Enki és a világrend
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Enki és a világrend (modern cím), a Kr. e. II. évezredben keletkezett sumer irodalmi mű. Témáját azon mítoszokból meríti, amelyek a világ rendjének kialakulását Enki istennek tulajdonítják, tartalma szerint leginkább tankölteménynek nevezhető. Formai sajátosságai alapján leginkább a himnuszokkal rokonítható. Terjedelme a hasonló sumer irodalmi alkotásokhoz képest szokatlanul nagy, mintegy 500 sor. Bevezetése Enki isteni szerepét írja le: Enlil fia ő, Eridu város istene, a bőség ura, félelmetes harcos, nagy varázsló, stb. A költő Enki segítségét kéri, hogy vethessen a szántóvető nép, s „a jó föld a vetést befogadja", majd két, egymást követő himnuszban Enki magasztalja önnönmagát.
A következő jelenetsor az Enki előtt hódoló erőket vonultatja fel, ezután kerül sor a sumer mitológiai toposzra, az istenség utazásaira, elmondja a költemény, hogy az Euphrátesz és a Tigris folyó vizével miként nemzi a sumer kultúra alapelemeit: a csatorna vizét és az árpát. Ezután -hasonlóan Gudea Ningirszujához- a civilizáció isteneit mintegy a szolgálatába állítja. Innin méltatlankodik, hogy ő semmilyen szolgálatot sem kapott, de panaszát Enki Innin mindenható voltára utalva utasítja el. E jelenet Innin egyetemességét, Enkiével egyenrangú hatalmát tükrözi. A szöveg utolsó része néhány apró töredéktől eltekintve hiányos. A művel erősen rokonítható az Enki templomának himnusza című költemény.