Litva

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Litva (1891-ig Litava, szlovákul Litava) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban. 2001-ben 818 lakosából 769 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Korponától 13 km-re délkeletre a Litva-patak felső folyása mentén fekszik.

[szerkesztés] Története

A falu neve germán eredetű víznév (Litah), szláv közvetítéssel kerülhetett a magyarba. A falu első birtokosai a Hont-Pázmány nemzetség bozóki ágának tagjai voltak. A települést 1135-ben említik először abban az okiratban, melyben akkori birtokosa egy Zaka nevű nemes két ekényi földet és kilenc embert adott a bozóki premontrei apátságnak. A középkorban a jelentősebb települések közé tartozott. Plébániatemploma már a 12. században állt, és a környék kulturális és közösségi központja volt. A hagyomány szerint a vesztes muhi csata után erre menekültek IV. Béla katonái az üldözők elől. Erre utal a falu feletti kút Belakovka neve. A század második felében a falu urai építették fel a Litva-patak kanyarulata felett emelkedő hegyen Haradnok (később Csábrág) várát. A falutól nyugatra emelkedő Várta-hegyen a török időkben állandó őrség volt, hogy figyelmeztesse a környék népét a közelgő veszélyre. A falunak a 15. században vámszedő joga, 1496-tól saját vizimalma volt. A falu lakói mezőgazdasággal, napszámos munkákkal, favágással, fafaragással, csipkeveréssel, szövéssel foglalkoztak. 1910-ben 860, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század első felében épült a korábbi templom alapjain gótikus stílusban. 1780 és 1788 között a templomhajót újjáépítették, majd 1851-ben az egész templomot megújították.
A falu 19. századi kőházai a népi építészet szép példái.