Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nyikolaj Jugyenyics tábornok

Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics (oroszul: Николай Николаевич Юденич) (1862. július 18. - 1933. október 5.) az Orosz Birodalom egyik legsikeresebb tábornoka az I. világháború alatt. Később Északnyugat-Oroszországban az ellenforradalmi erők egyik parancsnoka az orosz polgárháborúban 1918 és 1920 között.

[szerkesztés] Életútja az I. világháborúig

Jugyenyics Moszkva városában született. 1881-ben elvégezte az Alexandrovszkij Katonai Akadémiát, majd 1887-ben az I. Miklós Katonai Akadémiát. Az orosz-japán háborúban már egy hadosztály parancsnoka volt. 1912-ben jelölték tagnak Kazany katonai kerület vezérkari főnökségébe, majd 1913-ban a Kaukázusi katonai kerület vezérkari főnökségébe is. Az I. világháború megindulásakor a Kaukázusban tartozkodott, és mint tábornok védte meg Sarikamiş erődjét az ottomán csapatoktól.

[szerkesztés] Az I. világháborúban

A sarikamişi csata után, 1915 januárjában kinevezték a kaukázusi orosz erők főparancsnokának, Voroncsov tábornok helyére. Jugyenyics támadásokat intézett Kelet-Anatólia ellen, nagy területeket foglalt el az Oszmán Birodalomtól, 1915 májusában Van városát is megszállta. 1915 augusztusában Miklós nagyherceg a Kaukázusba érkezett és teljes anyagi és katonai biztosítékot nyújtott Jugyenyicsnek egy általános, törökök elleni orosz támadáshoz. Jugyenyics elkezdte a támadó tervek kidolgozását, az offenzíva 1916. januárjában kezdődött meg. A támadás megsemmisítette a török 3. hadsereget, az erzurumi csata során elfoglalták Erzurum, Trabzon városát. 1916 nyarán megverte a török ellentámadó csapatokat az erzincani csatában, az oroszok stabilizálták helyzetüket Örményországban, Kelet-Anatóliában. Az orosz győzelmek a térségben megállították az örmény holokausztot egy rövidebb időre.

[szerkesztés] Az orosz forradalom

Az 1917-es orosz forradalom Jugyenicset a Kaukázusban érte, rövid időn belül áthelyezték, majd áprilisban nyugdíjazták. Az 1917-es októberi forradalom után Franciaországba emigrált, majd Észtországba utazott.

[szerkesztés] Az ellenforradalmi szerepe

1919 júliusában bekapcsolódott az orosz polgárháborúba, az északnyugat-oroszországi fehér seregek irányítója lett. Helyet kapott az ellenforradalmi kormányban is. Jugyenyics három hónap alatt kiképezte az irányítása alatt lévő ellenforradalmi erőket, majd 20,000 katonájával 1919 októberében Pétervár ellen vonult. Péterváron viszonylag kisebb bolsevik erők maradtak, így a siker biztosnak tűnt. Mannerheim, Jugyenyics egykori katonatársa azt kérte Finnország elnökétől, Ståhlbergtől, hogy a finn hadsereg is csatlakozzon Pétervár ostromához. Ståhlberg azonban elutaította Mannerheim kérését, így Jugyenyics egyedül vágott neki az ostromnnak.

[szerkesztés] Pétervár ostroma

1919. október 19-én Jugyenyics seregei elérték a város határát, a bolsevik vezetés úgy ítélte meg, hogy a várost ki kell üríteni és át kell adni. Trockij ezzel nem értett és Pétervárra utazott, ahol megkezdte a városi munkásság, gyári alkalmazottak felkészítését a város megvédésére. 1919. november 1-én a város védői visszaverték Jugyenyics támadását, mire az támadó sereg visszavonult.

[szerkesztés] Emigrációban

Pétervár sikertelen ostroma után hadseregével visszavonult Észtországba és leszerelte a megmaradt csapatokat. 1920-ban a megmaradt erőit brit hajók evakuálták Észtországból. Jugyenyics Franciaországba emigrált újból. Nem játszott jelentős szerepet az orosz emigráció életében. Saint-Laurent-du-Var-ban, Párizshoz közeli településen halt meg 1933. október 5-én.