Martu házassága
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Martu házassága (modern cím), a Kr. e. XVIII-XVII. század környékén keletkezett sumer költői mű, mitológiai eposz. Főhőse Martu (Mardu) isten, a martu (amurrú, nyugati) nomádok istene. A mű bevezetése Martu magasztalása, himnikus formában:
- „a fénylő cédrus ültetője én vagyok,
- a facsemete ültetője én vagyok,
- a fehércédrus apja, anyja vagyok,
- az almafa rokona vagyok..."
A bevezetés jelzi Mardu jelentőségét, a mezopotámiaiak számára való fontosságát hangsúlyozza, tudniillik azt, hogy ő (illetve a martu nép) hozza Szíria felől az építő- és a gyümölcsfákat. Városukban, a feltehetően mítikus Inaeriben lakomára gyűltek az istenek, „összegyűltek, mind eljöttek, kecskéket öltek, szétosztották, ahányan voltak", de
- „akinek asszonya van, két adagot kapott,
- akinek gyermeke van, három adagot kapott,
- aki magányosan él, egy adagot kapott -
- ámde Martu isten két adagot kapott"
Így szól a szöveg az áldozati lakomáról, érdekesen világítva meg a nemzetségi-vérségi szervezetben élő nomádok elosztási viszonyait. Martu a kettős adag hústól indíttatva házasodni akart, s kérte anyját, hogy keressen neki feleséget. Anyja arra bíztatja, hogy maga válasszon, tetszése szerint, ám közben így inti s kéri:
- „Városoddal együtt építsd a templomot,
- szomszédoddal együtt ásd a csatornát,
- s midőn a városban ünnepet fognak ülni,
- mi is hadd jussunk el oda, mi, a társaid."
Martu felkeresi Kazallu istenét, Numusdát, aki épp templomot épített. Segített neki, s mikor Numusda meg akarta ezért jutalmazni, ő jutalomként a lányát kérte. Az istennőt igyakeznek lebeszélni a házasságról, s így jellemzik Martut, a nomádokat becsmérlő szokásos fordulatokkal:
- „...Hegyek közt él, fegyver a társa,
- sátorlakó ő, eső és szél veri, imákat nem mond,
- karja a hegyvidéket fegyverrel igázza le,
- a hegy ölén kotor magának gombát eledelül,
- térdre borulni nem tud, nyersen falja a húst,
- amíg él, nincsen háza,
- hogyha meghal, nem temetik sírba.
Numusda leánya mégis igent mond. A szöveg maga egyetlen példányban maradt ránk. Írásba foglalásával egyidőben keletkezhetett, s a nyugartól érkező nomádok megtelepedésének mítoszát fogalmazza meg. Ezt megelőzően a sumer irodalom egyértelműen ellenséges volt a martu nomádokkal szemben, például az Enki és a világrend, az Átok Agade fölött, az Enmerkar versengése Aratta urával. A Martu házassága című eposz tulajdonképp Martunak adott helyet a sumer panteonban. Ugyanezt a történeti témát a Gilgames-eposzban Enkidu fejlődésrajza tükrözi vissza. Lásd még: Martu-himnuszok, Ibbí-Szín levelezése
