Siegfried Sassoon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Siegfried Sassoon, Siegfried Loraine Sassoon (Brenchley, Matfield, Kent, Anglia, 1886. szeptember 8. - Heytesbury, Wiltshire, Anglia, 1967. szeptember 1.), angol költő és író.

Elsősorban háborúellenes írásai és költeményei miatt ismert. Hatalmas feltűnést keltett 1917-ben, amikor kitüntetettként háborúellenes felhívást tett közzé:

„E nyilatkozatommal nyíltan szembeszegülök a hadvezetéssel, mert úgy gondolom, a háborút szándékosan elnyújtják azok, akiknek hatalmában állna végét vetni. Katona vagyok magam is, s hiszem, hogy bajtársaim nevében szólok. Úgy gondolom, ez a háború, melyet védelmi és felszabadító háborúnak tudtam, mikor részt vállaltam benne, támadó, hódító háborúvá fajult. Úgy gondolom, a célok, melyekért bajtársaimmal készek voltunk küzdeni, egyértelműbb megfogalmazást kívántak volna, hogy változtatni rajtuk ne lehessen; ha nem módosulnak, törekvéseinket tárgyalások útján is érvényesíthetnénk. Tanúja és részese voltam a hadsereg szenvedéseinek, s nem nézhetem tétlenül, hogy e szenvedéseket olyan célkitűzésekért szaporítsák, melyek meggyőződésem szerint gonoszak és igaztalanok. Nem a háborúzás, hanem a politika tévedései és hazugságai ellen tiltakozom, melyekért katonák ontják vérüket. Azok nevében, akiknek jelenleg is gyötrelem az osztályrészük, felemelem szavam a szemfényvesztés ellen, melynek áldozatai; s remélem, kikezdhetem hátországbeli honfitársaim zömének kőszívű önelégültségét is, akik napirendre térnek e nem szűnő kínszenvedés felett, mert nem érzik saját bőrükön, és képzeletük szegényesebb, hogysem felmérhetné.”

[szerkesztés] Élete

Apja, Alfred, gazdag zsidó kereskedőcsaládból származott, viszont az örökségből kitagadták, amikor nem zsidó vallású személlyel, hanem más vallásúval, egy külföldivel házasodott össze. Anyja, Theresa, a Thornycroft család sarja volt, akik több fontos státuszt töltöttek be az akkori Angliában.

Nevének hangzása ellenére a Siegfried család vérében soha nem folyt német vér, ezt a nevet apja édesanyja kedvelt Richard Wagner operájának címe alapján vette fel. Sassoon a középső nevét az anglikán papjuk neve után kapta. A családban három gyerek közül a másodikként született meg. Öccse az I. világháborúban halt meg Gallipolinál.

Sassoon a Marlborough Collegeben, Wiltshireben és a cambridgei Clare Collegeben végezte tanulmányait, ahol történelmet és jogot tanult 1905 és 1907 között. Azonban csak hallgató maradt, mert abbahagyta a tanulmányait és nagyvilági életet élt: vadászott, krikettezett, magánkiadásban kiadott verseket írt, melyek ekkor még nem arattak elismerést.

A jövedelme elég volt ahhoz, hogy ne kelljen dolgozni, de nem volt elég az extravagáns életének finanszírozásához. Az első sikeres írása egy paródia volt: John Masefield írásának, a "The Everlasting Mercy"-nek a paródiája, "The Daffodil Murderer" címmel, melyet 1913-ban publikált "Saul Kain" írói álneven.

Hazafias érzelmektől vezettetve jelentkezett a hadseregbe, és két nappal az I. világháború kitörése előtt 1914. augusztus 2-án a lovassághoz került. A katonaság alatt, mielőtt még a csapata elhagyta volna Angliát, egy lovasbalesetet szenvedett, és csak 1915 tavaszán gyógyult meg. 1915 májusában, felgyógyulása után a Royal Welch Fusiliers-hez vezényelték, tiszti beosztásban, és november 1-jén a nyugati frontra vezényelték őket, Franciaországba, az I. zászlóaljhoz. Itt az „Örült Jack” becenevet kapta bajtársaitól vakmerősége miatt. Ekkor találkozott Robert Gravesel is. A háborúban több helyen is harcolt csapatával, hősiességéért Hadikereszttel tüntették ki.

Július végén szabadságot kapott, Londonban ekkor találkozott Robert Ross-al,

1917 februárjában tért vissza, rubeolás lett, áprilisban, gyógyulása után a frontra került. A Hindenburg-fronton hat bajtársával elfoglalt egy lövészárkot, megsebesült, de mindaddig tartották az állást, amíg össze nem esett. Ezért a tettéért a Victoria-keresztre terjesztették föl. Visszatért Angliába gyógykezeltetni magát. Itt több háborúellenes képviselővel találkozott, küztük Bertrand Russell-el. Felvette a kapcsolatot Robert Graves-el is, aki bizalmas barátja lett.

Háborúellenes lett, felhívást tett közzé az értelmetlen és jogtalan háború miatt. („Soldier's Declaration”)

A háborúellenesség megjelent költészetében, a "The Old Huntsman" című munkája komoly vitát gerjesztetett.

Robert Graves segítségével az edinburghi Craiglockhart Hospital-ba került, ahol találkozott Wilfred Owennel. (akinek a műveit a háború után kiadta, így lett belőle a háború költészet egyik legjelentősbb költője) A kórházban W. H. Rivers, a kor híres ideggyógyásza kezelte.

Novemberben egészségesnek nyilvánították és visszaküldték a csapatához.

A háborúellenessége fokozódott barátainak halála miatt is (David Cuthbert Thomas, Owen)

1918-ban a csapatát a hadszíntér különböző helyeire küldték, így januárban Limerick-ben, februárban Palesztina területére, májusban megint a nyugati fronton, Franciaországban, Mercatel közelébe, majd St. Florisba. Július 13.-án őrültsége visszatért, amikor egyedül, minden segítség nélkül akarta megtámadni a németeket. Megsebesült és visszaküldték Angliába.

1919-ben betegállományba volt, majd véglegesen leszerelték.

A háború alatt Sassoon sok emberrel találkozott, és a szocialista eszmék hatása alá került. Oxfordi tartózkodása alatt költőtársaival való találkozása mellett a „Labour”-ral is felevette a kapcsolatot, szerkesztője lett a Daily Herald'-nak'.

Londonban élt, felolvasóestekre ment USA és Európa területére.

1923-ban, Walesben felkereste egyik kedvence, Henry Vaughan sírját, ekkor írta meg egyik legismertebb költeményét „Henry Vaughan sírjánál” címmel

1928-ban önéletrajzi alapú könyv megírásába kezdett „Memoirs of a Fox-Hunting Man” címmel, mely egy nagyobb kötet-sorozattá alakult a későbbiekben. A könyv 1929-ban díjat kapott. (Folytatása a „Memoirs of an Infantry Officer” (1930) és a „Sherston's Progress” (1936) című művei)

1933-ban, sok ember meglepetésére összeházasodott Hester Gattyvel, egyetlen fia George 1936-ban született meg. Házasságuk a II. világháború befejezése után felbomlott 1945-ben. Ezután elzárkózott a világától, Wiltshire-be költözött, áttért a katolikus hitre. Wiltshireben élt és alkotott egészen haláláig.