Petäjävesi ótemploma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Petäjävesi ótemploma

Petäjävesi Ótemplomának déli oldala

Adatok

Ország

Finnország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

1994

Petäjävesi ótemploma 1763-64ben épült faszerkezetû templom Petäjävesi községben. A templomhoz 1821ben épített harangtorony is tartozik. A templom a település központjától kb 1 kmre nyugatra található. A fatemplomot 1879ben használaton kivülre helyezték, miután az 1867-ben önállósult egyházközség új temploma elkészült Petajavesi központjában. Az ótemplom mind belsõleg mind pedig külsõleg kivételesen jól megõrizte eredeti formáját. Jelenleg igen kedvelt esküvõi szertartások helyszíne, nyaranta pedig istentiszteletet is celebrálnak itt. 1994-tõl szerepel az UNESCO Világörökséglistájan.

Templombelső az északi karzatról a kórus felé

[szerkesztés] Történelem

A templomot a Jämsäi egyházközséghez tartozó Petäjävesi imaközösség gyülekezõkápolnájának készítették. Petäjävesi lakósai már 1728ban jogot kaptak a Koronától, hogy önköltségen saját temetõt és falutemplomot építhessenek, a Jámsátõl való nagy távolság miatt. Az építkezés elkezdése mégis évtizedekig húzódott. A templom helyéül a Jämsänvesi és Petäjävesi közti öböl nyugati részébe benyúló földnyelvet szemelték ki. A hely a régi vidéki templomok jellemzõ elhelyezését tükrözi, melyet úgy választottak ki, hogy a környék lakói minden égtájról és minden idõben megközelíthessék a templomot -általában csónakon, télen pedig a befagyott jégen-. Az épület tervezõje és egyben megépítõje a laukkalai Jaakko Klemetinpoika Leppänen volt. A templomépület alaprajza egyenlõszárú kereszt, melynek szárainak hossza 17m, szélessége 7 m. Az építéstechnika az akkor általánosan használt: falak fecskefarkos sarokkötéssel készültek, belsõ menyezet íves deszkaszerkezettel a tetõt pedig zsindellyel fedték le. 1821-ben a templom ablakait megnagyobbitottak, a sekrestyét az északi keresztnyúlványból áthelyezték a keleti szár meghosszabbításába. Ugyanebben az évben elkészült a harangláb is, amit a templomépítõ Jaakko Klemetinpojan unokája épített Erkki Leppänen. A haranglábat a templomépület nyugati szárnyához rövid folyosóval csatlakoztatták.

[szerkesztés] Építészet

Belsõ tetõszerkezet

Skandináviaban az 1600-as években kezdtek keresztalakú alaprajzú templomokat építeni. Ez az alaprajztípus az 1700 évekre már általánossá vált a vidéki templomok építésénél. A szerkezet alapja a reneszánsz idõkben újra divatba jött szimmetrikus rajzolat. A templom meredeken magasra törõ tornya a késõbbi gótikus stílus templomépítészeti jegyeit viseli. A magas külsõ tetõ alatt jól elfér a belsõ tetõ boltozata és a középen elhelyezkedõ nyolcszögletû kupola. A belsõ tetõszerkezet favégeit lécekkel takarják be, melyek a beépített gerendákszerkezetre emlékeztetnek. A takaróléceken és egyéb tetõszerkezeten vörös agyagos festékkel készített díszítés látható, egyébként a templom belső falai festetlenek. Petäjävesi ótemplomában összeolvad az egyszerû reneszánsz és a régi gótikus formatervezés; mindez faépítészeti megoldással megvalósítva. A templom hangulata a kézzel faragott gerendafalak, valamint a hajópadló és a padok szabálytalan felületének köszönhetõen egyedülálló.

[szerkesztés] Feledésbõl Világörökség listára

1897-ben elkészült Petäjävesi új temploma. Ez az ótemplom használaton kívülre kerülését is jelentette egyben. Évtizedekig csak a templom melletti temetõt és a haranglábat használták rendeltetésének megfelelõen. Az épület építészeti és történelmi jelentõségét elsõként egy osztrák mûvészettörténész Josef Strzygowski ismerte fel az 1920-az években. 1929-tõl több rendben is felújították a templomot, majd 1994-ben jóváhagyták felvételét az Unesco Világörökség listájára, mint a Kelet-Skandináviara jellemzõ faépítészet képviselõjét. Ez az épület egyrészt a Nyugat-Skandináviában található legrégibb fatemplomoktól (Világörökséglistán a Norvég urnesi dongatemplom) az építkezéskor használt fecskefarkas gerendakötés használatában tér el. Az észak-oroszországi orosz és ortodox hagyományokat képviselõ gerendaszerkezetû fatemplomoktól szintén különbözik (Világörökséglistán a kiži templomépület).