Ribizli

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A piros, vagy fehér bogyókat termő ribizke latin neve: (Ribes rubrum), a fekete ribizli latin neve: (Ribes nigrum). Népies nevén: fekete, vagy piros, esetleg fehér ribizli, ribizke

Tartalomjegyzék 1 Jellemzése 2 Felhasználása 3 Kezelése 4 Éghajlati igénye 5 Talajigénye 6 Szaporítása 7 Fajtái 7.1 Piros ribizli fajták 7.1.1 Blanka 7.1.2 Fay-féle bőtermő 7.1.3 Jonkheer van tets 7.1.4 London Market 7.1.5 Red Lake 7.1.6 Rovada 7.1.7 Vierlander

[szerkesztés] Jellemzése

Egész Európában előfordul, hazánkban főleg a Dunántúl nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben, kedveli a nyirkosabb erdőket, erdőszéleket. 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz, hímnős virágait, az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben a 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. Termése úgy nevezett álbogyótermés, melynek színe a fajtától függ, április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be, egyes fajták bogyófürtjei (piros, fehér, sárgásfehér,) éretten is a bokrokon tartható, míg a fekete fajtáknál inkább előfordul, hogy az érést követően, vagy a szedéskor, a kocsányról lehullik.

[szerkesztés] Felhasználása

Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt, friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, gyümölcsíz (dzsem,, lekvár), gyümölcslevesek, bólék alkotórésze lehet, de a gyerekek által kedvelt mártás készítésére is alkalmas, hideg technológiával készíthető szörp, és gyümölcsborkészítésre is kiválóan alkalmas, így nem veszti el a magas C-vitamin tartalmát. 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot tartalmaz kilógramonként.

[szerkesztés] Kezelése

A kertészeti szakkönyvek szinte kivétel nélkül ajánlják a kert díszítő elemeként sövénynek, térelválasztónak. A rendszeres gyomírtást és a nagyon sok új hajtásának a válogatásán kívül, évente elöregedő, már keveset termő ágak eltávolítását, és csak a szükség szerint alkalmazott permetezést igényli.

[szerkesztés] Éghajlati igénye

Magyarországon éghajlata alatt mindenütt termeszthető, de a nagyon napsütéses és teljes árnyékos helyeket nem kedveli, a forró napsütésnek erősen kitett helyeken levelei sárgulnak, majd el is hullanak. A napsütéses helyeken íze-, aromája jobb, és cukortartalma is nagyobb lesz. A teljes árnyékot nem, de a magas páratartalmat kedveli. A legnagyobb teleket is jól bírja, tehát nem fagyérzékeny, de a tavaszi utófagyok, azért kárt tehetnek benne.

[szerkesztés] Talajigénye

A piros és fehérfajta megterem az agyagos, és homoktalajokon is, de a mérsékelten nedves, középkötött mély termőrétegű talajokat kedveli. A piros ribizli jobban elviseli a kevésbé savanyú, sőt a meszes talajt is. A kerti termesztés elhanyagolásakor elvadulhat.

[szerkesztés] Szaporítása

[szerkesztés] Fajtái

A piros fajták Ny-európából (ribizke vulgare), a fehér (ribizke aurenum), míg a fekete (ribiszke nigrum) fajták Eurázsia erdeiből származnak.

[szerkesztés] Piros ribizli fajták

[szerkesztés] Blanka

Hosszúfürtű, sárgásfehér bogyójú, kellemes ízű, június második felében érő, bőven termő fajta. Bogyója közepes nagyságú, kissé sűrűen helyezkedik el a kocsányon. Egy-két bokor minden házikertben jól mutat, és akár önállóan, akár a piros ribizli díszítésére is használható.

[szerkesztés] Fay-féle bőtermő

• Gyöngyösi
• Nagymarosi

Hazánkban csaknem kizárólag ezt a fajtát és ennek változatait telepítették, de egyre jobban kiszorítja őket a külföldről behozott, erősebb növekedésű, bőtermő, és piacosabb nemesített fajták

[szerkesztés] Jonkheer van tets

(ejtsd: jonker fan tetsz) Június közepén érő korai, piros ribizli, erős növekedésű, hosszúfürtű, nagybogyójú fajta.

[szerkesztés] London Market

[szerkesztés] Red Lake

[szerkesztés] Rovada

Középérésű, nagyon bőtermőfajta. Hosszú fürtű, bogyói nagyok, kerekdedek, kemények

[szerkesztés] Vierlander