Svájcisapka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A svájcisapka lapos, kerek, a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélküli fejfedő férfiaknak és nőknek (1. ábra). Eredete a barettre vezethető vissza, amely bársonyból vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka. Az ókori görögök és rómaiak (birretum) is ismerték. Csak nálunk nevezik svájcisapkának – hogy pontosan miért, az nem ismeretes, ugyanis eredetileg a baszkok viseltek ilyen sapkát (ezért baszk sapkának is nevezik), onnan terjedt át Franciaországba. A francia béret szóból ered a magyarban is használt, de német eredetű barett ill. az angol beret elnevezés.

[szerkesztés] Története

A barett a 15. században vált divattá, előkelő férfiak és nők egyaránt viselték. Később megjelenésében különbözött aszerint, hogy melyik társadalmi csoport (tudósok, céhek tagjai, polgáremberek stb.) viselték. Megkülönböztetésül tollakkal, apró képecskékkel stb. díszítették; nyakba lógó zsinór segítségével a hát közepére eresztették. A tilalom ellenére egyszerűsített formában a parasztok és a kézművesek is viselték. Jellemzően reneszánsz fejfedő, nagyméretű, hasítékos és duzzadt karimájú változata különösen a zsoldosok ruházatára volt jellemző a 16. század első felében. 1570–80 után kiment a divatból, illetve átalakított változata, a kicsi, keményített toque a spanyol divatban élt tovább. A hivatali viseletben is megmaradt, a régi, hivatást jelző barettek nyomán alakult később a papok, egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek hivatalos viseleteként. Művészsapkaként a 19. század első felében sokan hordták (2. ábra), majd a 20. század 1930-as éveiben ismét divatba jött. Időnként ma is felkapja a divat. Manapság sok országban az ifjúsági szervezetekben, fegyveres testületekben az egyenruha része.

Magyarországon az 1889-ben Kokron (Cocron) József által alapított hódmezővásárhelyi Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyárban az 1930-as években kezdtek el svájcisapkát gyártani speciális síkkötőgépeken, aminek technológiáját maguk alakították ki és Magyarországon szabadalmaztatták is. Ezzel a termékkel, amit Nor-Coc márkanéven forgalmaztak (3. ábra), hatalmas sikert értek el, az egész országot ellátták vele és több nyugat-európai országba exportálták is. A gyártást a II. világháború után, a Kokron-gyár utóda, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár (HÓDIKÖT) is egészen az 1960-as évekig folytatta.

[szerkesztés] Készítése

A svájcisapka egy darabban, e célra szerkesztett síkkötőgépen készül, utólagos konfekcionálást csak minimális mértékben igényel. Anyaga gyapjú. A síkkötőgép a 4. ábrán vázolt alakban, térbeli formázással (szaknyelven: idomozással) köti meg a nyers kelmét. A kötés az ABC vonal mentén kezdődik és az A’B’C’ vonal mentén fejeződik be, eközben a tűk programozott működtetésével alakítják ki a térbeli alakot. Ezután az ABC vonal mentén elhelyezkedő szemsort összevarrják az A’B’C’ vonal mentén lévő szemsorral, így bezárják a nyílást és kialakul a zárt sapka. Összevarrás után szokás szerint a teteje közepére egy kis „farkincát”, „kukacot” varrnak (korszerűbb eljárásnál ezt már eleve belekötik a sapkába). Ezt követi a színezés és a kikészítés, aminek legfontosabb művelete a nemezelés (kallózás): meleg vízben végzett erőteljes mozgatás során a gyapjúból készült kelme erősen összetömörödik. Szárítás után a sapkát bolyhozzák és megfelelő méretű sablonra húzva formázzák.

[szerkesztés] Források

• Dodu, A., Marin, C.: Technologia tricotajelor I. Bukarest, 1960
• Kruzslicz I., Sziget J. (szerk.): A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár száz éve. Hódmezővásárhely, 1989
• Mátrai P.: Textil és divat abc. Budapest, 1982
• Új Magyar Lexikon. Budapest, 1959
• Wisniewski, C.: Divatlexikon. Budapest, 2000