Mary Parker Follett
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mary Parker Follett (1868-1933) amerikai ipari – szervezeti pszichológus. Az „egyetemes cél”, az „egyetemes elv” és a „helyzet törvénye” fogalmai kidolgozása állít neki maradandó emléket a pszichológia történelmében.
[szerkesztés] Kutatásai
- A szervezet egyetemes célját az egyéni igyekezetek szerves, együttműködő egésszé való egyesüléseként határozta meg.
- Az egyetemes elv lényege a kétirányú kommunikáció, melyet ő „a küldő részére hangsúlyzott fordított válasz-viszacsatolás”-nak nevezett.
- A helyzet törvénye a vezetéstudomány kontingencia elméleteinek előfutára volt (ld. Fiedler), mely hangsúlyozta, hogy (a vezetéstudományban) nem létezik olyasmi, amit „legjobb módszer”-nek lehetne tekinteni, hanem minden a helyzeten múlik. Ezzel a gondolattal a vezetési feladatok bizonytalanságának sajátosságaira és kezelési érzékenységére utalt.
[szerkesztés] Érdekellentét
Munkásságának egy másik kulcsfontoságú eredményeit a konfliktusok kezelése területén végzett kutatásai hozták. Szerinte minden érdekellentét felfoldható ha:
-
- Az egyik oldal megadja magát és érdekét alárendeli a másiknak,
- Az egyik oldal küzdelemben legyőzi a másikat és érdekének feladására kényszeríti azt,
- A vitás felek megegyeznek valami kölcsönösen elfogadható középmegoldásban,
- A felek összefognak és a fennálló problémát közösen megoldják.
Ezeket a lehetséges megoldásokat azóta sokan nagymértékben tanulmányozták és a jelenlegi álláspont megegyezik a Follett eredeti ajánlatával (#4), azaz, hogy a különböző érdekek egy nagyobb közös érdekbe integrálhatóak, amin a felek együttműködhetnek. Ez a (#1 és #2) „nyer–veszít”, vagy a (#3) felhígított „veszít–veszít” (amikor egyik fél érdeke sincs kielégítve) megoldásnál mindenképpen célszerűbbnek tekinthető. Ez a gondolat Follett korában csaknem forradalminak tűnt bizonyos körökben, de sajnos még napjainkban sem váltotta fel alapvető „küzdő” emberi természetünket...
Mindenesetre, Mary Parker Follet a konfliktuskezelés területén való alapozó munkássága képezi a mai modern viselkedéstudomány által a szerződésegyeztető eljárásokban is elterjedten használt ellentétfeloldási módszerek alapját.