Hont-Pázmány nemzetség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Hont-Pázmány nemzetség ősei, Kézai Simon szerint, Hont és Pázmány testvérek, akik Svábföldről mint páncélos vitézek Szicíliába indultak, Géza fejedelem azonban feltartóztatta őket.
Ők az első megtelepedett lovagok és nekik jutott az a tisztesség, hogy a Esztergomban lovaggá üssék Szent Istvánt. Valószínűbb azonban, hogy 983-ban telepedtek le Magyarországon, amikor II. Ottó császár halála eltérítette őket attól a szándékuktól, hogy Sziciliában a szaracénok ellen harcoljanak. A Koppány vezér ellen vívott csatában Szent István oldalán harcoltak. A nemzetségnek csak 1206-tól van okleveles nyoma, amikor II. András Sándor comes főpohárnoknak ajándékozta a Pozsony vármegyei Csütörtökhelyet. Sándornak Sebös volt a testvére, kivel apjuk, Tamás nyitrai comes halála után 1216-ban az örökségen megosztozott. Sándor 300 márka fejében már 1217-ben lemondott tisztségéről. 1253 március 13-án. IV. Béla Ivánka fiának, Andrásnak - aki őt 1241-ben a muhi csatában lovával megajándékozta – Gímes egy részét adta a másik részt már 1226-ban szerezte meg Ivánka mester, András apja. A tatárok elleni harcukat többször említik az oklevelek.
1266-ban Mária királyné Pozsegában azért ad jószágot Mikének, mert apja, Mihály, 1266-ban orosz fogságba került. 1271-ben Joakimot V. István a csehek elleni háborúban szerzett érdemeiért megjutalmazta. Ivánka fiát, banai Andrást pedig Erzsébet idősebb királyné 1274-ben azért ajándékozta meg, mert a fogságban is hű maradt hozzá. A nemzetség ugyanekkor kapta Drégely földjét, amelyet 1285-ben már mint várat említenek. 1287-ben Ábrahám fia, Tamás, az esztergomi érsekség jószágait pusztította, amiért 3000 márkát követelt tőle Lodomér érsek. 1292 és 1295 között a Hont-Pázmányok ismét pusztították az érsekséget.
A nemzetséget az 1494-ig terjedő oklevelek többnyire birtokszerzései miatt említik. Az állítólag róluk nevezett Hontban, valamint Arad, Bihar, Gömör, Nyitra, Pozsony, Ugocsa stb vármegyékben 1206 és 1494 között összesen 281 birtokuk volt. Ebből nemzetségből váltak ki a Forgáchok, Szuhayak, Födémesyek, Szegiek, Batthyányak, Csalomjaiak, Kőváriak, Cseklésziek (akik közül Bökénynek 1260-ban III. Béla király unokája, Erzsébet lett a felesége), Bánkiak, Bakosok, Vajdaiak, Keszyek, Fancsikayak, Lázárok, Újhelyiek, Zoárdffyak, valamint a Szent-györgyi és Bazini grófok, kik közül különösen ezek s a Forgáchok játszottak nagy szerepet Magyarország történetében.
Forrás:Pallas Nagy Lexikona
Based on work by