Így igaz az ,hogy megpihent a hetedik napon és igaz az is hogy mindmáig munkálkodik.
[szerkesztés] Bibliográfia
- AUGUSTINUS: Vallomások, (Confessiones) . ford.Városi István, Gondolat kiadó,Bp. 1987,
- AUGUSTINUS: A szentháromságról, (De Trinitate). ford. Gál Ferenc, Szent István Társulat, Bp.1985,
- AUGUSTINUS: A Boldog Életről, (De Beata Vita). In:Fiatalkori párbeszédek.ford.Sarbak Gábor, Szent István Társulat , Bp.1986
· AUGUSTINUS: Beszélgetés Önmagammal, (Soliloquia). In: Fiatalkori Párbeszádek .ford.Ladocsi Gáspár ,Szent István Társulat, Bp. 1986
- AUGUSTINUS: A Rendről, (De Ordine). In: Fiatalkori Párbeszédek, ford.Vanyó László , Szent István Társulat, Bp. 1986
- AUGUSTINUS: A Szabad Akaratról, (De libero arbitrio). In: Fiatalkori Párbeszédek, ford.Hegyi Fábián, Szent István Társulat ,Bp.1986
- AUGUSTINUS: A Teremtés Könyvéről A Manicheusok Ellen , (De Genesi Contra Manichaeos).ford.Heidl György, Paulus Hungarus –Kairosz kiadó Bp.2002
- AUGUSTINUS: A Keresztény Tanításról (De Doctrina Cristiana). ford.Böröczki Tamás , Paulus Hungarus- Kairosz kiadó, Bp.
- AUGUSTINUS : Az Isten Városáról (De Civitate Dei)
- AUGUSTINUS: Magyarázatok a Hitvalláshoz.ford. Heidl György, Paulus Hungarus kiadó Bp.2002
- AUGUSTINUS:A Lélek Istennel Való Magányos Beszélgetéseinek Könyve .ford.Némethy Ernő ,Seneca kiadó, Dunaújváros 1995;
- AUGUSTINUS:A teremtés könyve szó szerinti értelmezésben in:Steiger Kornél: Bevezetés a filozófiába- szöveggyüjtemény,Holnap Kiadó Bp.
- ORIGENES: A princípiumokról ,a szentlékről
- PHILON : A Világ Teremtéséről in: MFSz 1997?
- PLATON: Timaios, in: Pláton válogatott művei
- ARISTOTELES: Fizika
- HEIDL GYÖRGY: Szent Ágaston Megtérése. Paulus Hungarus –Kairosz kiadó Bp.2001;
- TURAY ALFRÉD : Ágaston . in:Turay Alfréd: Filozófiatörténeti Vázlatok , Szent István Társulat 1997;
- VIDRÁNYI KATALIN : Megjegyzések Augustinushoz in: Krisztológia és Antropológia
- GERÉBY GYÖRGY: A ’semmiből teremtés’ a Skolasztikában,in:Fehér M.:A Teremtés :Filozófiatörténeti Tanulmányok
- PERCZEL ISTVÁN : Isten Felfoghatatlansága és Leereszkedése,Szent Ágaston és Aranyszájú Szent Gergely metafizikája. Atlantisz kiadó Bp.1999;,
- CRISTOPHER STEAD: Filozófia a Keresztény Ókorban
- ALTANER BERTOLD : Ókeresztény Irodalomtörténet
- ROBERT O’CONNEL : Soundings in St. Augustine’s Imagination, Fordnam University Press ,New York 1994
Based on work by