Mani

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mani, Manichaeus, Manikhaiosz (Dél-Babilónia, Kr. u. 216 - Bélapat, Kr. u. 277) Iráni vallásalapító

Szülei feltehetőleg rokonságban álltak a párthus Arsakida uralkodóházzal. Apja Mani születése előtt nem sokkal csatlakozott egy zsidó-keresztény bemerítő szektához, az elkhaszaitákhoz. Mani e szigorúan aszketikus életet élő közösségben nőtt fel, de 12 és 24 éves korában „mennyei kinyilatkoztatást kapott, ezek hatására szakított az elkhaszaitákkal, s önálló egyház megszervezésébe kezdett. Rövid indiai útjáról Iránba visszatérve elérte, hogy a párthusokat felváltó Szászánida-dinasztia második uralkodója, I. Sábuhr engedélyt adjon neki birodalmában a térítő tevékenységre. Mani, tanítványai segítségével hatalmas sikereket ért el: már az ő életében Egyiptomtól egészen a kelet-iráni Khoraszán tartományig mindenütt szilárdan megvetette a lábát. E sikerek késztették a hivatalos vallás (a zoroasztrizmus egy formája) főpapságát, hogy rábírják I. Bahrámot, I. Sábuhr unokáját Máni elfogatására és kivégzésére.

Mani következetesen dualista gnosztikus rendszere a késő ókor és a kora középkor talán legnagyobb területen, Hispániától egészan Kínáig elterjedt vallása. A „Fény Apostola" hirdette, hogy a világ számára ő hozta el a tökéletes, végső kinyilatkoztatást. Hirdette, hogy a világban örök időktől fogva két princípium, őselv: a Jó és a Rossz, más megfogalmazásban az Isten és az Anyag, a Fény és a Sötétség áll szemben egymással. Ezek kezdetben egymástól elkülönülve léteztek, de a démoni hatalmak támadásának következtében megtörtént a két princípium keveredése. A világ, és benne az ember, a Sötétség teremtménye, jelenlegi állapotában ezt a keveredést mutatja. Ebből az állapotból a megváltás útja a gnózis, a „tudás" (ami voltaképp a dualizmus felismerése), és az ebből a felismerésből következő életszabályok megtartása közreműködés a princípiumok szétválasztásában.

Bár Mani sokat merített környezete vallásainak gondolataiból, szokásaiból, mégsem egyszerű kompilátor, hanem olyan egyéniség, akinek vallása itt-ott egy ezredéven át a véres üldözések ellenére is fennmaradt. Mani, más vallásalapítókkal ellentétben tudatosan alakította ki egyháza számára a szent iratok kánonát: iratait követői az eredetihez szigorúan ragaszkodva művészien díszített könyvekbe másolták. A kánonba Mani hét műve tartozott: az Élő Evanngélium, az Élet kincse, a Misztériumok könyve, a görögül „Pragmateia"-nak (Értekezés) nevezett irat, a Gigászok Könyve, a Levélgyűjtemény, amelyet szírül írt, valamint az I. Sábuhr uralkodónak ajánlott perzsa nyelvű Sábuhragán. Mindezen műveiből mindössze rövid részleteket, kivonatokat ismerünk.